Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-272

272. országos ülés 1903 május 16-án, szombaton. 29 tehetsége daczára az ország érdekében üdvöset alkotni nem volt képes, (Ugy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Itt ismét csak a mi politikánkat látjuk igazolva, t. miniszterelnök ur. Láthatja, hogy nekünk van igazságunk, mindég részünkön van az a nagy igazság, hogy ha az osztrák császári összpontosító eszme és a magyar nemzeti eszme közé, mint két malomkő közé jön, bár a legnagyobb tehetségű államférfiú, ezek azt összeIvorzsolják s annak el kell pusztulnia. SzoIvorú dolog az országra és a nemzetre nézve, hogy a legjobb tehetségű és a legjobb indulatú férfiakat oda kell martalékul dobni az osztrák császári hatalomnak. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Itt van most az alkalom, t. miniszterelnök ur, hogy az ország érdekében üdvöset alkosson; itt van az alkalom, hogy az ország szellemi arisztokracziájának nagy részét kielégithesse; itt van az alkalom, hogy azok a munkás emberek, a kik reggeltől estig fáradnak nehéz munkában és este hazatérnek fáradtan családjuk körébe, végre kielégíttessenek és megnyugtattassanak. Igen kérem a t. miniszterelnök urat, használja fel, ragadja meg az alkalmat, hogy mikor már úgyis távozni kell arról a helyről, kénytelen azt a helyet otthagyni: legalább tegyen jót az ország lakosainak nagy részével, elégítse ki kívánságaikat és akkor a családok ezrei és ezrei fogják áldani Széll Kálmánt. En tebát arra kérem a t. miniszterelnök urat, hogy mielőtt eltávoznék, tegye meg azt a jó szolgálatot, fogadja el az indítványomat, tárgyaltassa azt a házzal, hogy így az ország lakosságának ezrei és ezrei áldhassák emlékezetét. Ajánlom indítványom elfogadását. (iLlénk helyeslés a szélsöbalolelalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Az előttem szólt t. képviselő ur beszédének bevezető részében azt mondja, hogy a tisztviselők fizetésének rendezésével a kormány nem foglalkozott azzal a szeretettel és gondossággal, a melyet tőle e kérdésnek komolysága és fontossága megkívánt volna. [Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Úgy is van!) Hát én azt gondolom, t. ház, hogy ez nem igy van. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Mert könnyű ám disszertálni a tisztviselők fizetésének kérdéséről igy a túloldalról; sokkal nehezebb ezt a kérdést megoldani, kidolgozni, a mi költségvetésünk keretébe beleilleszteni, húszmillió korona évenkénti többköltséget kiteremteni és beletenni a költségvetésbe. (Igaz! balfelöl.) Mondhatják önök, hogy az a kormány, mely ezt a kérdést megoldásra vezeti egy törvényjavaslatban, egy, a fizetési kategóriákra, az összes hMatalnoki osztályokra és állásokra kiterjedő szerves, rendszeres munkában, a mely kormány lehetővé teszi azt, hogy húszmillió korona tehertöbbletet költségvetésünk elbírjon, hogy az a kormány nem teljesítette mindazt, a mit a tisztviselők jogosan kívánhatnak. De, engedelmet kérek, ezt nem fogja önöknek elhinni senki, a ki józanul gondolkodik. Sokkal könnyebb erről beszédet tartani, mint a mily nehéz volt a kérdést a megoldás stádiumába hozni. (Igaz! ügy van! a jobb- és a baloldalon.) És ha t. képviselőtársam nekem azt mondja, hogy én, a ki szerinte bucsuzófélben vagyok, — a miről nem akarok beszélni, lehet, hogy ugy van, lehet, hogy nincs ugy — ha azt kívánja, hogy utolsó tényem legalább az legyen, hogy az állami tisztviselők fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslatot megalkossam, én erre azt válaszolom: ennek a kormánynak és nekem, mint e kormány elnökének mindig tényünk marad, hogy ezt a kérdést megoldottuk, a szerves törvényjavaslatot megcsináltuk és idehoztuk. (Igaz! ügy van! a jobb- és a, baloldalon, zajos ellentmondás a bal- és szélsöbaloldalon. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Tárgyaltatni is fogjuk akkor, a mikorra azt megállapítottuk, a mikor az a megállapított sorrendben napirendre kerül, a mely sorrendnek a megállapítását a kormány és a többség a maga kezéből ki nem adhatja, {Élénk helyeslés jobbfelöl.) mert a kormány vezeti a parlament munkarendjét. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Hiába fogja a t. képviselő a tisztviselőknek azt mondani, — talán, hogy kissé kedvükbe járjon — hiába fogja mondani, hogy a kormány akadályozza a törvényjavaslat tárgyalását. Nem fogják elhinni, (Ellentmondás a bal- és szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) nem fogják elhinni egyszerűen azért, mert a tisztviselők igen jól tudják, hogy ez a kormány többet teljesített, mint a mennyit igért, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) azt pedig, a ki többet teljesít, mint a mennyit igért, azt nem szokták elitélni. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) A trőnbeszédben az mondatott, hogy meg fogjuk oldani e kérdést fokozatosan, az ország pénzügyi terheinek mérlegelése mellett. És elhatároztuk egy szép napon, — ez talán kevésbbé érdem, de megtettük és ez már nagyobb érdem — hogy nem fokozatosan csináljuk meg a törvényt, hanem egyszerre, ugy, hogy már a folyó esztendőben életbeléphessen. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások : Hol van ?) Mi megcsináltuk; itt is van, (Zajos helyeslés jobbfelöl, Nagy zaj a bed- és a szélsöbaloldedon.) Azért nem tárgyalhatjuk, mert tárgyalását az önök eljárása akadályozza. (Zajos helyeslés jobbfelöl. Élénk ellentmondás a bed- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: A katonai javaslatok akadályozzak !) Önök a megállapított sorrendet e javaslat kedvéért teljesen fel akarják forgatni; már pedig a napirend és a sorrend felforgatásába nem megyek bele. (Éleink helyeslés a jobb és a baloldalon.) Megmondom egyszerűen, hogy miért. (Halljuk ! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Azért, mert: vestigia terrent.