Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-272

272. országos ülés 1903 május 16-án, szombaton. 2;i Polczner Jenő: Kétszínű álnokság! Széll Kálmán miniszterelnök: Mit utasít vissza ? Nessi Pál: Szívesen elmondom másodszor is. (Felkiáltások a szélsőbaloldalion: Tessék idefigyelni!) Én ugy tudom, hogy a t. miniszterelnök ur két munkát is igen jól tud végezni egyszerre, és gyakran észrevettem, hogy a mikor mély diskurzusba volt is valakMel elmerülve, minden szót hallott, a mely a mi padjainkról felhangzott. Azt mondom, hogy azt a vádat, a melylyel a t. miniszterelnök ur a tisztviselők fogadása alkalmával az ellenzéket illette, a leghatározottabban visszautasítom és áthárítom a t. miniszterelnök úrra és a t, többségre. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Mert ha ebben a házban valaki a nyugodt tárgyalásokat lehetetlenné teszi, és megakadályozza, hogy ezek a fontos javaslatok tárgyalásra kitüzessenek, akkor az csakis a t. kormány és a t. többség. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Már a múlt napokban volt alkalmam bővebben kifejteni, hogy a függetlenségi párt az egyedüli most, a mely legális alapon áll, a mely a törvények végrehajtását kívánja és minden erejével követeli; holott a t. kormány és a többség az, a mely, a törvényes alapot elhagyva, az országot ilyen szoIvorú állapotokba belekergette... Gabányi Miklós: SzoIvorúak már ők is! Látom, nagyon bágyadtak! Nessi Pál: . . . mert ez a követelés, a melyet a kormány velünk szemben felállít, hogy mi az ujonczlétszámemelést tűrjük: lehetetlen és kMihetetlen követelés, mert ez a párt a maga akcziójához egész becsületével kötve van. és attól, a mig sikert el nem ér, el nem állhat. Polczner Jenő: Legyen magyar hadsereg, annak megszavazzuk ! Osztrák hadseregnek nem ! Nessi Pál: Rendkívül elszoIvorító benyomást tett rám a miniszterelnök urnak a tisztviselőkhöz intézett válasza, mert azt láttam, hogy a miniszterelnök ur egészen elveszítette a talajt a lába alól és igazán kapkod, mint a fuldokló a szalmaszálhoz. Széll Kálmán miniszterelnök: Ugyan mihez ? ISTessiékhez ? Nessi Pál: Én hozzám hiába kapkodna a miniszterelnök, mert a mai helyzetben igazán nem tudnék rajta segíteni, de meg sem szándékom, sem akaratom, sem kedvem nem volna hozzá, (Tetszés a szélsöbaloldalon.) daczára annak, hogy mindenkor elismertem a miniszterelnök ur nagy tehetségét, kMáló munkabírását és kedves modorát. Gabányi Miklós: Csakhogy mindig rosszra használja a tehetségét! Nessi Pál: Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy a mai helyzet az ellenzék állásfoglalása következtében ugy a kormánytól, mint az állami tisztviselőktől önfeláldozást követel. Hát igenis, az állami tisztviselőktől önfeláldozást nem KBPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVI KÖTET. követel, mert ezennel kijelentjük készségünket, hogy ezen kérdést tárgyalni óhajtjuk és akarjuk, (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) és kijelentjük azt is, t. miniszterelnök ur, hogy bár ez igen komoly és igen fontos kérdés, a mely az országra ujabb terheket rak, és bár tudjuk azt, hogy az ország polgársága máris mennyire meg van terhelve és mennyire roskadozik a sok teher súlya alatt: mégis, belátva a javaslat szükségességét, mi készek vagyunk azt legfeljebb egyheti időtartam alatt letárgyalni és a szükséges módosításokkal és javításokkal megszavazni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hát, t. miniszterelnök ur, ebben megadtam a választ arra, a mit ön a tisztviselőknek mondott és beigazoltam, hogy a tisztviselők nem kénytelenek szenvedni, hogy nem kMan tőlünk semmiféle önfeláldozást az a helyzet, a melyet nem az ellenzék, hanem a t. kormány, a t. többség makacssága teremtett. Azt mondja a t. miniszterelnök ur: »Már kora ifjúságomtól kezdve is meleg szeretettel vonzódtam a magyar tisztviselői karhoz. Tudom azt, hogy az önök kérése jogos, méltányos és a fokozatos megvalósításra alkalmas; legyenek türelemmel, szeretetem egész melegével kérem erre.« Hát én erre a szeretetre, a miniszterelnök ur szMének egész melegére appellálok most, midőn arra kérem, hogy fogadja el indítványomat és a hétfői vagy keddi ülés napirendjére tűzzük ki a tisztviselők fizetésének^ rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) és akkor, a miniszterelnök ur megnyugtathatja ugy az aggódó tisztviselőket, mint az ő tisztviselőiért aggódó atyai lelkét is. (Helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) Jeleztem azt, t. képviselőház, hogy azon körülmény, hogy mi e javaslatot tárgyalni akarjuk és kijelentjük, hogy azt a szükségesnek látott módosításokkal rövid időn belül elfogadni hajlandók vagyunk, még nem jelenti azt, hogy mi e javaslatot tökéletes munkának tartjuk, mert bizony e javaslaton még nagyon sok a simítani, módosítani való. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De, a mi leginkább megkap engem, az az, hogy annak daczára, hogy talán már húsz év óta, minduntalan, minden esztendőben, többször hangoztatják ugy e padokon, mint a túlsó padokon is a szolgálati pragmatika megalkotásának szükségességét, (Igaz! Ugy van! a baloldalán.) s bár minduntalan felhangzik az a kívánalom, hogy a tisztviselők szolgálati viszonyai, jogai és kötelességei egy szerves egészbe foglaltassanak és végre megállapittassanak: mindezen követelések daczára a tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslatban semmi lépést sem látunk abban az irányban, hogy ez a szolgálati pragmatika végre a megvalósulás stádiumába lépjen. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én kijelentem, hogy én ezen törvényjavaslattal, a mely — remélem — nem sokára tár-