Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-302

188 302. országos ülés 1903 Julius 8-án, szerdán. gosságot áraszszon az ország elé. (Élénk helyeslés a szásobaloldalon.) Végezetül rá kell térnem arra a pontra, a mely, mint beszélgetésünk fonalán elő nem fordult programmpont, teljesen alkalmas volt és teljesen alkalmas e perczben is arra, hogy a t. miniszterelnök úrral szemben necsak fokozott mérvű bizalmatlansággal viseltessünk, hanem a fegyvert, a mely kezünkben van, le ne tegyük. (Elénk helyeslés a szélsobalóldalon.) Ez a következő dolog- A t. miniszterelnök ur a velünk való tárgyalások során az 1899: XXX. t.-cz. módosításáról egy árva szóval sem emlékezett meg. Most elfoglalja a miniszterelnöki széket és akkor azt mondja, hogy a paktum már végre van hajtva, az 1899: XXX. t.-cz. pedig néma pártok közös megegyezésével, vagyis nem azon faktorok hozzájárulásával módosítható csak, a kik azt létrehozták, hanem egyszerűen a többség által. Lehetnek e házban képviselők, a kikre nézve fontos — rám nézve is az — a sajtószabadság, a kikre nézve fontos — rám nézve is az •— az egyházpolitika, de azt kérdem én, hogy ha a t. miniszterelnök ur a velünk való tárgyalások után előállott volna példának okáért azzal, hogy programmbeszédében bejelenti, a miről nekünk nem beszélt, hogy a sajtószabadságról szóló törvényt fel fogja függeszteni. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ohó!) Csak példaként hozom fel, hogy az egyházpolitikai törvényeket hatályon kivül helyezi, (Zaj a jobboldalon.) vagy a honvédséget beolvasztja a közös hadseregbe, ennek nem lett volna visszahatása? (Zaj. Ellenmondás a jobboldalon.) Rám nézve egész politikai reputáczióm és multam szempontjából nem ismerhetek fontosabb kérdést, mint az 1899: XXX. t.-czikknek paktumszerü végrehajtását és fentartását. Abban senki előtt kételynek nem szabad lenni, hogy az a törvény, a mely az ország nagy vívmányait tartalmazza; a mely a pártok kölcsönös megegyezésével akként keletkezett, hogy a kezemben levő jegyzőkönyvet •aláirt férfiak minden pártértekezlet elé külön terjesztették a paktumot, és minden pártértekezlet azt hivatalosan jóváhagyta, a mely itt az ország szine előtt mint paktum megpecsételtetett, azonfelül megalkottatott a paktumnak megfelelő 1899 : XXX. t.-cz.: hogy az a törvény semmiféle többségi elmélettel azért sem módosítható, mert a t. miniszterelnök ur nyilvánvalókig tévedésben van, a midőn azt hiszi, hogy a paktum már végre van hajtva. Ellenkezőleg, a paktumnak épen ez a leglényegesebb része, a hol nemcsak a pártok becsületszavának palládiuma alatt, de törvényes biztosítékkal, a korona által szentesítve vannak ígéretek a nemzet számára, végrehajtva nincs. Erre nézve csak Széll Kálmán volt miniszterelnök urnak nyilatkozatait olvasom fel (Halljuk! Halljuk!) azért, mert a jelenlegi miniszterelnök ur itt is olyan magyarázatokat ad, a melyek nyilván félreértésre alkalmasak. A t. miniszterelnök ur egyrészt azt vallja, hogy 6 a Széll Kálmán által tett programmszerü nyilatkozatoknak hive és azokhoz ragaszkodik. Hiszen tudjuk, hogy Széll Kálmán volt miniszterelnök ur nem a politikája miatt, hanem csak a módszer miatt bukott meg; tehát azon politikai tantételek, a melyeket nemcsak ő, hanem az egész ország és valamennyi párt együttvéve hirdetett, a t. miniszterelnök ur által egyszerű többségi verdikttel nem módosíthatók. Azt mondta a t. volt miniszterelnök ur (olvassa): »Az első, hogy azon nagy czél eléressék, a melyet én szemem elé tűztem, és a melyet ezen törvényben érvényesítettem az, hogy a vámszövetségnek és a szerződések határideje összeessék.« Ez tehát az első és egyik kardinális pont, a mely ennek a törvénynek tartama alatt biztosítja azt, hogy kereskedelmi szerződések a külfölddel máskép nem köthetők, mint ugy, hogy a kereskedelmi szerződések összeessenek a vámszövetség tartamával, ha vámszövetség van. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha vámszövetség nincs, akkor mi következik be? Elmondja ezt maga a volt miniszterelnök (olvassa): »Ki van mondva egyik garancziaképen, hogy a mennyiben a vámszövetség 1903-ig létre nem jön, és még külföldi szerződések köttetnek, — mert köttethetnek vámszövetség nélkül is, csak a tarifát kell ujjal felcserélni; a szerződéskötésnek módja van meg állapítva a törvényben — ezek a szerződések 1907-en túl nem terjedhetnek. Ez az első; a másik az, hogy a szerződési tárgyalások megkezdése előtt a vámtarifát meg kell csinálni; ujjal kell felcserélni. A harmadik szól a felmondási jognak egyoldalú gyakorlásáról. « Ez a három garanczia foglaltatik az 1899: XXX. törvényczikkben, és ez a törvény épen ezen hármas részében végrehajtva egyáltalában nincs. Erre nézve azt mondta a volt miniszterelnök ur (olvassa): »En azonban felvettem a viszonosság szankcziójának védelme alá azt, hogy a viszonosság megsértése az, ha a 4. §-ban előirt feltételek egyike vagy másika megsértetnék. Mik azok a feltételek? Elmondottam. Össze kell esniök a terminusoknak; a tárgyalás előtt meg kell lennie a tarifának, és önálló felmondási jogunk van. Ha ezek egyike megsértetnék, meg van sértve a viszonosság. Mit jelent ez ? Jelenti azt, hogyha az osztrákok bennünket oda akarnának kényszeríteni, hogy hosszabb szerződést kössünk, vagy hogy tarifa nélkül menjünk be a tárgyalásba, vagy hogy ne lehessen önálló felmondási jogunk: akkor ezzel megsértik a viszonosságot.« T. ház! Most ezzel az esettel állunk itt szemközt, és mélyen sajnálom, hogy épen ezen kérdésben a t. miniszterelnök urnak, — pedig hát ezt fontosság tekintetében egyikünk sem tudhatja eléggé kiemelni — vagy nincsen programmja, vagy a mit mondott, homlokegyenest ellenkezik azzal, a mit a paktum, a törvény tartalmaz, mert 1903-ig vámszövetség létre nem jött. Hogy jön létre a