Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-272

272. országos ülés 1903 májas 16-án, szombaton. 27 hanem általában a néptanítókról szóljon, (He­lyeslés a szélsöbaloldalon.) mert én egyenlő kép­zettségű tanítók közt nem látok különbséget, mert a nemzeti nevelés egyformán kötelességük, akár állami, akár községi, akár felekezeti taní­tók. Óhajtanám tehát, hogy az állami tanítókra nézve megállapított fizetési minimum fokozato­san a községiekre és felekezetiekre is behozas­sák s ha ezek az iskolafentartók ezt ki nem birják, állami segélyben részesüljenek. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Örömmel láttam, hogy az állami tanítók felvétettek az állami tisztviselők kategóriájába, valamint örömmel láttam, hogy végre e javaslatban a női tisztviselők kérdése is megoldás'; nyer. De azért van még sok rész­letkérdés, a melyet okvetlenül meg kell beszél­nünk. Ott van pl. a katholikus tanitók kántori jövedelme beszámításának kérdése és sok más, a mMel nem akarom most a t. házat untatni. Majd lesz alkalmam ezek előadására legköze­lebb, ha a t. miniszter ur kegyes lesz indít­ványomat elfogadni. Nem hagyhatom azonban szó nélkül a bí­rák kérdését, különösen a VIII. fizetési osz­tályba sorozott bírák ügyét. Az eredeti javaslat ugy kontemplálta ezt, hogy a VIII. fizetési osz­tályba sorozott bírákat és ügyészeket egy kate­gória alá vonta az egyéb állami alkalmazot­takra vonatkozó intézkedésekkel. Ez azonban nem igazságos és már az 1893: M. törvényczikk is kMételt tett, a mikor a VIII. fizetési osz­tályba sorozott bírákat az 1. és 2. fizetési foko­zatba sorozta és mellőzte a 3. fizetési fokozatba való sorozást azért, mert ez esetben kevesebb lett volna a fizetésük, mint volt az 1871-iki törvény szerint. A bizottság ugy vélt ezen se­gíteni, hogy javaslatot terjesztett be, a mely szerint az albirák és alügyészek státusából 20 % járásbiróvá és ügyészszé szervezendő át, azonkívül ezen törvényszéki bírák és ügyészek, albirák és alügyészek státusából 0'4 0 /o a VII. rangosztályba, 0'4 °/ 0 a VIII. rangosztályba so­rozandó, ugy, hogy legfeljebb csak 0'2 % ma­radna a IX. fizetési osztályban. Én azon fontos teendőknél, azon fontos hMatásnál fogva, a me­lyet a bírói karnak be kell töltenie, nem tar­tom ezt elegendőnek; én ezzel nem látom őket eléggé honorálva. Én a bíráknak sokkal nagyobb kontingensét szeretném besorozni a VII. fize­tési osztályba. Itt van azután még egy régi betegsége a fizetésrendezósi javaslatoknak, t. i. a telekkönyv­vezetők kérdése. Évről-évre kopogtatnak a tör­vényhozás ajtaján, évről-évre kérnek segítséget, mert valóbm nyoIvorúságos állapot az, a mely­ben szenvednek. Egy telekkönyvvezető 10—12 évig irnok a mai állapotok szerint, 8 esztendőn keresztül segédtelekkönyvvezető és így csak 20 esztendő múlva lehet telekkönyvvezető. Segít ezen valamit a mostani javaslat, a mikor azt mondja, hogy a segédtelekkönyvvezető hatévi szolgálat után léptethető elő telekkönyvvezetővé. De már ott kellene segíteni, hogy az illetők hamarább lehessenek segédtelekkönyvvezetőkké és ne kelljen várakozniok 10—12 esztendeig. Aztán igen indokolt kérésük az is, hogy daczára annak, hogy kvalifikácziójuk nagyobb, mint az irodaigazgatóké, azokkal szemben mégis háttérbe vannak szorítva, mert a javaslat szerint a telek­könyvvezetők közül a IX. fizetési osztályba van sorozva 26°/ 0 , a X. fizetési osztályba pedig 74°/ 0 , mig az irodaigazgatók státusából a IX. fizetési osztályba van sorozva 60%, a X. fizetési osz­tályba pedig 40%. Én azt hiszem, hogy jogos, méltányos és igazságos a telekkönyvvezetőknek az a kérelme, hogy 50% soroztassék a IX. és 50% a X. fizetési osztályba. Nem szándékozom apróra bonczolni e javas­lat részleteit, (Halljak! Halljuk. 1 ) mert hiszen hMatásom ma csak az, hogy megindokoljam azt, miszerint ezen a tisztviselők fizetésének javítá­sáról szóló törvényjavaslatot sürgősnek, fontos­nak, és minél előbb tárgyalás alá vonandónak tartom, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De aggo­dalommal látom azt, hogy azon nagy czél, a melynek érdekében ez a javaslat tulajdonképen megalkottatott, s a melyet mi annyira sürget­tünk, még sincsen elérve, mert az a demokra­tikus elv és irányzat, a melyet mi követünk, itt ismét csorbát szenvedett. Azt látjuk ugyanis, hogy a nagyfizetésü tisztviselőkről aránylag sokkal inkább történik gondoskodás, mint épen azokról, a kiknek érde­kében L ginkább sürgettük ezen javaslat beter­jesztését, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és a kik érdekében ennek törvényerőre eme­lését kívánjuk. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbal­oldalon.) 51.200 család sorsáról, jövőjéről, boldo­gulásáról van itt szó, és ezen 51.200 család közül több, mint 20.000 család feje a XI., X. és IX. fizetési osztályba van beosztva. Azt hiszem, hogy legelső sorban az volna kötelessé­günk, hogy a legkisebb, a legszegényebb embe­rekről gondoskodjunk, (Helyeslés a szélsöbal­oldalon.) mert hiszem mi egyéb volt ezen javas­lat megalkotásának fő inditó oka, mint az, hogy tisztviselőink igen jogosan és méltán panaszkod­tak arról, hogy mostani fizetésükből megélni nem képesek; adósságot adósságra kénytelenek hal­mozni, és azért, mert az államot önzetlenül, tisztességesen és becsülettel kívánják szolgálni, tönkre kell menniök. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Második oka az volt, hogy a legutóbbi fizetésrendezés, vagyis 1893 óta, ugy az iparczikkek, mint az élelmiszerek rendkívül meg­drágultak. Ez is nagy bűne a t. kormánynak, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert semmit sem tesz abban az irányban, hogy az élelmiczikkek aránytalan megdrágulását meg­akadályozza. Hiszen nap-nap mellett szörnyül­ködve olvashatjuk a vásárcsarnok kimutatásai­ban, hogy pl. a hus ára mily óriási mérvben emelkedik. Ugyan miképen táplálkozhassak egy 7—800 frt fizetésű tisztviselő családjával együtt 4*

Next

/
Thumbnails
Contents