Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-286

286. országos ülés 1903 június 6-án, szombaton. 3ll lemzőbb az a körülmény, t, ház, hogy bár meIvorandumom a közgyűlésen fel nem olvastatott, másolatban megvolt az én személyes és politikai ellenségeim zsebében, a kik nem is mulasztották el ezt az alkalmat felhasználni arra, hogy kiszakított mondatok közlésével a közvéleményt ellenem hangolják és a meIvorandumban foglalt gondolatok megvalósítását megnehezítsék. Mindez, t. ház, — azt hiszem — magában véve is elegendő és méltó tárgya lett volna egy panasznak, Ha ezzel a joggal nem éltem, t. ház, ugy ez azért történt, mert ezen eljárás következtében fénjes bizonyítékok birtokába jutottam épen azon állításaim tekintetében, a melyek a meIvorandumban foglaltatnak, Én csak egyet kívántam és pedig azt, hogy az a sérelmes határozat megsemmisíttessék és hogy ez alapon azután tovább lehessen vitatkozni a dolgok felett. Miután azonban az igen t. miniszterelnök ur még ezen legenyhébb formában sem volt hajlandó a vármegye eljárását rosszalni, nem tehettem s nem tehetek egyebet, mint hogy ezen tárgyakat, a melyeket feltűnés nélkül voltam hajlandó megvitatni, a nyilvánosság elé és a t. ház elé hozzam. Nem tehettem és nem tehetek egyebet azért, mert nem vitatkozva most a felett, hogy a meIvorandum bizalmas volt-e vagy nem, nem is kutatva azt, hogyan került a msgyei közgyűlés napirendjére, és hogyan került épen ellenségeim tudomására, míg barátaimtól kénytelen voltam szemrehányást hallani, hogy őket miért nem informáltam, — mindezt nem kutatva, — azt az egyet azt hiszem, mindenki konczedálni fogja, hogy én nem azért fordultam az igen t. miniszterelnök úrhoz, hogy azután egy nem szakértő és az állítólag megvádolt alispán indítványára kiküldött bizottság előtt tárgyalják, Ha ez lett volna czélom, s ha nem lett volna okom arra, hogy a jog, törvény és igazság kutforrásához forduljak, ugy azt egyszerűbb módon is elérhettem volna. Sőt megvallom, t. ház, azt is, hogyha ez a három szó: jog, törvény és igazság nem lett volna az igen t. miniszterelnök ur lobogójára irva, nagyon valószínű, hogy most nem is tettem volna e tekintetben semmit, még pedig nem azért, mert nézetem szerint azok a bizonyos hibák békés utón csak felülről orvosolhatók. Megmagyarázom miért. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy olyan esetben, mikor egy egész vármegyének hanyatlásáról van szó, nem lehet feltétlenül a főispán eljárását és intézkedéseit a kritika elől elvonni, sőt ellenkezőleg azt hiszem, hogy ily esetben elsősorban is a főispánt kell felelőssé tenni, különösen az olyan helyen, mint a Szepesség, a hol még az úgynevezett örökös főispánság létezik, ha nem is jogilag, de tényleg nemzedékeken át. Kérdem, t. ház, elvárhatom- e, hogy ilyen helyen az alispán indítványára kiküldött bizottság a főispán ténykedéseit is meg fogja bírálni kellően ? Nem hiszem. De eltekintve ettől is, el kell mondanom e helyen még egy körülményt, a mely azután más terén is fontossággal bir. (Halljuk! Halljuk!) Ez a körülmény az, hogy nálunk a főispán nemcsak főispán, hanem a mellett egyesit az ő kezében mindenféle más hatalmat és mindenféle más jogot is. 0 egyszersmind elnöke a kassá-oderbergi vasútnak, elnöke, — a czimeket pontosan nem tudom — a lőcsei szeszünomitónak, korlátlan megbízottja a kormánynak a birtokvételi ügyekben, a melyek pedig most a Szepességben igen nagy fontossággal birnak, azonkívül elnöke vagy alelnöke az újonnan alakult azon részvénytársaságnak, a mely a Csorbának és Tátra-Lomnicznak bérbeadása körül keletkezett, és elnöke a mezőgazdasági egyletnek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha már most összefoglalom mindazokat, a kiknek jobb vagy rosszabb sorsa mindezen czimeknél fogva a főispán hatalmától függ, ha hozzáveszem azután ezekhez a hivatalnokokat, azoknak családját és mindazokat, a kikre mindezek befolyást képesek gyakorolni, ugy azt hiszem, nem csodálkozik a t. ház azon a kijelentésemen, hogy én a Szepességben a főispán akarata ellenére sem jogot, sem törvényt, sem igazságot nem várhatok; (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) az igazság pedig, t. ház, a mely egy-egy személy jóakaratától függ, az nem igazság, hanem kegy. (Ugy van!) Ez okból nem fordultam én a meIvorandummal a megyéhez, hanem a legfelsőbb fórumhoz, a miniszterelnökhöz, és ha a t. főispán ezt a tárgyat most a megyei közgyűlés napirendjére tűzte, és egy egész megyét visz ez által harezba. nem akarok a harcz elől kitérni, hanem fogom ezt a harezot állani a nagy nyilvánosság előtt: itt a házban, vagy ha jobban tetszik, az esküdtszék előtt. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A jognak, törvénynek és igazságnak, vagy ha más szavakkal akarjuk kifejezni: a jogbiztonságnak és a jogegyenlőségnek végre a Szepességen is meg kell valósulnia, és ott is meg kell szűnnie annak az állapotnak, hogy minden jog és igazság egy kézben egyesüljön. (Ugy van ! bal felől és a szélsőbaloldalon.) Ez a czélja mai interpelláczíómnak, és ez lesz czélja következő interpelléczióimnak is. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezeket tartottam szükségesnek itt előrebocsátani, és most áttérek mai interpelláczióm indokolására, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. ház! A Szepesség valamikor kultúrája, vagyona, kereskedelmének, iparának, bányászatának fejlettsége és hazafisága révén is az ország legelső megyéi közé tartozott, Megvolt ott, t. ház, minden, a mi a helyes és egészséges fejlődésnek alapja lehet. Sőt volt a Szepe3ségnek olyasvalamije is, a mi különben sok vármegyéből hiányzott, t. i. volt e vármegyének erős polgári osztálya, a mely kereskedelmével, iparával, bányászatával egyrészt erősítette az egész vidéket, másrészt, legalább nézetem szerint, korri-