Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-298

96 2i>8. országos ülés 1903 Julius 3-án, pénteken. dékot a t. miniszterelnök ur, de nem ennek elalkudására. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A t. miniszterelnök urnak kötelessége lett volna erre nézve álláspontját világosan körülírni már csak azért is, mert a t. miniszterelnök ur, mint homo regius, kötelezte magát arra is, hogy a nemzet ezen kívánságait ő Felségével a királyival közölni fogja. Sőt, — mint tegnap hallottuk Polónyi Géza képviselő úrtól, — maga a volt honvédelmi miniszter ur is vállalkozott ezen kívánságok közlésére. Már most azt kérdezem én, hogy a midőn nem nyilatkozhatik a volt honvédelmi miniszter ur politikai felelőség mellett, mert már nem honvédelmi miniszter, miért nem nyilatkozik a mostani honvédelmi miniszter ur, a kinek ez kötelessége volna, mert most ő viseli a politikai felelőséget? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És, t. miniszterelnök ur, ha csakugyan híve a tiszta állapotoknak, — a mint méltóztatott mondani, — akkor kötelessége lett volna megmondani itt világosan, hogy mit akar a király. (Igaz! Ugy van! a szélsb'baloldalon!) A királynak tudomással kell bírnia arról, hogy mit akar a nemzet, mert nagy, erős és hatalmas csak akkor lehet, ha együtt érez, együtt gondolkozik és együtt cselekszik a nemzettel. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon!) En tehát egyenesen felhívom a t. miniszterelnök urat, méltóztassék itt a ház szine előtt kijelenteni, vájjon ő Felsége a király megvalósíthatónak találja-e az országos törvények alapján és azok keretében a nemzet jogait ugy. a mint mi azt értelmeztük és a miut azt a nemzet értelmezte? Erre a kérdésre annál is inkább kötelessége felelni a t. miniszterelnök urnak, mert az a párt, a melyre a t. miniszterelnök ur kormányzatában támaszkodni szándékozik, maga is hirdette és hirdeti, hogy a nemzetnek evidens jogai fennállanak a katonai téren is. És ha egyszer a Felség, vagy környezetének akaratába ütközik e jogok megvalósítása, és olyan helyzet áll elő Magyarországon, hogy e jogokat a felsőbb körök akaratával szemben nem lehet megvalósítani, mert ezeknek az a felfogásuk, hogy e jogok törvényből nem folynak: akkor, t. miniszterelnök ur, önre és pártjára nézve előáll az a kötelesség, hogy, a dicsőségesnek hirdetett 67-iki kiegyezés végórái elérkezvén, annak megváltoztatására a törvényes lépéseket haladéktalanul tegyék meg, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert én nem képzelek nemzetet, a mely olyan törvényt akart volna alkotni, a mely az ő jogai megvalósítását gátolja és fejlődésének útjába álljon. {Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem akarok most a katonai kérdések részleteivel foglalkozni; lesz alkalmam erre, majd ha a honvédelmi miniszter ur javaslatát tárgyaljuk. Egyet azonban kötelességemnek tartok már most kijelenteni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Én a harcz közepette is azt az álláspontot foglaltam el, t. miniszterelnök ur, hogy a nemzet jogosult kívánságai össze vannak kapcsolva a katonai kérdésekkel; (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) e kettőt egymástól elválasztani most már lehetetlen. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha bukik az ezeket nem tartalmazó javaslat, akkor diadalmaskodnak a nemzet jogai, ha pedig győz a javaslat, akkor megbukhatnak a nemzet jogai. De ennek olyan káros következményei lesznek, t. miniszterelnök ur, a melyeket az. útból eltávolítani nemcsak a nemzetnek, de — merem mondani — első sorban a koronás királynak és családjának áll érdekében. S ezt az utat egyengetni, ezt az akadályt elhárítani elsősorban a t. miniszterelnök ur kötelessége. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Van ezután egy másik kérdés, a melyet a t. miniszterelnök ur annyiféleképen variált már ebben a házban, hogy — megvallom őszintén — én gyenge tehetségemmel nem tudom felfogni, hogy tulajdonképen mit akar.' A t. miniszterelnök ur ugyanis az első napon programmbeszédében egyenesen azt mondotta, hogy (olvassa): »akként kívánnék gondoskodni arról, hogy külkereskedelmi érdekeinket mindamellett sikeresen megvédhetjük, hogy oly javaslatot fognék a t. háznak tenni, a melyben törvényes felhatalmazást kérnék arra, hogy a kereskedelmi szerződések iránti tárgyalásokat megindíthassuk«. Ez határozott programúi, t. miniszterelnök ur, ez világos. A miniszterelnök ur egyenesen azt akarta és nem is akarhatott ezen kijelentés mellett mást, mint azt, hogy igenis elérkezettnek látta az időt — ne keressük miért — arra, hogy az 1899. évi XXX. t.-cz.-ben felállított akadály a kormány útjából el távol ittassék. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Az indokolással adós maradt a t. miniszterelnök ur. (Felkiáltások a jobboldalon: Dehogy!) Megmondom, hogy miért. Beszélt arról, hogy Olaszországgal lehessen a szerződést megkötni, a mit később oda módosított, hogy elsősorban Olaszországgal és hogy ez, mint kivétel, meg fogja erősíteni a szabályt. Hát, t. miniszterelnök ur, ez lehet a politikai bölcseségnek egy ügyes megnyilatkozása, de itt ebben a teremben ennek a kijelentésnek nem fog felülni senki, mert mi nagyon jól tudjuk, hogy Magyarország törvényhozási termében a 67-es alapon álló kormányok igenis azt az eljárást szokták követni, hogy megalkotnak egy törvényt, a mely olykor-olykor a nemzet érdekeit is szolgálná, azonban apránkint tördelik ki azután belőle mindazon intézkedéseket, a melyeknek gyakorlati értékük ^lehetne. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) És, t. miniszterelnök ur, mikor ilyen részlet kitörléséhez megnyerték az országgyűlés többségét, akkor azután nem mint kivételre, hanem mint preczedensre hivatkoznak, hogy ennek alapján azután további jogfosztásokat is megtehessenek. Azt méltóztatott mondani a t. miniszterelnök urnak, hogy óvatosan konczipiálta kijelentését. Hát én arra kérem a t. miniszterelnök urat az ország és sa-