Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-288

288. országos ülés 1903 június 9-én, kedden. 351 érdeke, belefúl a szegénységgel összekötött erkölcstelenség posványába; mikor azt látjuk, hogy a nemzet legszentebb, legnagyobb érdekét veszélyezteti a szegénység és a rossz fizetés, akkor önök elég lelkiismeretlenek, hogy azt mondják: a pénz pedig nem arra kell, hogy mi megjavítsuk a bíráknak a fizetését, hanem arra, hogy megjavítsuk a katonák helyzetét, (ügy van! Élénk tetszés a szélsÖbaloldalon.) Mert hiába hivatkoznak önök a fizetésrendezésről szóló törvényjavaslatra. Hallgassák meg önök az ország biráit, a kik azt mondják nekünk : csak obstruáljatok, hogy ebből a javaslatból törvény ne legyen, mert ennél alkotmányellenesebb, embertelenebb, ennél igazságtalanabb törvényjavaslat még a ház asztalán nem feküdt soha. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Egy törvény, a mely lebecsüli a birőt, a mely beosztja egy oly statusba, a hova nem való, a melyhez nem tartozik; egy törvény, a mely ugy intézkedik, hogy a törvényszéki bírónak, a ki egy őrnagygyal egy rangban áll, 1400 forinttal kevesebb fizetése legyen, mint az őrnagynak! Hát hogyha egy ilyen törvényjavaslat nem botrányos és felháborító, akkor semmi sem az! És mikor olyan irtóztató példáit látjuk az igazságszolgáltatás emberei eltévelyedésének, mint a minőt tegnap láttunk, akkor a katonai létszám felemelés feladatánál sokkal sürgősebb és nemzetibb feladat nekünk a bíróság helyzetének javítása, a birói függetlenség biztosítása. (Ugy van! Ugy van! ífjlénh helyeslés a szélsÖbaloldalon.) Ezek elemi igazságok. Ezeknek megértéséhez nem is kell valami nagy bölcseség és nem is kell hozzá valami különös jóakarat. Lehetetlen feltenni a koronáról, hogy ha ezeket a dolgokat neki megmondják, azok elől elzárkózzék. Ha tehát a korona szembe helyezkedik ezekkel az elemi igazságokkal, nyilvánvaló, hogy a korona előtt teljes nyíltsággal, teljes őszinteséggel és lojalitással nem tárták fel ennek az országnak a sorsát, és ha ez így van, akkor a t. kormányt és elsősorban a t. kormányelnök urat irtóztató nehéz és súlyos felelőség terheli. (Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) De, hogy itt bent is mondjanak valamit, a minek népszerűsége, vagy legalább a népszerűségnek csak némi látszata is legyen, fenyegetőznek a nemzetiségekkel. á.zt mondják, hogy ez a preczedens majd veszedelmes lehet; mert jogot ad a nemzetiségeknek arra, hogy e preczedens jussán majd itt a maguk álláspontja mellett obstruáljanak. Hát ez mese-beszéd, ez az igazi frázis. Mert az elképzelhetetlen, hogy obstruálni lehessen a magyar képviselőházban olyan dolgok mellett, a melyek nem fűződnek össze a magyar nemzeti akarat forrásával. (Ugy van! Ugy van! szélsőbaloldalon.) De ha önök erre a preczedensre hivatkoznak, én utalok egy másikra. Önök megalkothatják a többségi akarat abszolút érvényesülésének preczedensét, mely azután na.gyon veszedelmes lehet, ha jön, pedig jöhet, egy hazafiatlan többség. (Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) Hol van az megírva, hogy a mai választási rendszer mellett, és feltéve, hogy a trónon zsarnok hajlamú király ül, á ki azt akarja, hogy itt az országban egy olyan törvényhozási többség alkottassák, mely az ő képére van teremtve, s ha ez az uralkodó olyan kormányt alkot, — mert hiszen embert mindenre lehet kapni — mely az ő képére van teremtve és olyan közigazgatást csinál, mely az ő képére lesz teremtve, és ha ez a három tényező együtt tart: mondom, hol van az megírva, hogy ebben a házban nem ül majd egy olyan többség, mely alkotmányos formában, a törvény rendje és módja szerint adja el ezt az országot és árulja ^ei az országnak minden alkotmányos jogát? És ha önök megállapítják a többségi akarat érvényesülésének abszolút jogát és tiltakoznak a kisebbség obstrukcziója ellen, és ha akkor nem harczolhat itt egy hazafias kisebbség, mely szembe álljon ilyen többséggel, akkor mi lesz ebből az országból ? (Élénk helyeslés a szélsÖbaloldalon.) Erre gondoljanak. Ha erre gondolnak, akkor lehetetlen ennek a kisebbségnek a küzdelmét nem méltányolniuk és attól a jogosultságot megtagadniuk. (Ugy van' a szélsőbaloldilon.) Hiszen az a nemzet, a melyre önök oly sokszor hivatkoznak, mint az alkotmányosság, az alkotmányos élet példányképére, hiszen Anglia mutatja, hogy a politikai erkölcstelenség micsoda rettenetes dolgot tud véghezvinni. XIV. Lajos az angol felsőház többségét pénzen vásárolta meg ós ez a megvásárolt többség ugy tánczolt, a hogy neki Parisból fütyöltek. Hol van ez nálunk kizárva? Ezért van arra szükség, hogy a hazafias kisebbségnek obstrukcziója mint egy alkotmányos jog be legyen írva alkotmányos gyakorlatunkba. T. képviselőház! Befejezem beszédemet egy történeti reminiszczencziával. (Halljuk! Halljuk! a szélsÖbaloldalon.) Mikor 1824-ben Ferencz király látta, hogy ő a magyar nemzet ellentállásával, a mely a vármegyékben kifejezésre jut, nem tud megbirkózni, arra gondolt, hogy, ha nem bir a vármegyékkel, mint intézményekkel, erőszakkal le fogja nyűgözni az ellenzéki férfiakat. És ekkor herczeg Koháry Ferencz, a ki a kanczellária élén állott, kiadta a parancsot Németh Jánosnak, a királyi jogügyek igazgatójának, hogy a barsi ellenzék férfiait fogja hűtlenségi perbe, azok ellen készítse el a hűtlenségi keresetet. Erre Németh János, a királyi jogügyek igazgatója, a kinek hasonlónevü elődje szerepelt volt a »magyar jakobinusok« elleni pörben, felment Bécsbe és azt mondta a kanczellárnak: Uram, én ezt a keresetet megcsinálni nem tudom. Én a Corpus jurisban oly törvényeket nem ismerek, a melyek azt hagynák meg, hogy a köztisztviselők a király által kiadott törvénytelen rendeleteket hajtsák végre. Németh János hazajött, és akkor Almássy alkanczellár megint ráüzent Németh Jánosra, közölvén vele