Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-291

291. országos ülés 1903 június 13-án, szombaton. 397 vámtarifa-tárgyalásoknál láthattuk is. A vesztesek tehát az erdélyi városok lesznek, az erdélyi ipar és kereskedelem. A másik, a mi tulajdonképen indokolásomnak tárgya lenne, az erdélyi földmivelő magyar népnek, az erdélyi székely nép érdekeinek kérdése. (Halljuk! Halljuk') Bámulatos az a rövidlátóság, az a könnyelműség. — rosszakaratnak nem nevezhetem, — a melylyel az egymásra következő magyar kormányok ennek a népnek érdekeit évtizedeken át elhanyagolták. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Áldozatul dobták teljesen a modern haladásnak a nélkül, hogy támaszról gondoskodtak volna, hogy gondoskodtak volna arról, hogy ez a nép ne hagyassák teljesen magára, és ne szolgáltassák ki mindenféle hatalmi önkénynek, visszaélésnek, önzésnek, nyereségvágynak, csalásnak, — a mint ki fogom mutatni, — és a legvakmerőbb fosztogatásoknak. Következése volt ennek a szerencsétlen politikának e népnek teljes anyagi romlása, degenerálása, a mely most már sajnosán tapasztalható, a mit Hegedüs Loránt t. barátom konstatált is egy igen nagyérdekü értekezésében ; és Ivorális züllöttsége általános figyelmet és érdeklődést keltett a közelebbi időkben ott. a hol e néppel foglalkozni kívántak. A társadalom a Székelyföldön megmozdult, összefogott, és igy igyekezett e kérdést napirendre hozni és legalább érdeklődést kelteni a nemzeti közvélemény előtt e kérdés iránt. A sajtót sikerült hamar megnyerni; hála a magyar sajtó hazafiságának, felszínre hozták a kérdést ás foglalkozott vele a kormány is. Abban igaza van Bedő Albert t. képviselőtársamnak, hogy tényleg a jelenlegi kormánynak köszönhető az, hogy a székely kérdés iránt érdeklődés kezdett mutatkozni. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter rendelte ki a múlt évben a Székelyföld földművelő népének érdeke szempontjából a miniszteri megbízottat. Ez mindenesetre oly tény volt a földmivelésügyi miniszter részéről, a melyet hálásan kell fogadni, mert érdeklődését és jóakaratát mutatta meg e föld népe iránt. JSTem akarom a kirendelt Sándor János kormánybiztos személyét a legkevésbbé is kicsinyelni, hiszen ő nagy tudásánál és energiájánál fogva mindenkép képes arra, hogy e feladatok megoldására vállalkozhassak. Megjegyzéseimet azonban ez intézkedésre vonatkozólag el nem hallgathatom. Ez az akczió, melyet a földmivelésügyi miniszter ur a Székelyföld földművelő népe érdekeinek felsegitése szempontjából miginditott, szerény nézetem szerint olyan lépés, a mely második lépésnek nevezhető és nem első lépésnek, mert nem történt előzőleg gondoskodás arról, hogy a birtokviszonyok rendeztessenek, hogy a jogrend helyreállittassék, hanem egyenesen a rendezett birtokállapotok után bekövetkezhető második lépésen kezdették, t. i. az u. n. mezőgazdasági indusztriára történtek intézkedések, nevezetesen az állattenyésztés, a juhtenyésztés nemesítésére, a baromfitenyésztésre, azonkívül a tejszövetkezetek alakítására, a melyek mind föltételezik azt, hogy rendezett birtokviszonyok legyenek és konszolidált jogrend a birtokviszonyok tekintetében. (Halljuk! Halljuk!) Az volt a hibája szerény nézetem szerint ezen kormányintézkedésnek, hogy ott a legnagyobb anarchia uralkodik a birtokviszonyok tekintetében s a miniszteri megbízott azzal a lehetetlen feladattal van megbízva, hogy ebben a zavarban és rendetlenségben a második lépést tegye meg, a melyet a németek die Industrialisirung der Landwirtschaf t-nak, mezőgazdasági indusztriának, neveznek. A múlt nyáron számos e párton és a túlsó párton helyet foglaló képviselőtársaim nagy érdeklődése és jelenléte és a kormány képviseltetése mellett úgynevezett székely kongresszus tartatott az országos magyar gazdasági egyesület támogatásával. A székely kongresszus feladata lett volna megállajátani azokat a bajokat, sérelmeket és hátrányokat, melyek javításra és orvoslásra várnak. Minden kétséget kizárólag megállapította a kongresszus, hogy a bajoknak, melyek a földmivelő nép érdekeit illetik, legfőbb oka a helytelenül végrehajtott arányosítás és tagositás. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az 1871-ben hozott törvény elrendelte a közhelyeknek kötelező arányosítását. Ez meg is történt nagy részben; 90°/o-a a közhelyeknek a Székelyföldön arányosítva van, mindazonáltal a hátralevő 20°,o még mindig megérdemli és elég fontos e nagy nemzeti érdek szempontjából, hogy foglalkozzunk azon hátrányokkal, melyeket a törvény hibás intézkedései, de még inkább ez intézkedések bűnös végrehajtása okozott. Itt meg akarom jegyezni még azt, hogy kötelezőleg rendelte el az 1871-iki törvény a közhelyek arányosítását a Székelyföldre vonatkozólag, azonban a Szászföldön megengedtetett a közhelyek fentartása, megengedtetett az is, hogy az urbariális oláh közhelyek fel ne osztassanak. Ezek mind közösségben maradtak, csupán az egyetlen magyar faj, a székely nép az, melyet kötelezőleg szorítottak arra, hogy az eddig létének alapját képező közhelyeket elvesztegesse, elkótyavetyélje, elprédálja és a végpusztulás és nyoIvor szélére jusson. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Utólagosan mérlegelve ezen törvény intézkedését és a bekövetkezett káros eredményeket, ma már teljesen elfogulatlan és higgadt kritikát mondhatunk a törvény hibái felett. Először is egy sajátságos, egy könnyelmű slendriáoság történt a törvény alkotásánál, s ez az, hogy az aránykulcs, mely a leglényegesebb intézkedése egy törvénynek, hol közhelyek felosztásáról van szó, meg nem lett állapítva preczizen. A törvény az antiqua szessziót említi, de hogy mi az, vájjon csak a belsőség, vagy a hozzá tartozó szántók-e, vagy az erdők is, ezt külön körül nem irja. Ebből keletkezett a zavar, keletkeztek egymás-