Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-288

340 2ö8. országos ülés 1903 június 9-én, kedden. menyek. A vármegyei közgyűlések törvényekre hivatkozó felterjesztéseire ujabb leiratok jöttek a kanczelláriától, és ekkor törtónt azután az, a mit a t. képviselő ur az imént mondott, hogy egyes megyékben feltámadt a félelem, és egyes megyék megtették azt, a mit tenni nem lett volna kötelességük a törvény értelmében, a mit megtettek, mert megijedtek az ujabb leiratok­ban foglalt fenyegetésektől. Igazsága van a kép­viselő urnak, a vármegyék nagyobb része tarto­zott ezekhez, s csak 15 vármegye volt olyan . . . Ballagi Géza: Tiz! Szatmári Mór: Tizenöt! Hát hiszen mód­jában lesz a képviselő urnak helyreigazítani. Ballagi Géza: Nem lényeges! Szatmári Mór: Én konczedálom a t. kép­viselő urnak, hogy csak 10 volt. Azok a vár­megyék, a melyek akkor a nemzeti ellenállás dolgában elől mentek, megérdemlik, hogy róluk megemlékezzünk, és hogy nekik teljes hazafias elismerésünk adóját rójjuk le most, ezekben a szoIvorú időkben, mikor az ő történetükből ne­mes példát meríthetünk. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Elől járt ezen vármegyék élén Bars vármegye; köztük volt Nyitra, Nógrád, Borsod, Gömör, Zemjüén, Sopron, Komárom, Vas, Zala és később Pest vármegye. Endrey Gyula: Akkor még nem pusztult el a magyar zsentri. Szatmári Mór: Ezek a vármegyék erélyes, lelkesítő feliratokat intéztek a bécsi kanczellá­riához és a kormányhoz, de választ sem kapván felirataikra, egyszerűen megsemmisítették a megyefőnökök intézkedéseit és a hadiadónak pénzben való beszedését megtiltották az adó­szedőknek. De a kormány, miután Olaszország­ban teljesen érvényesült az ő reakezionárius törekvése, arra irányozta gondját és figyel­mét, hogy Magyarországon is érvényesítse eze­ket a törekvéseket. Ennélfogva a várme­gyékkel szemben erőszakot alkalmazott, királyi biztosokat küldött a vármegyék nyakára, Em­bereket mindenre lehetett kapni akkor is, em­bereket mindenre lehet kajDiii most is. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Megérdemlik azok a férfiak, kik akkor a királyi biztosi állás szo­Ivorú dicsőségére vállalkoztak, hogy megemlé­kezzünk róluk. Ezek voltak báró Eötvös Ignácz koronaőr, gr. Cziráky Antal, gr. Amadé Ferencz, gr. Malonyay János, Lónyay Gábor, b. Wenck­heim József. Egyik-másik megye engedett a királyi biz­tosok erőszakoskodásának, de a többi megyében valóságos harcz támadt a megye, a királyi biz­tosok és az ezek mellé rendelt katonai karhata­lom közt. Igen érdekesek azok a dolgok, a mik akkor egy másik vármegyében előfordultak. így pl. Komárom vármegyében a biztos Kürthy alis­pánt két hétig tartotta fogva és két hét alatt sikerült neki rábírni az alispánt arra, hogy engedelmeskedjék és megígérje a császári rende­letek végrehajtását, Nyitrában báró Eötvös Ig­nácz koronaőr, a kiküldött királyi biztos, Uzo­vics alispánt és Ocskay Ignácz szolgabírót vasra­verette és igy vitette a börtönbe. Természetes dolog, hogy az, hogy a megye alispánját, szolga­biráját vasraverték és bebörtönözték, oly irtóz­tató visszaélés volt, mely miatt a köznemesség rémitó'en felháborodott és elkeseredett, ugy annyira, hogy mikor Eötvös a megyegyülésben megjelent, a köznemesség halált kiáltott és reá rohant. Egy izmos fíczkó torkon ragadta és csak az ott megjelent katonatisztek voltak képesek Eötvöst a haláltól megmenteni. Ó azután el is menekült Nyitrából és Nyitra megyében az erő­szakoskodások uj és más nemeit alkalmazták. Zemplénben az ellenzéki vezérek Matolay és báró Vécsey Pál voltak. Előbb hozzájuk tar­tozott Szirmay Ádám főjegyző is. S a mikor a királyi biztos kiadta a rendeletet, hogy a vár­megye gyűlésén felvett jegyzőkönyvből szakítsák ki az ellentállásra vonatkozó határozatot, akkor Szirmay Ádám főjegyző a jegyzőkönyvet a mel­lére szorította, összefonta két karját és kijelen­tette : esküszik az égre és az egek minden Istenére, hogy ilyen szentségtörtést nem enged­het meg. Akkor a királyi biztos Szirmayt el­fogatta s pár nap múlván Szirmay meglágyult, úgyannyira, hogy a mit előbb szentségtörésnek tartott, pár nap múlván ő is megengedte, s csakugyan az ellentállásra vonatkozó határozatot a jegyzőkönyvből kiszakították. Az igaz, hogy Szirmay még abban az esztendőben táblai biróvá neveztetett ki. Ilyeténkéjjen a bécsi kormány kellő módon jutalmazta azt az erényt, a mely az esküszegéaben és a nemzeti ellentállással szem­ben kifejtett buzgóságban nyilvánult. Endrey Gyula: A magyarok megpuhitá­sában! Szatmári Mór: Igen érdekes dolgok történ­tek Nógrád vármegyében. (Halljuk! Halljuk!) Ott b. Wenckheim József volt a királyi biz­tos. A mikor látta, hogy a vármegye ellent akar állani, a megyegyűlési feloszlatta. Gyürky és Gyurcsányi alispánokat és a szolgabirákat a saját házaikba kisérte, ott őket letartóztatta és a katonasággal őriztette. A rendek, hogy az erőszak ellen óvást emeljenek, gyűlést akartak tartani. A mikor a tanácsterem elé mentek, a tanácsterem előtt katonaság állott és nem akarta őket a tanácsterembe beengedni. Akkor a nó­grádi rendek Prónay Ferencz szolgabíró veze­tése mellett a templom elé vonultak, hogy ott tartsák meg a gyűlést. A katonaság onnét is szétkergette őket. Akkor kivonultak a temetőbe, de a katonaság oda is utánuk ment és ott is szétkergette őket. Akkor elmentek a szomszédos Szügy községbe, és ott a még most is meglévő fűzfák alatt tartották meg gyűlésüket s meg­hozták a tiltakozó határozatot, melyet azután Szmrecsányi a vármegyeház előtt olvasott fel; és elhatározták azt is, hogy ezt a tiltakozó határozatot a váczi káptalannál mint hiteles

Next

/
Thumbnails
Contents