Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-298
í 12 29$. országos ülés 1903 Julius 3-án, pénteken. jó az elnök, de önök nem jók ! Ez nem idevaló beszéd! (Nagy zaj.) Elnök (csenget): A képviselő urak kötelesek egymást meghallgatni! Kérek csendet! (Halljuk ! Halljuk!) Csávolszky Lajos: Azt mondja Kossuth Ferencz képviselő ur, hogy »elvi tiltakozásunk fen tartandó*. Hát süsse meg Kossuth Ferencz képviselő ur elvi tiltakozását. Nem elvi tiltakozás kell most, nem az elvek léha hangoztatását kell most fentartani, hanem küzdeni és felhasználni az alkalmat arra, hogy eredményeket vivjunk ki az ország részére. (Nagy zaj.) Ilyen alkalom még soha nem volt, mint most van. (Folytonos zaj.) A kormány soha nem volt olyan súlyos helyzetben, mint most. Nincsen indemnitása, nincsen költségvetése, nincs pénze, nincsen katonája, az ex-lex-állapot rettenetes zavarában kezd hajlandónak mutatkozni köreteléseink teljesítésére. Hát miért akarunk épen most, e pillanatban, mikor a kormány ajánlkozik és hajlandó követeléseinket teljesíteni, miért akarunk épen most leszerelni ? (TJgy van! Ugy van! a szeísöbaloldal egy részén. Nagy zaj.) Én tagja voltam még tavaly a függetlenségi körnek. Megfigyeltem ott az úgynevezett vezérférfiak működését. Ha azok a vezérférfiak ott akkor azt mondták volna, hogy nem kell obstrukezió, mert az ex-lex állapotba vezet, az ex-lex állapot pedig megrontja a nemzetet; — a mint most mondják, — ha azt mondták volna, hogy az obstrukezió nagy erőfeszítést ós nagy kitartást követel, azt nem lehet igénybe venni: hát én is azt mondtam volna, ne csináljunk obstrukeziót, mert a kiben nincs erő, az ne vállalkozzék erőfeszítésre, a kiben nincs kitartás és elszántság, az ne vállalkozzék obstrukczióra, az hagyja abba. De az úgynevezett vezérférfiak késhegyig menő ellentállást hirdettek, belevitték ezt a pártot és a nemzetet az obstrukezióba, és most, mikor nyolez hónapon keresztül ádáz harezot vívtunk a kormány ellen, felizgattuk az ország nyugalmát, megakadályoztuk az államháztartás rendes menetét, költségbe vertük Magyarország polgárainak ezreit, kik idejöttek, most hagyjuk abba az obstrukeziót ? Ezt becsületes törvényhozói munkának nem tartom. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezért nem veszem tudomásul a miniszterelnök ur programm beszédét, hanem rendes és rendkívüli eszközökkel mindent el fogok követni, hogy megbuktassam. (Helyeslés a bal- és a széisobaloldalon.) Endrey Gyula jegyző: Okolicsányi László! (Felkiáltások a széisobaloldalon: Holnap ! Felkiáltások a jobb- és a baloldalon; Ma! Halljuk ! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Okolicsányi László: Tudom, t. ház, hogy a házszabályok értelmében nincs jogom hozzá, de tekintettel a házban uralkodó hangulat izgatott voltára, (Ellenmondás a jobb- és a baloldalon.) a mely idő beszéd tartására nem alkalmas, kérem, hogy beszédemet holaap tarthassam meg. (Halljak! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Még csak félkettő van! A képviselő ur csak háromnegyedkettőkor kérheti, hogy beszédét elhalaszthassa! (Zaj a széisobaloldalon.) Lengyel Zoltán: A házszabályokhoz kérek szót! Okolicsányi László: Engedelmet kérek . . . Elnök: A képviselő ur kéri a házat, hogy beszédét elhalaszthassa! Okolicsányi László: Igen, kérem a házat, engedje meg, hogy beszédemet holnap mondhassam el. Kissé bővebben szándékozom hozzászólani a miniszterelnök ur programmjákoz, az idő már előrehaladott, és igy nem mondhatnám el ma beszédemet. Elnök: Kérdem a t. házat, megengedi-e a beszéd elhalasztását? Nessi Pál: Lengyel Zoltán a házszabályokhoz kér szót! (Felkiltások, a jobb- és a baloldalon : Halljuk! Halljuk! Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Holnap!) Elnök: Ugy látom, hogy a t. képviselőház ma óhajtja hallani a t. képviselő urat. Lengyel Zoltán : Nem óhajtjuk! Bocsánatot kérek, a házszabályokhoz kérek szót! T. képviselőház! Igazán nem tudom megérteni . . . Förster Ottó : Nem volna jobb haza menni ? (Ellenmondás a jobboldalon. Felkiáltások: Nem arról van szó!) Lengyel Zoltán: Igazán nem tudom megérteni a t. túloldal tagjait, a mikor pár pereznek kérdésén áteshetünk békével a méltányosság legkisebb mértékének alapján, miért ragaszkodnak az olyan állásponthoz, a melyre nézve nyolez hónapi praxisból meggyőződhettek, hogy az nem vihető keresztül. Gabányi Miklós: Nem ragad azokon semmi. Nem tanulnak! (Derültség a jobb- és a baloldalon.) Barabás Béla: Ugy sem beszél ma Okolicsányi! Jobb, ha elengedik! (Zaj. Elnök csenget.) Lengyel Zoltán: A házszabályok szerint háromnegyedkettőkor a szónok egyszerű bejelentett kérelmére elhalasztható a beszéd. (Felkiáltások a jobboldalon: Még nincs annyi!) Barabás Béla: Ugy sem beszél! Jobb, ha elengedik! Ugy sem beszél ma! Nem engedjük! Hiába okoskodtok! (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Most mi vagyunk az urak, nem a többség, most mi parancsolunk, nem a többség. (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Hát nem beszél! Punktum! Majd szólok én is a házszabályokhoz ! Hat töltsük az időt. Úgysem beszél. Mit okvetlenkedtek ? (Nagy zaj. Elnök csenget.) Nézze meg az ember, még ennyit sem tesznek! Hát oly nagyon kíváncsiak? Ilyenkór nem kell a kedélyeket izgatni. (Zaj jobbfelöl.) Nem bizony!
