Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-287

287. országos ülés 1903 észrevételei kíséretében a miniszter-tanácsnak megküldi.* Majd a 22. §. azt mondja (olvassa): » Tartozik továbbá az állami számvevőszék éven­kint szeptember elsejéig a megelőző évre vonat­kozó zárszámadást, egybehasonlitva az azon évre törvényhozásilag megállapított költségvetéssel el­készíteni, s észrevételeivel együtt a miniszter­tanácscsal közleni. A zárszámadás az állami számvevőszék észrevételeivel és a miniszteri tanácsnak ezekre vonatkozó határozataival együtt a miniszterelnök által haladéktalanul az ország­gyűlés elé terjesztendő.* Ebben a két szakaszban igen fontos joga, s egyszersmind igen fontos kötelessége is van az állami számvevőszéknek lefektetve. Kötelessége t. i. az ellenőrzés, kötelessége egybebasonlitani a törvényhozás által megállapított költségvetés tételeivel a miniszter által utalványozott kiadá­sokat ós bevételeket, kötelessége ellenőrizni, hogy nem történtek-e az egyes miniszteri tárczáknál rendellenességek, szabálytalanságok, esetleg visz­szaélések vagy törvénysértések; de egy igen nagy jogot is ád ám ez a törvény az állami számvevőszéknek, t. i. megadja neki a kritika jogát, a midőn azt mondja, hogy észrevételei kíséretében köteles kimutatásait beterjeszteni. Én azt hiszem, t. ház, hogy a kritika jo­gát épen azért adta meg a törvényhozás az ál­lami számvevőségnek, hogy feltárhassa a kor­mány esetleges hibáit, esetleges szabálytalansá­gait, esetleges visszaéléseit, esetleges törvény­telenségeit. (TJgy van! a szélsobalóldalon.) De semmiesetre sem adhatta meg a felhatalmazást arra, hogy ő a kormányt a törvénytelenségek sorozatába kövesse, (Ugy van! TJqy van! a szélsobalóldalon.) és ő maga is beálljon a tör­vénytelen kormányzat hűséges szolgájának ; (TJgy van! TJgy van! a szélsobalóldalon.) semmiesetre sem adta meg azt a jogot, hogy a törvényhozás fölé helyezkedve, ő szabja meg, hogyan és mi­ként szándékozik cselekedni, miként akarja el­követni az ő törvénytelenségeit, (TJgy van! TJgy van! a szélsobalóldalon.) és azt egész czinikusan adhassa tudtára gazdájának, a törvényhozásnak. Ezt a jogot, engedelmet kérek^ semmiféle tör­vény neki meg nem adja, (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon. Zaj jobbfelöl. Halljuk! Hall­juk ! a szélsőbaloldalon.), Azt hiszem, t. ház, hogy most látva a kö­vetkezményeket, maga az igen t. kormányelnök ur is megborzad és átlátja politikájának tart­hatatlanságát. Most már láthatja, hova vezetett a makacssága, szívós ragaszkodása az ő fantom­jához, a katonai javaslatához, hova vezetett a proklamált csalhatatlan doktrínája a többség korlátlan uralmáról, hova vezetett a passzív rezisztencziája. Nem elég, hogy őt magát a tör­vénytelenség csávájába vezette, hanem magával rántotta még az állami számvevőséget is; ma­gával ragadta a hatalmi vágy, a hatalmi fék­telenkedés, a felfuvalkodottság magát az állami számvevőszéket is. (Ugy van! Úgy van! a KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906, XVI. KÖTET. június 8-án, hétfőn, 329 szélsobalóldalon.) Nem gondolta meg azt, hogy a felfuvalkodottságtól még Aesopus bókája is szétpukkadt. Gabányi Miklós: Közösen estek egy nagy bűnbe! Hellebronth Géza: T. ház ! Aeeopusról eszembe jut annak egy másik meséje. (Zaj. Halljak! Halljuk!) Bocsánatot kérek a t. háztól, hogyha egy kissé az állatvilágban kalandozom el, (Hall­juk! Halljuk!) de veszem ezt a bátorságot az igen t. földmivelésügyi miniszter urtó!, a ki a múlt alkalommal tartott igazán nagyszabású beszédében kegyes volt példát szolgáltatni erre, az állatvilágból vévén az ő szép hasonlatait. Távol áll tőlem, t. ház, még a gondolata is annak, hogy én bárkit, vagy bármit az állatvilág bármelyi­kéhez akarnám hasonlítani, de talán kissé ele­veníteni fogja a sok argumentumtól már kifá­radt elméket ez a kis epizód. (Halljuk! Hall­juk!) Az is elvitázhatlan tény, hogyha mi e padokról az argumentumok özönével állunk elő és a legkomolyabb gondolatok, a törvény köny­vek, a törvényczikkek egész özönét akarjuk a t. túloldal fejéhez, lelkéhez és szivéhez vagdalni, hát akkor alig találunk közülük itt csak egyet is irmagnak. (Helyeslés a szálsóbalóldalon.) De hát, t. ház, ez minket nem alterál, minekünk képviselői kötelességünk az igazságot hirdetni és mi ezt cselekeszszük, önöknek pedig kötelességük, ugy látszik, ezt az igazságot leszavazni. (Helyes­lés a szélsőbaloldalon.) Gabányi Miklós: Szavazó masinák! Hellebronth Géza: Aesopus egyik meséjé­ben olvastam, hogy az állatvilág polgárai meg­unván a törvénytelen állapotot, az állami rend megalkotása végett országgyűlést tartottak. Ezen az oszággyülésen az első tanácskozás az volt, hogy milyen államformát válaszszanak. Több­ségre jutott a monarchikus el? és így ezt az elvet fogadták el és meg is választották rögtön királynak az oroszlánt, mint a hatalomnak ós az erőnek legeminensebb kifejezőjét; ezután be­töltötték és szépen egymás között felosztották az állami élet méltóságait. Hogy ki melyiket kapta, arról most nem beszélek, hanem mikor már minden be volt töltve, miuden állás és minden hivatal, akkor egyiknek, a ki közöttük, ugy látszik, a legokosabb volt, egy négylábú polgártársnak az az eszméje támadt, hogy na­gyon szépen megvan már most minden hivatal, felosztottunk mindent egymás között szépen, de nem gondoskodtunk arról, hogy ki fogja a ha­talmasokat ellenőrizni. Mert az tény, hogy a hatalom túltengése a visszaélésekre az állatvi­lágban is igen alkalmas, és nagyon könnyen hajlandó. Azt indítványozta tehát az a t. négy­lábú állampolgár, hogy állítsunk fel egy ellen­őrző szervezetet és adjuk meg neki a kritika, jogát is. Szűnni nem akaró éljenzés és taps lett a jutalma, szónokot számosan üdvözölték, egyhangúlag elfogadtatott az indítvány, felállít­tatott ez az ellenőrző hivatal és megválasztot­42

Next

/
Thumbnails
Contents