Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-294

29b. országos ülés 1903 június 25-én, csütörtökön. ÍÍ ott és azok előtt, a hol és a kik előtt sulylyal bir, — hogy dönthetetlen alapelv és alkotmányos axióma, hogy a koronás király azt nevezi ki Magyarország miniszterelnökévé, a kit a maga bölcsesége annak kijelölni jónak lát. (Mozgás és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Magyar embert első sorban!) A koronának ez feltétlen, inkontestábilis joga, a mit kétségbe vonni nem lehet. (Igaz! a jobb- és a baloldalon.) A képviselőháznak aztán meg van a maga szintén inkontestábilis joga azzal a kormánynyal szemben olyan állást elfoglalni, a milyent jónak lát; azonban a t. képviselőháznak nincs meg az a joga, hogy a koronát ennek a jogának gyakorlásában meggátolja vagy csak azt meg is nehezítse. (Zaj a szélsöbaloldalon.) A t. képviselőháznak joga van a támogatást megadni vagy megvonni a kormánytól, a melyet a korona kinevez, de több joga nincs. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Barabás Béla t. képviselőtársam kifogást emelt a korona eljárása ellen. Az, t. képviselőház, a ki én utánam azokért tartozik felelni, a melyek azóta történtek, kétségtelenül meg fog akkor is felelni erre a vádra és szemrehányásra, ha ismételtetnék, de miután ma lett emelve, a magam részéről kénytelen vagyok kijelenteni, bár parlamentáris és politikai miniszterelnök és a korona politikai bizalmának letéteményese ez idő szerint nem vagyok ezen a helyen többé, hogy a t. képviselőtársamnak ez a szemrehányása nem alapos, az semmivel sincs megindokolva és nem állhat meg. A koronának joga van ugy tanácskozni és ott tanácskozni, a kikkel akar . . . (Nagy zaj és ellenmondás a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Nem áll! Elnök csenget.) Hiszen még be sem várták a t. képviselő urak a mondat végét. (Nagg zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, t, képviselő urak! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt sem tudják a képviselő urak még, mit akarok mondani, (Zaj.) mert épen azt folytatom, hanem már a zajban elfojtják az ember szavát, — magyar ügyekben magyar hazafiakkal, magyar államférfiakkal, így állitom és ezt mondtam. Én állítom erről a helyről, felelőségem egész érzetével és meggyőződésem egész melegével és erejével, hogy ez most is igy történt és nem történhetett máskép. Ha nem voltam is ott, állitom, mert ismerem ő Felsége magasztos felfogását, ő Felségének az ő megtörhetetlen alkotmányos érzülete teljes garanczia és erőtleniti a vádat. Ez visszatartja attól és nincs szüksége, hogy figyelmeztetve legyen, hogy a magyar válság kérdését, a magyar kormányalakítás kérdését mással tanácskozás alá ne vegye, mint magyar emberekkel. És ha ő Felsége ezen válság alkalmával érintkezett és tanácskozott a túloldalon levő, vagyis a másik állam minisztereivel és közös miniszterekkel, (Mozgás és zaj a s élsöbaloldalon.) nem a magyar kormányválság felett tanácskozott, hanem azon vonatkozásokKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVII. KÖTET. ról, melyek ezen válsággal összeköttetésben vannak, a mint Barabás t. képviselőtársam maga is hosszan előadta, a katonai javaslatok sorsáról. És ez teljesen korrekt és rendén van, mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy az 1867. XII. törvényezikk értelmében a védrendszer megállapításának kérdése Magyarországnak törvényes, alkotmányos joga ugyan, de meg van mondva, hogy egyenlő elvek alapján fog az megtörténni. Hát mikor egyenlő elvek alapján nyugvó két törvényjavaslat terjesztetett be a Lajtán túl és itt is, most, mikor a válsággal összeköttetésben ezen javaslat sorsáról van szó, mely ott elfogadtatott, mi természetesebb, mint hogy ezen vonatkozásban és nem egyébben kellett az osztrák miniszterekkel is tanácskozni. (Helyeslés jobbfelöl.) így cselekedett ő Felsége és nem máskép. És én tanúságot tehetek a képviselő uraknak nem a most történtekről, mert ezekről nekem semmi tudomásom nincs egyéb, mint a mi a lapokban van, én ezen dolgok tekintetében ma már egyszerű újságolvasó lettem, de tudom négy esztendőn felüli kormányzásom idejéből, hogy soha ő Felsége magyar ügyekben mást nem hallgatott meg, hanem oly ügyekben, melyek Magyarország ügyei, de a melyek a fennálló törvények értelmében kapcsolatosak a másik állam, a túlsó fél ügyeivel, (Zaj a szélsöbaloldalon.' természetes dolog, hogy az ily kérdésekben . . . Thaly Kálmán: Túlfél, ezt nem ismerjük, hanem osztrák állam van! Széll Kálmán miniszterelnök: A magyar állam és az osztrák állam. Ne higyje a t. képviselő ur, hogy én ezt elhibázom. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Ha félről szólok, az ugy van értve, mint a törvény is mondja: a felek egyike, egyik vagy másik fél. Lengyel Zoltán: A magyar állam területéről nem lehet mint egyik félről beszélni. (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: A múlt ülés alkalmával — Barabás képviselő ur is megemlékezett róla a t. ház előtt — egy végrendeletet tettem, egy politikai végrendeletet ugy, a mint szivemnek melege és meggyőződésemnek ereje sugalta. A t. képviselőtársam, engedjen meg nekem, ha talán gúnyból mondta, de azt hiszem, hogy nekem jogom volt hozzá. Jogot adott nemcsak a pillanatnak komolyság melyben voltam és vagyok, de jogot adott nekem négy esztendei kormányzásomnak és kötelességteljesitésemnek tudata és jogot adott talán hozzá az, hogy mint a hogy ebben a házban már csak kevesen vannak, — az egyik kezemnek ujjain elolvasom, — három generáczióval dolgoztam Magyarország közügyeinek munkájában, három generäcziót láttam magam mellett elvonulni, hát ez a munka, melyet három generáczión át folytattam becsületesen, kötelességszerűen, mindig az országért, a trónért és a hazáért, talán jogot adott ahhoz, hogy mikor búcsúzom a háztól és utolsó szavaimat