Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-291

414 291. országos ülés 1903 június 13-án, szombaton. hogy hányszor tesz valaki vizsgát, de fontossággal bir előttem az, hogy akkor bocsáttassák át az illető, ha a vizsga minden követelményének tényleg meg tudott felelni. Én tehát az ily korlátokat a vizsga tekintetében nem tartom helyesnek, hanem, azt tartanám helyesnek, hogy tehessen a jelölt akárhányszor vizsgát, ele addig ne bocsáttassák át, a míg a vizsga minden követelményének eleget tenni nem tudott. Mert, t. képviselőház, nemcsak a tanuló ifjúság az egyedüli, a mely szenved, de a szülőkre is kell tekintettel lenni, a kik nagy költséggel neveltetvén fiaikat, végre kénytelenek elszenvedni, hogy gyermekük egész életpályája elé korlátokat állítanak azért, mert egy tárgyból gyöngének bizonyult. (Igaz! a szélsőhaloldalon.) Csak egy példát hozok fel, tegyük fel, hogy valaki a matematikából gyönge tanuló volt, az érettségin megbukott, azután ismét nem tudta letenni a vizsgát. A fiatalember épen jogi pályára készült, és most nem mehet erre a pályára. Pedig a geometriának, a felsőbb algebrának mi szüksége van a jogi pályára ? És mégis elzárják az illetőtől ezt a pályát, mert egy tárgyból gyönge volt. Endrey Gyula: Nem tudta használni a logaritmusokat! Nessi Pál: Hogy a kormány is érezte ennek az intézkedésnek a visszásságát, igazolja az, hogy egy időben a minisztériumban már meg volt a szándék arra, hogy a törvény e ridegségén némileg segítsenek azáltal, hogy az illetőket a nyolezadik osztály megismétlésére utasították, aztán ha a nyolezadik osztályt megismételték, érettségire voltak bocsáthatók. Ujabban azonban a t. miniszter ur, — megvallom és beismerem, a törvény betűjéhez ragaszkodva egészen helyesen, — ugy intézkedett, hogy azok, a kik egy tárgyból az előirt vizsgákon megbuktak, soha többé érettségire ne bocsáttassanak, épugy nem, mint azok, a kik az Írásbelin vagy a szóbelin kétszer megbuktak. A törvény betűjének ez megfelel, de nem felel meg az élet követelményeinek, és épen azért, mert azt látom, hogy itt nagy hiány van, a melyen pedig könynyen lehet egy kis jóakarattal segíteni, azt a kérdést intézem a t. miniszter úrhoz, hogy a mennyiben ő is meg van győződve ennek szükségéről, esetleg novelláris utón intézkedjék, vagy pedig azon régi miniszteri elhatározással, a m^ly szerint az osztályok megismétlése után ujabb vizsgára bocsáthatók lennének a tanulók, valamikép ezen a kérdésen segíteni kegyeskedjék. Interpelláczióm a következőkép hangzik (olvassa): Interpelláczió a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz: 1. Az 1883 : XXX. törvényezikk 27. §-a vonatkozólag ugyanezen törvény 22. §-a alapján kibocsátott utasítás szerint, a ki az érettségi vizsgán egy tárgyból a hivatkozott §. szerint statuált vizsgákon megbukott, többé érettségi vizsgára nem bocsátható. 2. Minthogy a törvény ilyen interpretácziója rendkívül visszás és súlyos helyzeteket teremt, hajlandó-e a miniszter ur ezen utasítást megváltoztatni, vagy ha ez a törvény szerint nem lehetséges, a sérelmes szakasz novelláris utón való módosítása iránt intézkedni? (Helyeslés a széhobaloldalon.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! Én abban a helyzetben vagyok, hogy a t. képviselő ur interpellácziójára azonnal válaszolhatok és abban a reményben is vagyok, hogy maga a t. képviselő ur is tudomásul veszi a válaszomat, mert az, a mit egészeü tárgyilagosan és a tényállásnak teljes ismeretével elmondott: kétségtelenül olyan interpretáczió, a mely a törvénynek és a törvény alapján kiadott rendeletnek megfelel és az is áll, hogy én magam is, tulszigorunak tartván ezt, még 1896-ban vagy 1897-ben azt akartam elérni, hogy legalább ugy segítsek a dolgon, hogy az, a ki megbukott kétszer a javitóvizsgálaton, ha megismétli a nyolezadik osztályt, azután újra az egész érettségi vizsgára bocsáttassák. De mivel a törvény 22. §-a megkívánja azt, hogy a vizsgálati utasitást a kultuszminiszter az illető felekezeti főhatóságoknak, továbbá az egyetemi és műegyetemi tanári karnak meghallgatásával állapítsa meg, én ezeket a véleményeket bekivántam. Ezek legnagyobb részben nem voltak kedvezők az én álláspontomra vonatkozólag, mert abból indultak ki. hogy lehetőleg meg kell akadályozni, hogy illetéktelen elemek az egyetemre tóduljanak és ennek folytán a merevebb álláspontra helyezkedtek. Én annak az eszmének, hogy meg kell akadályozni azt, hogy illetéktelen elemek az egyetemre tóduljanak, igen meleg barátja vagyok, de az eszközöknek nem szabad túllőni a czélon és ezért, ha észreveszek valamely törvényben olyan intézkedést, a mely ezen eszközök tekintetében sem nem igazságos, sem nem méltányos, akkor mégis minden körülmények között a mellett vagyok, hogy ezt reformáljuk. (Helyeslés.) így tehát én már hetekkel ezelőtt egy iratot intéztem az országos közoktatási tanácshoz, a melyben ezt mondtam (olvassa): »Nagyon óhajtom, hogy elsősorban a rendtartás és az érettségi vizsgálati utasítás minél előbb gyökeres átdolgozás alá kerüljön, miért is arra kérem a közoktatási tanácsot, hogy ezt az ügyet napirendre tűzni, az előmunkálatok foganatba vétele iránt azonnal intézkedni, a mennyiben szükséges, egy előadót vagy bizottságot azonnal, a nyári szünet előtt még, kiküldeni és a lehető legrövidebb idő alatt azt letárgyalni szíveskedjék. A reform-javaslatoknál szívesen veszem a leggyökeresebb változtatásokat is.« ííem akarom eltagadni, hogy mikor a leggyökeresebb változtatásokról szóltam, előttem, olyan eszme lebegett, a melyet, — már most ki is jelenthetem — keresztül akarok vinni. (Halljuk! Halljuk!) Ez az, a mire a t. képviselő ur alludált, hogy nem