Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-275
76 2/5. országos ülés 1903 B. Kaas Ivor: Tessék majd megkorrigálni! De ezt százszor hallottuk, hogy ez amott térül vissza. Ezt csak nem lehet eltagadni. Széll Kálmán miniszterelnök: Az megint más! B. Kaas Ivor: Ha nem ugy van, hát akkor máskép történt. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is igy van! B. Kaas Ivor: A mi álláspontunk a legitimitás szempontjából, hogy a fogyasztási adók veszteségének ilyen reparálása nem lehet junctim és rekompenzáció tárgya. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) De hogyan jártunk ezzel a rekompenzáczióval ? Akként, hogy akkor, mondjuk igaza volt — nem győződtem meg a zárszámadásokból, — hogy az egyenlő mérvű volt, azonban később kisült, hogy a quótát felemelték, előbb, mielőtt még a katonai kérdéseket rendezték volna. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A quótának a felemelése prejudikált a közös költségek particzipácziójának. A quóta fölemelése ezt most is tetemesen fel fogja rúgtatni, ha keresztülvitetnek ezek a törvények és a katonai létszámemelés a közös hadseregben, én nem tudom, hogy milyen öszszeggel fogja emelni a közös költségekhez való hozzájárulás arányát. Kérdem, akkor is rekompenzácziója lesz ennek a fogyasztási adók átutalásából származó három millió ? Melyek lesznek az összegek, melyek a közös hadsereg költségeiből Magyarországra háromolni fognak ? Mi néppártiak, kiknek kimondott elvünk, hogy a magyar nép terheinek emeléséhez semmi tekintetben nem járulhatunk. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) mert a nép máris túl van terhelve, összerogy a terhek alatt, mi természetesen a quóta ilyen fölemelését és az ilyen kiegyezéseket nem számithatjuk a miniszterelnök ur érdemeihez. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldálon.) Kubik Béla: Ugy van; sőt bűnei közé számítjuk ! (Zaj.) De ezt is megtagadja! Széll Kálmán miniszterelnök: Csak érteni kell hozzá, akkor nem mondja senki, hogy megtagadja. Kubik Béla: Legfölebb a kifejezés rossz, de magában igaz! Széll Kálmán miniszterelnök: Sem magában, sem magán kMül! (Derültség.) Kubik Béla: A napot is letagadja az égről! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez már igazán nem járja még tréfának sem! Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! Kubik Béla: Engedelmet kérek, ha tényekről mondja, hogy nem igazak! A tények pedig tények! Széll Kálmán miniszterelnök: Olyat sohasem mondtam! Babó Mihály: Á quóta-kiszámitásokat is megtagadta a miniszterelnök ur! Majd reáolvassuk! (Zaj. Elnök csenget.) május 20-án, szerdán. Kubik Béla: Mindenkinek meg kell rajta botránkozni! Széll Kálmán miniszterelnök: Ha érti valaki, nem botránkozik meg. De érteni kell! Babó Mihály: Itt van ! Majd ráolvassuk! Széll Kálmán miniszterelnök: Majd meglátjuk ! B. Kaas Ivor: Itt van a miniszterelnök urnak egy másik nagy szemrehányása, a melylyel nem minket illetett, hanem az ellenzéknek ezt a másik oldalát, (A szélsöbaloldalra mutat.) hogy meggátolja az ügyek rendes vezetését az obstrukcziójával. Ez igaz; de teljesen hamis magyarázatát adják itt az egész obstrukczionális kérdésnek. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldálon.) Csak abból a szempontból indulnak ki, hogy az obstrukczió nem felel meg a parlamentáris elvnek; nem engedi meg a többség akaratának érvényre jutását; hogy az jogtalan forradalmi tény; ennek tehát helyet adni nem szabad és nem lehet; ezzel szemben a többség akaratának feltétlenül érvényesülnie kell, máskép összeroskad az alkotmány, máskép a nemzet károsodást szenved. Azt hiszem, helyesen precziziroztam igy a tételeket. Én nem vitatkozom azon, hogy lehet-e az obstrukczió egy vagy más okból legális. Sőt elismerem, hogy illegális. Ezért nem mentünk bele. Elismerem azt is, hogy az nagy kárral és veszedelmekkel jár. Kossuth Ferencz: Mindnyájan beismerjük! Kubik Béla: Tessék eltávolítani az akadályokat ! B. Kaas Ivor: Ámde egy obstrukcziót nem lehet pusztán a legalitás, vagy a házszabályok kérdése szerint eldönteni. Felemiitek itt obstrukcziókat, a melyek csak a magyar parlamentben történtek. 1872-ben volt az első obstrukczió, a mikor Tóth Vilmos belügyminiszter benyújtott egy választási törvényjavaslatot, a melyről az ellenzék méltán azt hitte, hogy az irtóháborút jelent ellene és lehetetlenné teszi az ellenzéknek a parlamentbe való visszatérését. Ez az obstrukczió minden legális formák mellőzésével a választások szabadságának megoltalmazására, tehát az alkotmánynak védelmére szolgált. (Ugy van! balfelöl.) Egy másik obstrukcziót láttunk a nagy véderó'viták alatt a 14. §. és számos más intézkedések miatt, melyek az uj véderő-törvényjavaslatban foglaltattak, a mely a régi véderő-törvényt az osztrákok érdekében és a magyar érdekek ellenére egészen átváltoztatta és az egész régi politikának megsemmisítésével járt volna. Ez a politika 1868-ban indult meg Andrássy Gyula miniszterelnöksége alatt és az összetört osztrák hadseregnek egészen uj alakulását akarta létrehozni és nemzeti szellemben továbbvinni. Az uj véderőtörvény ez alkotást egészen felforgatta, nagyobb megterheltetéssel, mint azelőtt és az ujonczozási jognak alkotmányunkból való kiragadásával. Ez ellen támadt a második obstrukczió. Illegális volt,
