Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-288

348 288. országos ülés 1903 június 9-én, kedden. katonái vagyunk és a melyeket önök is hangoztatnak. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) És, t. ház, ha önök ezeknek a nemzeti törekvéseknek a szempontjából Ítélik meg a helyzetet, akkor önök nem hivatkozhatnak a törvényhatóságok nyilatkozataira sem, mert hiszen ezek a törvényhatóságok ugy, a mint itt megszólalnak, azokkal a megrendelt bizalmi nyilatkozatokkal, tulajdonképen önök ellen beszélnek. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) És én megmondom, hogy miért. (Halljuk,! Halljuk!) Mert olyan megye, olyan törvényhatóság nincsen, még Temesvár törvényhatóságát sem véve ki, a mely azt mondaná: én pedig akarom a katonai javaslatokat. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Már pedig nyilvánvaló.^ hogy itt a katonai javaslatokról van szó, (Elénk helyeslés a szélsobalóldalon.) és mi nem engedjük magunkat leszorítani erről a térről sem fenyegetés, sem csábítás, sem semmiféle manövrirozás által. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Mi hirdetjük és tartjuk azt, hogy mi a katonai javaslatok ellen harczolunk, nem egyéb ellen; egyéb ellen majd akkor harczolunk, ha annak sora kerül; de addig, a mig ez van itt a napirenden, addig ez ellen küzdünk. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én ugy látom, t. képviselőház, hogy a törvényhatóságok határozatainak magyarázgatása körül az önök részéről valóságos szédelgés folyik, (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) mert önök, t. képviselőház, olyan tendencziákat tulajdonítanak a törvényhatóságoknak, a melyek ellen azok a törvényhatóságok, ha megkérdeztetnének, határozottan hiszem és vallom, hogy tiltakoznának. Mert önök azt a tendencziát imputálják a törvényhatóságoknak, hogy ők a katonai javaslat ellen való küzdelmet Ítélik el. Önök azt a tendencziát imputálják a vármegyéknek, hogy ők azért írnak fel ide, hogy önök csinálják meg mielőbb a katonai javaslatokat és csak azután térjenek át az állami feladatok és nagy szükségek megoldására. Engedelmet kérek, ez nem igaz, ez egy nagy hazugság, (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon.) mert ilyet semmiféle vármegye a maga ide küldött feliratában, akármiféle bizalmat nyilvánítson is a kormány irányában, nem mond, és nem is mondhat. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon: Csak azt mondják, hogy csináljanak rendet!) Azok a vármegyék előbb elfoglaltak egy másik álláspontot. Egytől-egyig tiltakoztak a katonai javaslatok ellen. Most pedig, leszámítva azokat, a melyek teljes konzekvencziával ragaszkodnak régi álláspontjukhoz, és most is tiltakoznak a katonai javaslatok ellen, vannak olyanok, a melyek kertelnek, bizalmi nyilatkozatokat készítenek, azokkal járulnak a főispán hatalmi szavának hatása alatt a képviselőházhoz, de olyan egy sincs, a mely a katonai javaslatok mellett foglalna állást, és dezavuálná a saját előbbeni állásfoglalását. Mit kérnek ezek a vármegyék? Azt, .hogy szüntessék meg az obstrukcziót, és térjünk át eredményes munkásságra. (Zaj a szélsobalóldalon.) Mi is ezt akarjuk. (Tetszés a szélsobalóldalon.) Mi is ezért könj örgünk, mi is ezért harczolunk, és így a vármegyék tulajdonképen nekünk adnak igazat. Önök sem lehetnek olyan rettenetes rossz véleménynyel azokról a vármegyékről, hogy feltennék róluk az elvtelenségnek azt a roppant mértékét, a szolgalelküségnek, hogy ugy mondjam, azt a szilajságát, hogy a főispán megrendelése miatt dezavuálnák azt, a mit spontán határoztak el néhány hónap előtt. A vármegyék nem lehetnek sem oly könnyelműek, sem oly gonoszak, sem oly léhák! A vármegyék két álláspontja megfér egymással, hisz ők bizalmat nyilvánítanak a kormány iránt, de nem hatalmazzák fel arra, hogy a katonai javaslatokat erőszakolja keresztül, hanem azt kérik, hogy szüntesse meg az obstrukcziót bölcsen és hazafiasán, vagyis hárítsa el az egyetlen akadályt: a melyet a vármegyék maguk sem helyeselnek, a katonai javaslatokat. (Elénk tetszés a szélsobalóldalon.) Hiszen, hogy ez igy van, azt bizonyítja igen eklatánsán Hont vármegye tegnapi állásfoglalása: Hont megyében egyfelől elfogadják azt a határozati javaslatot, hogy Magyarországon léptettessék életbe a nemzeti önálló hadsereg, és ugyanazon lélekzetvétellel fölírnak a kormányhoz, hogy szüntesse meg az obstrukcziót. Hiszen, ha százszor nyilvánít is bizalmat a kormány iránt egy törvényhatóság ilyen felirattal, akkor sem jelenthet az egyebet, mint azt, hogy a katonai javaslatok eliminálásával csináljuk meg az útját az eredményes munkálkodásnak. De ennek hegyibe itt van Pestvármegye határozata. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbalon. Felkiáltások a szélsobalóldalon és a néppárton: Éljen Yancsó!Éljen Gajáry!) Rakovszky István: Bánffy nem volt ott? (Zaj.) Gajáry Géza: Én a magam dolgát elvégzem ! Vancsóval beszéljetek. Én segítséget nem kérek! (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Rakovszky István: Bánffyt szerettem volna ott látni! (Zaj a szélsobalóldalon és felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Szatmári Mór: T. képviselőház! Pest vármegye közönségének ezt az állásfoglalását én csak egy szempontból sajnálom; egy kissé elkésett. Mert én szentül meg vagyok győződve, hogy ha Pest vármegye közönsége egy hónappal ezelőtt tartja ezt a közgyűlését és abban a hatalomtól való függetlenség és a magyar nemzeti értelmiség ereje, összeforrván a magyar hazafiság mélységével és szentségével, igy nyüatkozik meg . . .