Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-290

386 290. országos ülés Í90S június 12-én, pénteken. mányt és a kormánynak működését. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Azt a dédelgetést, a melyben a t. pénzügyminiszter ur azt a kiváltságos társulatot részesiti, én ily körülmények között egyáltalában nem tudom megérteni. Hogy pedig mennyire dédelgeti a t. pénzügyminiszter ur azt a társulatot, erre nézve ilíusztráczióul szolgálhat ez a levél, a melyet a napokban kaptam. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ozime ez: Sópanama.(Olvassa): »Talán nem lesz érdektelen* . . . Pozsgay Miklós: A pénzügyminiszter ur kapott ilyen levelet? Lukács László pénzügyminiszter: Én nem kaptam! Kecskeméthy Ferencz (olvassa): »Talán nem lesz érdektelen annak közlése, hogy daczára annak, hogy a múlt év végén nyilvános versenytárgyalás volt az akna-szlatinai sóbányaművek által hirdetve és megtartva, a melyre több pályázó a feltételek betartása mellett jeletkezett is, 300 mm. só szállítása végett, mely a sónak teljes denaturalizácziójára szügségeltetik, mégis ezen szállítást is a nem is pályázó magyar kereskedelmi részvénytársaság nyerte el. Hogy milyen feltételek mellett, azt senki sem tudja.« Minden téren és minden módon dédelgetik ezt a társaságot. Lukács László pénzügyminiszter: Ki irta azt a levelet? (Felkiáltások jobbfelöl: Ki irta azt a levelet!?) Kecskeméthy Ferencz: Azzal most nem szolgálok. Lukács László pénzügyminiszter: Az már baj! Pozsgay Miklós: Nem az a kérdés, hanem az, hogy igaz-e! És ezt a miniszter ur nem is tagadja! Gabányi Miklós: Sokkal fontosabb kérdés ennél az, hogy a t. miniszterelnök ur tegye az aktákat ide a ház asztalára! Kecskeméthy Ferencz: A t. pénzügyminiszter ur azt mondotta, hogy egy képviselőnek egyoldalú kívánságára nem hajlandó az aktákat idehozni a ház elé. Vegye azonban tudomásul a t. pénzügyminiszter ur, hogy, a mint már a múlt alkalommal is láthatta, ez nem egy képviselőnek a kívánsága, hanem az egész ellenzéknek a kívánsága. Az is megkivánja azt, hogy a pénzügyminiszter ur az aktákat idehozza, és letegye a ház asztalára, hogy ebben a kérdésben a világosság kiderüljön. A mi a szivek titka, azokat nem bolygathatjuk. De annak a viszonynak a kérdése, a melybe a t. miniszter ur az országot azzal a konzorcziummal hozta, mindenesetre érdekel bennünket. Mi tisztán és világosan óhajtunk ebben a kérdésben látni. Ha a pénzügyminiszter ur nem hajlandó, most már nem az én kívánságomat, hanem a sajtónak a kívánságát és egy egész pártnak a kívánságát, sőt nemcsak egy pártnak, hanem az egész ellenzéknek is a kívánságát teljesíteni, nem látja-e be a t. pénzügyminiszter ur, hogy ezáltal épen annak a föltevésnek ad tápot, hogy azok az akták nem állják ki a napfényt? (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gabányi Miklós: Ha nem teszi le, azzal csak azt fogja bebizonyítani, hogy csakugyan van sópanama! (Zaj jobbról.) Kecskeméthy Ferencz: Mit gondol a t. pénzügyminiszter ur, milyen helyzetbe jut, ha ezt a kívánságot nem teljesiti? Minden valószínűség szerint abba a helyzetbe jut, hogy örökösen ez elé a kérdés elé lesz állítva a pénzügyminiszter ur, és be fog következni a sókorszak a parlament életében. Kérdést intéztem a t. pénzügyminiszter úrhoz arra nézve is, hogy a sókezelés albérletbe adására és a 12 kgr.-on alul vásárolt só árának felemelésére a részvénytársaságot feljogositotta-e, és ha igen, hogyan gondolja ezt a szegény nép érdekével összeegyeztethetőnek ? Megmondom a í. pénzügyminiszter urnak, hogy mire gondoltam akkor, a mikor ezt a dolgot is bevettem interpellácziómba. (Halljuk! a jobboldalon.) A mint beszédem elején mondtam, szakférfiakkal találkoztam és azoktól vettem informäcziómat, és pedig azt az informácziót, hogy akár miféle áron adja a t. pénzügyminiszter ur a sót annak a konzorcziumnak, tény az, hogy a mióta a működést náluk megkezdték, azóta a só ára métermázsánkint 80 krajczárral emelkedett. Lukács László pénzügyminiszter: Tessék bizonyítani. Kecskeméthy Ferencz: Nagyon érthető ez, t. képviselőház! Mert honnan vennék elég terhes, fáradságos munkálkodásukért azok az üzletemberek a dijukat, ha ilyesmi nem történnék ? Azt hiszem, nem ambiczióból cselekesznek, sem puszta hazafiságból. Azt csak a t. pénzügyminiszter ur sem állítja, hogy ki volna zárva az, hogy azok a kiskereskedők a sót drágábban adják, mint eddig adták, mert hiszen tőlük függ. Az lesz a következménye ennek, t. ház, hogy ezt az uj reformot a szegény nép fogja megfizetni, azoknak a gazdag uraknak a zsebe a szegény emberek zsebéből fog megtelni. íme, látható, t. képviselőház, hogy a kormány atyai gondoskodása a szegény nép irányában nem érdemel valami nagy hálát. Szólottam, t. ház, a kishivatalnokok érdekében is, t. i. a megszűnt sóhivatalok hivatalnokainak érdekében. A t. pénzügyminiszter ur sem tartja ^kizártnak, hogy azok esetleg károsodjanak. És midőn e kérdésről beszél, beszédének végén ígéri, hogy a mennyiben károsodnának, rajta lesz, hogyha az uj állásuknak megfelelnek, előlépjenek, hogy aztán a káruk minél kevesebb legyen. f Károsodás tehát csakugyan bekövetkezhetik. És sajátságos, t. képviselőház, hogy mindjárt a reform kezdetén két ily meg,szüntetett sóhivatal ellenőrei részesülnek olyan