Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-275

275. országos ülés 1903 május 20-án, szerdán. 7t) B. Kaas Ivor: Én a t. miniszterelnök urat nem tartom arra képesnek, hogy Lobkowitz herczeg kommandáns alatt czívil-adlátus legyen. Molnár Jenő: így beszéltünk április 30-ikáig. Mi sem tartottuk rá képesnek, megesküdtünk volna, hogy Széll Kálmán nem teszi! Pap Zoltán: Bízott az ország Széll Kál­mánban, de már annak vége van! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! B. Kaas Ivor: Én vártam sokáig és sóvá­rogva vártam a miniszterelnök úrtól, hogy meg­mutatja itt nekünk mindnyájunknak, első sor­ban pártjának, de nem, elsősorban az ország­nak a kibontakozás útját és módját. Ezt nem kaptuk meg. Vádakat, önvédelmet, mindenfélét hallottunk, szebbnél szebb, tartalmas és ke­vésbbé tartalmas beszédeket, de azt, hogy mi lesz velünk, mi lesz az országgal, mi lesz a parlamenttel, mi lesz a kormányzással és annak ezer érdekével, arra nézve és ezen fenforgó kérdések megoldására nézve, a katonai kérdé­sekre nézve semmiféle kiutat nekünk nem mu­tatott. (Ugy van! TJgy van! a néppárton és a szélsobaloldalon.) Ez az ő legbensőbb belső titka. Ilyen titkokkal parlamentet vezetni, ilyen titkokkal egy nyugalmában feldúlt országot kormányozni lehetetlenség. Pap Zoltán : Ez már nem is konvent! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! B, Kaas Ivor: Itt nem marad más hátra, t. miniszterelnök ur, mint visszatérés a tör­vényhez. (Élénk helyeslés a néppárton és a szélsobaloldalon.) Hogy hogyan és mikép, azt, ha a miniszterelnök ur nem tudja, az lesz hMatva megmondani, a ki utána Magyarország kormányát alkotmányosan fogja tovább vezetni. Széll Kálmán miniszterelnök: Kisebbséggel! B. Kaas Ivor: Ha ő Felsége a kisebbségből bizza meg a minisztériumot, meg vagyok győ­ződve, hogy annak a minisztériumnak első kö­telessége lesz megkérdezni a házat, hogy van-e itt neki őt és programmját támogató többsége és ha lesz többsége, akkor az nem lesz többé kisebbségi kormány, ha pedig nem lesz több­sége, egy becsületes kisebbségnek semmiféle ve­zetője nem fog kormányt elfogadni ex-lex- álla­pottal; (Ugy van! TJgy van! a néppárton és a szélsobaloldalon.) ugy igen, hogy az ex-lex­áilapotból kMezet, de nem ugy, hogy az ex-lex­áliapotban benmarad. Ezt felteszem minden igaz hazafiról. Ebből az okból olyan veszedelmesnek tar­tom az ex-lex-állapotot Magyarországon, hogy a ki itt ex-lex-állapotba belemegy, az olyan kormány elnök nem maradhat meg azon a polezon, Nem a személyes bizalom szempontjá­ból. Ha akárki, ha maga Deák Ferencz, a ki hazament, midőn törvénytelenséget követeltek tőle, ülne azon a széken: ha elfogadja az ex-lex­állapotot, annak, megbuktatása — ezt a szót használom — nemzeti kötelességgé válik. (Helyes­lés a bal- és a szélsőbal oldalon.) Hogy miért? igen egyszerűen elmondom. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Magyarország nem olyan állam, mint Európának egyéb önálló államai. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Magyarország elválaszt­hatatlan kapcsolatban áll Ausztriával , , . Pap Zoltán: Majd elválasztjuk! (Mozgás jobbfelöl. Zaj. Elnök csenget.) B. Kaas Ivor: A törvények értelmében, a pragmatika szankezió értelmében ez igy van! (Zaj a szélsobaloldalon.) Pap Zoltán: Igen, mi, az uj nemzedék el­választjuk ! Az eszme már nem alszik el! (Zaj és mozgás a jobboldalon. Az elnök csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát ezt is szabad mondani? (Zaj a jobboldalon.) Lengyel Zoltán: Igenis szabad! A nemzet érdeke különb, mint az Ausztriával való kap­csolat! (Zaj a baloldalon. Felkiáltások a nép­párton : Halljuk! Halljuk !) Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy sza­bad ! Okos ember nem mond ilyet! (Zaj a szélsobaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Kubik Béla: A miniszterelnök ur zavar bennünket! (Mozgás és derültség a jobboldalon.) Vészi József: Kormányzati terrorizmus! (Derültség a jobboldalon.) Lengyel Zoltán: Az igaz! (Zaj a bal­oldalon és felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) B. Kaas Ivor: T. ház! Magyarország belső politikájának vezetésében, kormányzásában mindig előállhatnak preczedensek. De ha Magyaror­szágon a preczedens esetek közt dMattá vált az, hogy itten, az országgyűlés nagy részének támogatása mellett, expiáczió nélkül lehet ex­lex-el kormányozni az országot, nem egyszer, hanem többször, nem hetekig, de hónapokig: akkor micsoda biztositéka van Magyarország­nak és e nemzetnek arra nézve, hogy a jövő­ben nem fogják-e ugyanezt alkotmányosnak mondani, alkotmányosnak állítani azok, a kik az abszolutizmust, és pedig az idegen abszolu­tizmust akarják meghonosítani Magyarországon ? (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ha a miniszterelnök urat hibás munka­beosztása ebbe a szerencsétlen helyzetbe juttatta, s ha vele együtt az ország is ezen szerencsétlen viszonyok közé került: ebből a konzekvencziákat elsősorban a miniszterelnök urnak kell levonnia, azzal, hogy lemond. (Elénk tetszés és helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Babó Mihály: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót! (Mozgás és zaj a jobboldalon. Hall­juk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) A miniszter­elnök ur nevezett meg! (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Én nem hallottam, hogy megnevezte volna a képviselő urat. Babó Mihály: A miniszterelnök ur az én közbeszólásomra tett egy olyan kijelentést, a mely — azt hiszem — feljogosít engem arra,

Next

/
Thumbnails
Contents