Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-287
287. országos ülés 1903 észrevételei kíséretében a miniszter-tanácsnak megküldi.* Majd a 22. §. azt mondja (olvassa): » Tartozik továbbá az állami számvevőszék évenkint szeptember elsejéig a megelőző évre vonatkozó zárszámadást, egybehasonlitva az azon évre törvényhozásilag megállapított költségvetéssel elkészíteni, s észrevételeivel együtt a minisztertanácscsal közleni. A zárszámadás az állami számvevőszék észrevételeivel és a miniszteri tanácsnak ezekre vonatkozó határozataival együtt a miniszterelnök által haladéktalanul az országgyűlés elé terjesztendő.* Ebben a két szakaszban igen fontos joga, s egyszersmind igen fontos kötelessége is van az állami számvevőszéknek lefektetve. Kötelessége t. i. az ellenőrzés, kötelessége egybebasonlitani a törvényhozás által megállapított költségvetés tételeivel a miniszter által utalványozott kiadásokat ós bevételeket, kötelessége ellenőrizni, hogy nem történtek-e az egyes miniszteri tárczáknál rendellenességek, szabálytalanságok, esetleg viszszaélések vagy törvénysértések; de egy igen nagy jogot is ád ám ez a törvény az állami számvevőszéknek, t. i. megadja neki a kritika jogát, a midőn azt mondja, hogy észrevételei kíséretében köteles kimutatásait beterjeszteni. Én azt hiszem, t. ház, hogy a kritika jogát épen azért adta meg a törvényhozás az állami számvevőségnek, hogy feltárhassa a kormány esetleges hibáit, esetleges szabálytalanságait, esetleges visszaéléseit, esetleges törvénytelenségeit. (TJgy van! a szélsobalóldalon.) De semmiesetre sem adhatta meg a felhatalmazást arra, hogy ő a kormányt a törvénytelenségek sorozatába kövesse, (Ugy van! TJqy van! a szélsobalóldalon.) és ő maga is beálljon a törvénytelen kormányzat hűséges szolgájának ; (TJgy van! TJgy van! a szélsobalóldalon.) semmiesetre sem adta meg azt a jogot, hogy a törvényhozás fölé helyezkedve, ő szabja meg, hogyan és miként szándékozik cselekedni, miként akarja elkövetni az ő törvénytelenségeit, (TJgy van! TJgy van! a szélsobalóldalon.) és azt egész czinikusan adhassa tudtára gazdájának, a törvényhozásnak. Ezt a jogot, engedelmet kérek^ semmiféle törvény neki meg nem adja, (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon. Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.), Azt hiszem, t. ház, hogy most látva a következményeket, maga az igen t. kormányelnök ur is megborzad és átlátja politikájának tarthatatlanságát. Most már láthatja, hova vezetett a makacssága, szívós ragaszkodása az ő fantomjához, a katonai javaslatához, hova vezetett a proklamált csalhatatlan doktrínája a többség korlátlan uralmáról, hova vezetett a passzív rezisztencziája. Nem elég, hogy őt magát a törvénytelenség csávájába vezette, hanem magával rántotta még az állami számvevőséget is; magával ragadta a hatalmi vágy, a hatalmi féktelenkedés, a felfuvalkodottság magát az állami számvevőszéket is. (Ugy van! Úgy van! a KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906, XVI. KÖTET. június 8-án, hétfőn, 329 szélsobalóldalon.) Nem gondolta meg azt, hogy a felfuvalkodottságtól még Aesopus bókája is szétpukkadt. Gabányi Miklós: Közösen estek egy nagy bűnbe! Hellebronth Géza: T. ház ! Aeeopusról eszembe jut annak egy másik meséje. (Zaj. Halljak! Halljuk!) Bocsánatot kérek a t. háztól, hogyha egy kissé az állatvilágban kalandozom el, (Halljuk! Halljuk!) de veszem ezt a bátorságot az igen t. földmivelésügyi miniszter urtó!, a ki a múlt alkalommal tartott igazán nagyszabású beszédében kegyes volt példát szolgáltatni erre, az állatvilágból vévén az ő szép hasonlatait. Távol áll tőlem, t. ház, még a gondolata is annak, hogy én bárkit, vagy bármit az állatvilág bármelyikéhez akarnám hasonlítani, de talán kissé eleveníteni fogja a sok argumentumtól már kifáradt elméket ez a kis epizód. (Halljuk! Halljuk!) Az is elvitázhatlan tény, hogyha mi e padokról az argumentumok özönével állunk elő és a legkomolyabb gondolatok, a törvény könyvek, a törvényczikkek egész özönét akarjuk a t. túloldal fejéhez, lelkéhez és szivéhez vagdalni, hát akkor alig találunk közülük itt csak egyet is irmagnak. (Helyeslés a szálsóbalóldalon.) De hát, t. ház, ez minket nem alterál, minekünk képviselői kötelességünk az igazságot hirdetni és mi ezt cselekeszszük, önöknek pedig kötelességük, ugy látszik, ezt az igazságot leszavazni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Gabányi Miklós: Szavazó masinák! Hellebronth Géza: Aesopus egyik meséjében olvastam, hogy az állatvilág polgárai megunván a törvénytelen állapotot, az állami rend megalkotása végett országgyűlést tartottak. Ezen az oszággyülésen az első tanácskozás az volt, hogy milyen államformát válaszszanak. Többségre jutott a monarchikus el? és így ezt az elvet fogadták el és meg is választották rögtön királynak az oroszlánt, mint a hatalomnak ós az erőnek legeminensebb kifejezőjét; ezután betöltötték és szépen egymás között felosztották az állami élet méltóságait. Hogy ki melyiket kapta, arról most nem beszélek, hanem mikor már minden be volt töltve, miuden állás és minden hivatal, akkor egyiknek, a ki közöttük, ugy látszik, a legokosabb volt, egy négylábú polgártársnak az az eszméje támadt, hogy nagyon szépen megvan már most minden hivatal, felosztottunk mindent egymás között szépen, de nem gondoskodtunk arról, hogy ki fogja a hatalmasokat ellenőrizni. Mert az tény, hogy a hatalom túltengése a visszaélésekre az állatvilágban is igen alkalmas, és nagyon könnyen hajlandó. Azt indítványozta tehát az a t. négylábú állampolgár, hogy állítsunk fel egy ellenőrző szervezetet és adjuk meg neki a kritika, jogát is. Szűnni nem akaró éljenzés és taps lett a jutalma, szónokot számosan üdvözölték, egyhangúlag elfogadtatott az indítvány, felállíttatott ez az ellenőrző hivatal és megválasztot42
