Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-287

287. országos ülés Í903 június 8-án, hétfon. w nom, mert az már közérdekű dolgot tárgyal, az ország, a nemzet nagy kérdéseit öleli fel. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Bátor vagyok kérdést intézni, alázatos kérel­met a nemes grófhoz: legyen szives nekem őszin­tén, nyiltan megmondani, érti-e, a mit megirt? (Derültség a szélsőbaloldalon.) Mert én őszintén megvallva, kétszer, háromszor, ötször, sokszor elolvastam, de ma sem értem, Ugy vagyok vele, mint egy másik, szintén olyan fajta nagy örök­becsű ircdalmi termékkel, a mely ugy szól, hogy: Száraz ágon döglött gerle turbékol. A nemes gróf okoskodását épugy nem értem, mint a hogy nem tudom megérteni, miként lehetséges egy már boldogult gerlének turbékolnia. Azt sem értem, miként lehet nemzeti nyelv, nemzeti jel­vény nélkül élni, nemzeti kultúra, nemzeti érzü­let, nemzeti szellem nélkül akármit e világon, tehát a hadsereget is fentartani, ápolni és fej­leszteni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nagyon hasonlít a t. képviselő urnak okos­kodása a circuli quadratura elméletéhez. Nem tudom, hogy a nemes gróf üres órái­ban nem foglalkozik-e ezzel, de az analógia nagyon megvan benne. Csakhogy veszélyes térre lépett, mert a eirculi quadratura elméletének igen sok áldozata van. Annyi bizonyos, hogy nagyon lekötelezne nemcsak engem, de számos, talán létező titkos imádóját is lekötelezné, ha lenne kegyes ujabban ismét ily örökbecsű czikké­ben ezt a lehetetlenséget, ezt a képtelenséget, ezt az abszurdumot valami úton-módon meg­világítani. Nagyon alkalmas volna erre, ha a »Neue Ereié Presse« feleletére viszonválaszt adna. A hadsereg egységére vonatkozó nézeteit a t. képviselő urnak eléggé letárgyalták már ebben a teremben, és különösen megczáfolta azokat Babó Mihály t. képviselőtársam, még pedig a túloldal egyik, már Istenben boldogult, kima­gasló államférfia, Kerkapoly Károlynak művei­ből vett idézetekkel. Ezzel most nem is foglal­kozom, hanem vizsgálom, hogy mily eredményt ért el t. képviselőtársam ezzel a szárnypróbál­gatással. Konstatálhatjuk ezt, mert tűi vagyunk rajta, és látjuk az eredményt. Ha higgadt, pi­hent észszel nézi ezt a gróf ur, munkálkodásá­nak eredményéül azt láthatja, — én legalább azt látom, — hogy czikkének első felével nem szer­zett magának Magyarországon barátokat, czik­kének második felével pedig valószínűleg elvesz­tette talán már megszerzett osztrák barátait. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Két szék közt a földön maradt. Ausztria részéről meg­kapta a választ a »Neue Freie Pressé«-ben, a magyar nemzet részéről pedig megkapta a vá­laszt itt a házban, a nemzet közvéleményétől. Elviheti magával a nemes gróf ezt a fényes eredményt még fényesebb palotájába, és elmél­kedhetik szent Ágoston hires mondásán, hogy: kimérte az Isten a tudás határait. A magyar nemzet pedig hálát adhat a jóságos Istennek, a ki gondoskodik arról, hogy a fák az égig ne nőjjenek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Gabányi Miklós : Most már nem lesz minisz­terelnök, én elejtem! Hellebronth Géza: Bevégezvén az előttünk fekvő miniszterelnöki jelentés feletti észrevéte­leimet, elmondván nézeteimet a t. kormányelnök ur törvénytelen cselekményeiről, most már be is zárhatnám beszédemet a t. túloldalnak lelkes tapsai és óvácziói közt. De hát rajtam is erőt vett a hiúság érzete, rám ragadt a t. miniszter­elnök úrtól és én is szeretnék, mint ő, nagy beszédet mondani. Ezen nagy beszédhez pedig az ő legutóbb valamelyik napon tett „nyilatkozata szerint legelső kellék a hosszúság. 0 volt szives ugyanis a saját beszédét, melyet a katonai javaslatok mellett mondott, nagy beszédnek ne­vezni, én pedig annak a nagyságát egyedül a hosszúságban találtam meg. Ebből kiindulva, szeretnék én is ilyen nagy beszédet mondani. De van ám ennek komolyabb oka is, az t. i., hogy párosával jött ez a jelentés, még egy másik jelentés is van itt a t. ház asztalán, a melyről j>edig határozottan mondhatom, hogy talán még nagyobb törvényszegésnek tartom, mint a mási­kat, t. i. az állami számszék obskúrus jelentése ez, a melylyel én nem obstrukczióból, hanem részint nagy beszéd mondása végett, részint pedig képviselői kötelességemből kifolyólag kény­telen vagyok foglalkozni, s igy bocsánatot kérek az igen t. túloldaltól is, ha bátorkodom továbbra is igénybe venni b. türelmüket. T. ház! Az állami gépezet egyik legfonto­sabb szervét képezi az ellenőrzés. Tudjuk, hogy a gyarlóság többé-kevésbbé minden embernek tulajdona, az egyéni érdek, a hiúság, a pénz­vágy, a hirtelen meggazdagodás vágya nagyon csábító és igen sok embert képes tévútra vezetni a legnagyobb állásban levőktől kezdve le a leg­kisebb emberig. Ellenőrzés nélkül nagyon köny­nyen előállhat az elfajulás, a mi pedig azután az államháztartásra kiszámithatatlan károkat eredményezhetne. Belátta ezt az 1870. évi tör­vényhozás is, a midőn a hatalom legfőbb birto­kosainak ellenőrzése czéljából megalkotta az 1870: XVIII. törvényczikket és felállította az állami számvevőszéket. Ha valaki végignézi ennek a törvényczikknek mind a 30 §-át, azt fogja látni, hogy az állami gépezet egyik nagyon fon­tos és elsőrangú, de mechanikus szervezete, a melynek működési körét pontosan előírja az idézett törvény L. 2., 12., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 25. és 27. §-a, vagyis röviden összefoglalva: ellenőrzi az egész államháztartást, az egyes mi­niszterek utalványozása folytán történt kiadá­sokat és bevételeket, és egybehasonlitja azt a törvényhozás által megállapított költségvetés tételeivel. Erről évnegyedenkint kimutatásokat készit, azokat észrevételével együtt beterjeszti a minisztertanácshoz és minden év végén szep­temberben elkészíti a zárószámadásokat; azokat

Next

/
Thumbnails
Contents