Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-300

160 300. országos ülés 1903 Julius 6-án, hétfőn. dése. (Halljuk ! Halljuk!) Az igen t. képviselő ur, természetesen a maga részéről, elismerve a Felségnek e tekintetbeni korlátlan jogát, csak azon kérdést vetette fel, hogy a felhatalmazási törvény megszavazását arra akarnám-e felhasználni, hogy az országgyűlést feloszlassam? En erre akkor is azt a megnyugtató választ adtam, hogy nem, mert ha a békéhez jutunk rendes utón, akkor semmi szükség sincs reá, mert ki akarná az országot kitenni uj választásoknak ? Azt mondom most is, hogy én semmikép sem akarom felhasználni fegyverül az indemnitás megszavazását, hogy az országgyűlés feloszlatásához forduljak, hiszen remélem, hogy béke lesz és ekkor erre a fegyverre semmi szükség nincsen. Holló Lajos: Ex-lexben feloszlatni a házat, erre képes? (Nagy zaj a szélsöbaloläalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Molnár Jenő: Nincsen olyan ellenzéki politikus, a ki azt mondta volna a miniszterelnök urnak, hogy a királynak korlátlan joga van az országgyűlést feloszlatni. (Zaj a. szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Méltóztassanak csendben lenni, most én akarok nyilatkozni. (Halljuk! Halljak !) Holló Lajos: A Felségnek csak korlátolt joga van a ház feloszlatására. A miniszterelnök urnak nem szabad ennek ellenkezőjét mondani. (Nagy zaj.) Elnök: Egy kijelentést kell tennem. (Halljuk ! Halijuk !) Méltóztatnak jól emlékezni arra, hogy ha e ház bármely oldalán olyan kijelentés hangzottéi, mely alkotmányunk sarkalatos alapelveivel ellenkezik, kötelességemnek tartottam mindig az elnöki székből nyilatkozni, (Halljuk ! Halljuk!) Ha itt olyan kijelentés törtónt volna, hogy a törvény ellenére a kormány a korona házfeloszlatási jogát korlátlannak mondta volna, ha ezt állította volna, én mindenesetre ezzel a sarkalatos közjogi tévedéssel szemben kötelességemnek tartottam volna nyilatkozni. (Elénk helyeslés és taps a szélsöbaloläalon.) Méltóztattak azonban hallani, hogy ez nem történt és ha a türelmetlenség a ház ezen oldalán nem volna olyan nagy, még gyorsabban megértették volna, hogy a miniszterelnök ur kijelentése ezt az állítást nem tartalmazta. Holló Lajos: Köszönjük ezt az elnöki rendreutasitást! (Mozgás.) Elnök: Nem utasítottam senkit rendre, (Nagy zaj a szélsöbaloläalon.) csak konstatáltam, hogy rendreutasitásra nem volt ok. (Zaj a szélsöbaloläalon.) Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: Ezt, t. ház, Polónyi képviselő urnak feltett kérdésére válaszoltam, a melyben ő nyíltan azt kérdezi, hogy ha az indemnitás megszavaztatik, ezt az országgyűlés feloszlatására akarom-e felhasználni? Ebből tehát világos, hogy az indemnitás megszavazásáról van szó. Ezt akartam tulajdonképen elérni, mert ez biztosítja az alkotmányos rendet. Erről volt tehát szó és remélem, hogy ezt el is fogjuk érni. A t. képviselő ur azt veti szememre, hogy nem tudja, hogy mit fogunk tárgyalni, hogy azok után, a miket elmondtam, nem ismeri határozottan a munkaprogrammot. Ha ezen a vitán túlleszünk, akkor mindenesetre kötelessége lesz a kormánynak, hogy preczize és konkrété felállítsa azt a munkaprogrammot, a melynek tárgyalását óhajtja. Mindeddig azonban erre nem volt szükség és csak programmszerüleg mondtam első felszólalásom alkalmával azt, hogy mire volna elsősorban az országnak szüksége. A munkarend megállapításáról a kormány külön fog majd nyilatkozni, ezt azután a képviselőház vagy magáévá teszi, vagy pedig változtat azon. Hosszasan beszélt a képviselő ur az 1899. XXX. t.-czikknek esetleges megváltoztatásáról és a kivételes intézkedésekről, a mikrőlmár szóltam ; azt hiszem tehát, erről ma bővebben beszélni fölösleges azok után, a miket már e házban elmondtam. Ezért a magam részéről kinyilatkoztattam, hogy ez idő szerint semmi szükség sincs arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzam és hogy ennek előadásától most eltekinthetek, A t. képviselő ur azonban itt nekem azt véli inszinuálhatni, mintha én azt állítottam volna, hogy ez Kossuth Ferencz t. képviselő urnak lett volna tulajdonképen propozicziója és indítványa. Ezzel szemben ugy áll a dolog, hogy Kossuth Ferencz képviselő ur és a pénzügyminiszter ur között folytatott beszélgetések folyamán merült ez fel. Kossuth Ferencz: De nem az én részemről! Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: Konstatálni kívánom tehát, hogy ez nem a Kossuth Ferencz képviselő ur részéről történt. Ugron Gábor: A pénzügyminiszter volt e szerint a csábitól Kossuth Ferencz: Sem miféle csábításról nem volt szó. A miniszter ur proponálta, én pedig azt mondtam, hogy ezt fel fogom a párt előtt említeni. (Zaj. Mozgás.) Legyen vége már egyszer a rágalmaknak! (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: Csak azért voltam bátor rátérni e pontra, mert nem szeretném, ha ez tisztázatlanul maradt volna, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget.) mert, a mint programmbeszédemben mondottam, én a ház minden tagjával szemben lojális eljárást akarok követni, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) és nem szeretném azt, hogy első alkalommal oly gondolkozásnak vagy felfogásnak lehessen kifejezést adni, a mely az ellenkezőjét volna hivatva bizonyítani, pedig ugy tette fel a kérdést Polónyi Géza t. képviselő ur, mintha én Kossuth Ferencz t. képviselő ur szájába oly szavakat adtam volna, a miket ő nem mondott. (Mozgás a jobboldalon.) Egyébiránt talán lesz alkalmam máskor is fel-