Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-301

176 301. országos ülés 1903 Julius 7-én, kedden. Ha ez igazán paradicsom és nemcsak olyan paradicsomos kert, a melyben apró kis ültetvényeiket és érdekeiket védelmezik és féltik a szabadelvű párton, akkor ezen lángoló pallost nem lehet bedugni akkor, mikor a nemzeti jogok megvédéséről van sző. Mert bármilyen becses volt is az egyházpolitikai álláspontja ennek a pártnak, nem kevésbé becsesek azon követelmények, a melyek a nemzeti jog kivívásához vannak fűzve és a melyek tekintetében olyan elnézőnek és kíméletesnek lenni ép oly kevésbé szabad és jogos, mint előző alkalommal akkor, mikor az egyházpolitikai javaslatnál ezt a visszavetést alkalmazták. (TJgy van! TJgy van! a szélsiíbaloldalon.) Minden politika, a mely az országot hazárd irányba vinné, a mely kiszámíthatatlan lépésekre ragadná, minden ilyen politika káros volna és én volnék az első, a ki ezt kárhoztatnám. De méltóztassanak csak figyelemmel kisérni azt, hogy épen ezen küzdelemben van-e vagy volt-e egy lépés is, a mely akár a czél kitűzésénél, akár az eszközök megválasztásánál a hazardéria természetével birna? Volt-e egy az eddigi politikai programmoktól egészen elütő vagy eltérő czél? Nem magában az 1867-iki törvényekben van-e ennek teljes alapja lefektetve, a mikor azt mondja a törvény, hogy Magyarország intézményei, a melyek Ausztriával szemben fennállanak, közösek, a melyek mind a két állam teljes paritásán és egyenlőségén alapszanak, (Ugy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) a mely közös szervezetben Magyarországnak hadserege, mint magyar hadsereg van a törvényben megjelölve? Van-e tehát abban hazardéria, mikor ennek 35 esztendő után való érvényesülését, és nem is egész mezején a közösségnek, hanem csupán országunk területén kívánjuk, mikor a közös intézményeket Bécsben vagy Ausztriában meg nem bolygatjuk, midőn a hadseregnek egységes vezényletét és szervezetét nem akarjuk szétbontani, csupán azt kívánjuk, a mihez még kis nemzeteknek is joguk van: hogy a nemzet nyelvének, czimerének és jelvényeinek érvényesülése 35 évi válság és küzdés után bekövetkezzék? (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Van-e abban hazardéria, t. képviselőház ? A kik erre súlyt helyeznek, kérem, méltóztassanak arra figyelemmel lenni, hogy midőn itt benn nemzetileg megerősödni akarunk, akkor épen ennek a hadseregnek idegen szervei az akadályok a nemzeti megerősödéssel szemben. Abban a tisztikarban, a mely természetszerűleg keresi az összeköttetéseket a velünk ellenséges érzelmű népfajokkal, a melyeknek ellenszenvét felbujtani, és a magyar faj ellen ingerelni, akár meggyőződéséből, akár csak egyszerűen nyelvi különállásból kifolyólag szinte hivatásának tartja. Ezzel egy oly elemet tartunk és fizetünk saját pénzünkön ebben az országban, a mely reményt ad a nemzetiségi felgerjedésre, reményt ad a magyar faj uralma elleni küzdelemre. Saját pénzünkön tartjuk fenn ezt a szervezetet, a mely megerősödni, megizmosodni ebben az országban nem enged bennünket. Akkor, a mikor — ezerszer hivatkoztunk már rá, de mindig igaz marad — kis fajok elérték Magyarország környezetében állami önállóságukat, egy 19 milliónyi nemzet a huszadik században nem birja keresztülvinni azt, hogy ebben az országban saját államiságát, szuverenitását, nemzeti jellegét kidomborítsa haderejében, hogy ezzel is tekintélyt és erőt adjon az országnak befelé és kifelé egyaránt. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Ha, t. képviselőtársaim, ez hazárd politika, akkor ne kövessünk sohase mást, mint csak hazárd politikát, (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) mert a trónt nem szolgáljuk azon eszközökkel, melyek a trónt elválasztják és elidegenítik a nemzettől. Épen koronás királyunk iránti hűségünk, az ő alkotmányos érzületében való bizalmunk, az ő személyéhez és házához való ragaszkodásunk késztet arra, hogy a vészeknek elkerülésével, kellő időben álljunk oda férfiasan, hogy ennek a nemzetnek ezt a kívánságát teljesíteni kell, hacsak azt az elidegenítést, azt a szakadást, a mely a nemzet és dinasztia közt veszedelmek idején esetleg bekövetkezhetnék, elő nem akarjuk készíteni. (TJgy van! a széls'úbaloldalon.) Ennek az időpontnak megválasztása bír kiváló fontossággal, azért mondottam beszédem elején, hogy históriai momentumnak tartom a mait. Egy lépés lehet csak, a mit a miniszterelnök ur megtesz és ez a lépés ma még semmi, de ha ebben a lépésben tovább megy, akkor az ő háta mögött azok, a kik talán eszközül használják a miniszterelnök ur szereplését és azonnal el is ejtik az ő egyéniségét, ha alkalmatlannak bizonyul, mondom, ha mi az első lépést föl nem használjuk arra, hogy állásfoglalásunkat nyíltan és preczize kifejezzük, akkor ebben az irányban nemcsak a nemzeti előhaladást nem biztosítjuk, hanem országunkat az alkotmányos válságoknak egész sorozatába fogjuk belekergetni, a mi sem alkotmányos uralkodónknak nyugalmát és élete napjain való megelégedését, sem azt a szeretetet, nem képes éleszteni, a melyet a magyar nemzet uralkodója iránt érez. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) En nem oszthatom Kossuth Ferencz t. képviselőtársamnak azt a felfogását, hogy mi nem a 67-es alapért küzdöttünk, hanem a 48-iki programmért. Hiszen igaz, a mi programmunk tovább megy ezen küzdelemnek czéljánál, de hogy én hat hónap után arra ébredjek fel, hogy ezeket a törekvéseket és küzdelmeket, a melyekbe az országot belevittük, az én programmomból kifolyólag nem követelhetem, vagy legalább is hogy ebből kifolyólag azokat egyszerűen félre kell tennem, vagy le kell kicsiny lenem; ebbe belemenni hajlandó nem vagyok.