Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-275
275. országos ülés 1903 május 20-án, szerdán. 7t) B. Kaas Ivor: Én a t. miniszterelnök urat nem tartom arra képesnek, hogy Lobkowitz herczeg kommandáns alatt czívil-adlátus legyen. Molnár Jenő: így beszéltünk április 30-ikáig. Mi sem tartottuk rá képesnek, megesküdtünk volna, hogy Széll Kálmán nem teszi! Pap Zoltán: Bízott az ország Széll Kálmánban, de már annak vége van! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! B. Kaas Ivor: Én vártam sokáig és sóvárogva vártam a miniszterelnök úrtól, hogy megmutatja itt nekünk mindnyájunknak, első sorban pártjának, de nem, elsősorban az országnak a kibontakozás útját és módját. Ezt nem kaptuk meg. Vádakat, önvédelmet, mindenfélét hallottunk, szebbnél szebb, tartalmas és kevésbbé tartalmas beszédeket, de azt, hogy mi lesz velünk, mi lesz az országgal, mi lesz a parlamenttel, mi lesz a kormányzással és annak ezer érdekével, arra nézve és ezen fenforgó kérdések megoldására nézve, a katonai kérdésekre nézve semmiféle kiutat nekünk nem mutatott. (Ugy van! TJgy van! a néppárton és a szélsobaloldalon.) Ez az ő legbensőbb belső titka. Ilyen titkokkal parlamentet vezetni, ilyen titkokkal egy nyugalmában feldúlt országot kormányozni lehetetlenség. Pap Zoltán : Ez már nem is konvent! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! B, Kaas Ivor: Itt nem marad más hátra, t. miniszterelnök ur, mint visszatérés a törvényhez. (Élénk helyeslés a néppárton és a szélsobaloldalon.) Hogy hogyan és mikép, azt, ha a miniszterelnök ur nem tudja, az lesz hMatva megmondani, a ki utána Magyarország kormányát alkotmányosan fogja tovább vezetni. Széll Kálmán miniszterelnök: Kisebbséggel! B. Kaas Ivor: Ha ő Felsége a kisebbségből bizza meg a minisztériumot, meg vagyok győződve, hogy annak a minisztériumnak első kötelessége lesz megkérdezni a házat, hogy van-e itt neki őt és programmját támogató többsége és ha lesz többsége, akkor az nem lesz többé kisebbségi kormány, ha pedig nem lesz többsége, egy becsületes kisebbségnek semmiféle vezetője nem fog kormányt elfogadni ex-lex- állapottal; (Ugy van! TJgy van! a néppárton és a szélsobaloldalon.) ugy igen, hogy az ex-lexáilapotból kMezet, de nem ugy, hogy az ex-lexáliapotban benmarad. Ezt felteszem minden igaz hazafiról. Ebből az okból olyan veszedelmesnek tartom az ex-lex-állapotot Magyarországon, hogy a ki itt ex-lex-állapotba belemegy, az olyan kormány elnök nem maradhat meg azon a polezon, Nem a személyes bizalom szempontjából. Ha akárki, ha maga Deák Ferencz, a ki hazament, midőn törvénytelenséget követeltek tőle, ülne azon a széken: ha elfogadja az ex-lexállapotot, annak, megbuktatása — ezt a szót használom — nemzeti kötelességgé válik. (Helyeslés a bal- és a szélsőbal oldalon.) Hogy miért? igen egyszerűen elmondom. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Magyarország nem olyan állam, mint Európának egyéb önálló államai. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Magyarország elválaszthatatlan kapcsolatban áll Ausztriával , , . Pap Zoltán: Majd elválasztjuk! (Mozgás jobbfelöl. Zaj. Elnök csenget.) B. Kaas Ivor: A törvények értelmében, a pragmatika szankezió értelmében ez igy van! (Zaj a szélsobaloldalon.) Pap Zoltán: Igen, mi, az uj nemzedék elválasztjuk ! Az eszme már nem alszik el! (Zaj és mozgás a jobboldalon. Az elnök csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát ezt is szabad mondani? (Zaj a jobboldalon.) Lengyel Zoltán: Igenis szabad! A nemzet érdeke különb, mint az Ausztriával való kapcsolat! (Zaj a baloldalon. Felkiáltások a néppárton : Halljuk! Halljuk !) Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy szabad ! Okos ember nem mond ilyet! (Zaj a szélsobaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Kubik Béla: A miniszterelnök ur zavar bennünket! (Mozgás és derültség a jobboldalon.) Vészi József: Kormányzati terrorizmus! (Derültség a jobboldalon.) Lengyel Zoltán: Az igaz! (Zaj a baloldalon és felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) B. Kaas Ivor: T. ház! Magyarország belső politikájának vezetésében, kormányzásában mindig előállhatnak preczedensek. De ha Magyarországon a preczedens esetek közt dMattá vált az, hogy itten, az országgyűlés nagy részének támogatása mellett, expiáczió nélkül lehet exlex-el kormányozni az országot, nem egyszer, hanem többször, nem hetekig, de hónapokig: akkor micsoda biztositéka van Magyarországnak és e nemzetnek arra nézve, hogy a jövőben nem fogják-e ugyanezt alkotmányosnak mondani, alkotmányosnak állítani azok, a kik az abszolutizmust, és pedig az idegen abszolutizmust akarják meghonosítani Magyarországon ? (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ha a miniszterelnök urat hibás munkabeosztása ebbe a szerencsétlen helyzetbe juttatta, s ha vele együtt az ország is ezen szerencsétlen viszonyok közé került: ebből a konzekvencziákat elsősorban a miniszterelnök urnak kell levonnia, azzal, hogy lemond. (Elénk tetszés és helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Babó Mihály: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót! (Mozgás és zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) A miniszterelnök ur nevezett meg! (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Én nem hallottam, hogy megnevezte volna a képviselő urat. Babó Mihály: A miniszterelnök ur az én közbeszólásomra tett egy olyan kijelentést, a mely — azt hiszem — feljogosít engem arra,
