Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-274

27í. országos ülés 1903 május 19-én, kedden. 6; lódzik, hogy ez a vezénylet jogában volna benne, nem szükséges e tekintetben autorokra hMatkozni, itt van magának gr. Andrássy Gyulának akkori beszéde, a melyben világosan megmagyarázza, de ezt megmagyarázza minden közjogi tankönyv is, hogy a vezénylet joga nem jelenti a nyelv-kérdést, hanem jelenti azt stratégiai jogát ő Felségének, hogy a csapatok miként állíttassanak fel. Tehát a mit a miniszterelnök ur apró idézeteiben felhozott és rámutatott azokra, mint a bölcseség kövére, egyáltalában nem tartalmaznak semmit a nyelv-kérdésre vonatkozólag. Mert a magyar nyelvnek közjogi története, a magyar hadsereg története is mind azt igazolja, hogy a »magyar hadsereg« kifejezés nem frázis a törvényben, hanem ezzel a törvény egy élő institucziót akar kifejezni, mint a hogy azt az előző törvényhozások, elődeink és maga a magyar nemzet mindig értették. Folytatva alaptételemet, a mely szerint a 67-diki törvénynek semmiféle lényeges része nincs végrehajtva, kénytelen vagyok rámutatni arra is, hogy itt vannak pl. a külügyi kérdések. Sehol abban a törvényben nincs megírva, hogy diplomácziánk egy szomszéd államban székeljen, — Bécsben. Nem is tudom, miért nem viszik ki mindjárt Bulgária, vagy Szerbia fővárosába. Holló Lajos: Ide csak báli kirándulásokat tesznek! Gabányi Miklós: Csak 33-an vagyunk, t. ház! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Várady Károly: Örvendek, minél kevesebb mamelukot látok! Gabányi Miklós: De nem vagyunk 40-en! (Felkiáltások: Már jönnek!) Elnök: Most már megvan a tanácskozáshoz szükséges szám. Várady Károly: Mondom, t, képviselőház, folytatom alaptételemet, a mely szerint a 67-ediki törvény egyetlen része sincs végrehajtva, és bár nekünk nem programmunk, nekem sem programmom, hogy az 1867-es törvenynyel bíbelődjünk, de ha már azt senki sem hajtja végre, nekünk kötelességünk követelni a végrehajtását. Emiitettem a külügyeket, és felhoztam, hogy az 1867-diki törvény nem rendeli azt, hogy a külügyminisztérium Bécsben székeljen. Még kevésbbé rendeli azt, hogy annak ügyvezetése Magyarország szégyenére német nyelven történjék. (Ugy van! a szélsőbal-oldalon.) És ha már van külügyminisztériumunk, de az nem ugy áll fenn, mint a hogy azt Magyarország közjoga követelné, akkor senki sem tagadhatja, t. ház, hogy az 1867-diki törvény a külügyek dolgában sincs kellően végrehajtva. És ha igy továbbmegyek, t. ház, az a kellék sincs végrehajtva, hogy Ausztriában is legyen alkotmányosság. Épen most olvasom, hogy a Reishsrath üléseit fel fogják függeszteni. A kormány csak budget provizóriumot akar kapni. Már évek óta igy folynak ott a dolgok. Itt a házban már évek óta, és legutóbb is, fényesen kifejtették t. képviselőtársaim, hogy mennyire nincs Ausztriában alkotmányosság, pedig az 1867-diki törvény alapfeltétele, hogy Ausztriában szintén legyen alkotmányosság és alkotmányosan érintkezzék Ausztria Magyarországgal. Ha vizsgálat tárgyává teszszük a törvénynek ezt a részét, láthatjuk, hogy ez sincs végrehajtva. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Itt vannak továbbá a vámkérdések. Ezekre nézve a törvény azt mondja, hogy ha nincs vámszövetség, Magyarországon az önálló vámterület állapota áll elő, önálló vámterületet kell létesíteni. És kifundálnak fából vaskarikát: az önálló vámterület jogi állapotát, beleviszik az országot ebbe, holott komoly meggyőződésem, hogy az 1867-diki törvény, különösen Deák Ferencz, nem igen képzelte, hogy az ő diszpoziczióját kettévágják és akkor is, midőn már a vámszövetség nincs, még forszírozzák ilyen csodabogarakkal a vámszövetséget. Miért hoztam én ezt fel ? Nemcsak azért, mert abszurdumnak állítottam, különösen a mellett, hogy nincs itt alkotmányos kormányzat Ausztriában, de van hMatalos kormányzat Körbernek a személyében, hanem azért hoztam fel, mert volt Magyarországnak egy miniszterelnöke és van ma egy ex-lexes miniszterelnöke, a ki akkor, midőn programmbeszédét elmondta, imaszerű fohászként jelentette ki, hogy mennyire hozzá van nőve Magyarország a 67-es törvény betűjéhez, szelleméhez, minden részéhez. A miniszterelnök ur ugyanis 1899 márczius l-jén, midőn kormányra lépett, ekkép nyilatkozott (olvassa): »A kormány a törvényhozás működésének normális, nyugodt menetére helyezi a legnagyobb súlyt, azért egész működését, összes erőit és összes tehetségeit a jelen szükségleteinek és a jövő reformkérdések feladatai által elénk tűzött tevékenységnek akarja szentelni. Ezt a munkát akarjuk mi folytatni azon az alapon, a^melyen állunk: az 1867 : XII. t.-cz. alapján. Én, t. ház, mióta csak politikailag gondolkozni és érezni tudok, tántorithatlan hMe vagyok ennek a törvénynek és ragaszkodom hozzá lelkem és meggyőződésem egész erejével, mert azt olyan alkotásnak tekintem, a mely messze és beláthatatlan időkre állandó és helyes alapokra fektette az Ausztriával való kapcsolatból folyó kérdéseket és a mely, midőn a pragmatika szankczióhól folyó kötelezettségeinket és jogainkat szabályozta és körülirta, egyúttal biztosította a nemzet számára minden téren a szabadságot, az önálló haladást és fejlődést.* Hát, t. ház, talán számon lehetne kérni a t. miniszterelnök úrtól, hogy, ha biztosítja a 67-es törvény Magyarország számára a szabadságot, az önálló haladást és fejlődést minden téren, vájjon a t. miniszterelnök ur négyévi kormányzata alatt rá tud-e mutatni arra, hogy a magyar szabadság, az önálló haladás és fejlődés miben nyilatkozott meg ? És kérdem a miniszterelnök urat, vájjon beszédének ezen ki-