Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-302

302. országos ülés 19Í magyar törvényhozók közt arról beszélni, hogy ki tartsa meg és ki ne tartsa meg szavát, nem helyes, nem szabad, nem is lehet, (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) mert mindenkinek, a ki szavát adta, meg kell azt tartani; (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) és a ki nem adta, arra nem erőszakolhatja ki adta, hogy ő is tartsa meg a mások által adott szót. (Helyeslés a jobboldalon.) Épen ezért azok a t. urak, a kik közelemben ülnek, én reám legalább nem foghatják azt, hogy én igyekezném az ő cselekvési szabadságukat korlátozni. Ezt én nem teszem. De azt tudom, hogy én magam mit cselekedtem és azt is tudom, hogy azt, a mit cselekedtem, mint tisztességes ember állom is. (Elénk helyeslés a jobbóldalon és a szélsbbalóldalon.) Az bizonyos, hogy midőn a mostani t. miniszterelnök ur idejött körültekinteni az ország fővárosába, akkor még olyan hivatalt viselt, a melynek semmi köze mostani állásához. Akkor ő horvát bán volt még, és annyi bizonyos, hogy nincs olyan magyar országgyűlési párt, a mely a horvát bánnal paktálna vagy akármiben megállapodnék, ilyesmit csak a gyenge elméjüekkel lehet elhitetni. Ezt nem tettük. Az igen t. mostani miniszterelnök ur — a mint helyesen mondta — idejött, tudakozódott a felől, milyen feltételek alatt volna lehetséges az, hogy az országnak törvényenkivüli állapota megszüntettessék, mert csak erről volt szó és semmi másról. Akkor mi, a kik jelen voltunk azon az értekezleten, a mely nem volt más, mint szavahihető férfiak közt folytatott értekezés, megmondtuk, hogy a mi felfogásunk szerint, milyen körülmények közt érhető el ez a czél, a mely czélt én legalább olyannak tekintettem, mint a milyent elérni nagyon kívánatos lenne, mert meggyőződésem szerint a törvényenkivüli állapotnak megszüntetése eminens országos érdek, (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) és ezen állapot hosszú ideig _ való fentartása országos veszedelem és kár. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon. Egy hang: Májusiján is igy volt!) Igenis májusban is igy volt, ma is igy van, és mindig is igy lesz, mert a törvényenkivüli állapot országos szerencsétlenség. — Ebből kifolyólag mi, a kik azon az értekezleten részt vettünk, annak a véleménynek adtunk kifejezést, hogyha eltávolittatik az az ok, a mely a nagy küzdelemnek az előidéző oka volt és a melynek eltávolítását ezeregynéhány kérvény és százegynéhány deputáczió sürgette, hogy akkor nem lesz a mi véleményünk szerint nehézség abban, hogy az ország megkapja azt, hogy a törvényenkivüli állapotból kijusson, (Helyeslés a jobboldalon.) más szavakkal: azt hittük, hogy ez esetben eljött az ideje annak, hogy mi magunk ragadjuk ki a törvényenkivüli állapotból az országot, bár nem mi taszítottuk bele, sőt alkalmat is nyújtottunk a volt kormánynak, hogy ne juttassa exKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVII. KÖTET. Julius 8-án, szerdán. 193 lexbe az országot. Azok tehát, kik gróf KhuenHéderváryval tárgyaltunk, azt mondottuk, vétessék le a napirendről az ujonczlétszám felemeléséről szóló javaslat, és ha ez meglesz, mi támogatni fogjuk azt, hogy a mi pártunk ne gördítsen akadályt az ellen, hogy a három javaslat, a mely szükséges arra, hogy a törvényenkivüli állapot megszűnjék, keresztülmenjen a házon, t. i. az indemnity, a rendes ujonczlétszámra vonatkozó törvényjavaslat és a költségvetés. (Helyeslés jobbfelöl.) Semmi másra nem vállalkoztunk, paktumot nem kötöttünk, irást nem váltottunk. (Helyeslések a szélsbbalóldalon.) Ezt a mi álláspontunkat, t, ház, a mi pártértekezletünkön előadtuk, fenn is tartottuk és pártértekezletünk ezt az álláspontunkat egyhangúlag a magáévá tette, és mielőtt az értekezlet bevégződött volna, minthogy a mostani t. miniszterelnök ur el akart utazni az uralkodóhoz, a ki fájdalom, nem tartotta szükségesnek, hogy Budapesten intézze a felmerült krízist, hanem Bécsben maradt, tehát a miniszterelnök urnak szüksége volt, hogy Bécsbe utazzék, én átadtam az elnöki széket egy alelnöknek, a midőn az értekezlet más tárgyra tért át, és a párt helyeslése közt elmentem közölni a gróffal, hogy a párt egyhangúlag mit határozott. A pártnak egyhangú határozata, a melyet gyorsíró irt le, igy hangzott. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »A párt helyesléssel és megelégedéssel r vette tudomásul megbizottainak eljárását.* Én tehát elmentem, és gróf Khuen-Hédervárynak kijelentettem, hogy a párt ugy határozott, a mint hogy azt szerencsém volt felolvasni; a gróf erre azt kérdezte tőlem, hogy lehet-e számítani arra, hogy a párt határozata mellett megmarad, lehet-e benne bízni ? Barabás Béla: Szükségét látta ezt a kérdést feltenni! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Gajári Géza : Az események bizonyították, hogy szükség volt rá. (Zaj.) Kossuth Ferencz: Mielőtt folytatnám, t. Barabás barátomnak azt mondom, hogy nem ismerem el azt, hogy helyesen láthatta szükségét a t. miniszterelnök ur ennek a kérdésnek, mert nem ismerem el, hogy valaki joggal kérdezhetné azt, hogy a függetlenségi párt állja-e határozatát ?(Elénk helyeslések a szélsőbaloldalon.) Én tehát a gróf kérdését ugy értelmeztem, hogy ő még nincs egészen tájékozva az itteni párt viszonyokról. Ennek tulajdonítottam én az ő kérdését és nem másnak, mert ismétlem, hogy azt el nem ismerem, hogy valaki kételkedhessek abban, hogy a függetlenségi párt állni fogja kimondott szavát, melyre a korona esetleges elhatározását építhette. f

(Elénk helyeslés jobbról és a szélsőbaloldalon.) Én azt feleltem, hogy a függetlenségi párt határozatára ugy lehet építeni, mint sziklatalajra. (Mozgás jobbfelöl.) Ezt feleltem tiszta meggyőződésemből, őszintén és lojálisán. (Helyeslés.) Azért mondtam é3 mondom, hogy én szavamat adtam, igy és nem 25