Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-285

306 285. országos ülés 1903 június 5-én, pénteken. tette, hogy bízzák ő reá, mikor tartja időszerűnek ennek a választásnak kitűzését. (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon) A magam részéről tehát nem avatkoztam bele ebbe a dologba, sem tegnapelőtti, sem mai felszólalásom alkalmából. Azt általában különösnek és uj dolognak tartom, hogy parlamenti és nem tudom miféle helyzetekről és krízisekről lehessen a ház egy tisztviselője választásának kérdése alkalmából nyilatkozni, és azt azzal összeköttetésbe hozni, Ezt én a magam részéről még nem tapasztaltam eddig, ... Polónyi Géza: Én sem ! {Mozgás a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: . . . hogy a ház egyik tisztviselői állásának betöltését valaki fel akarja fújni olyan magaslatig, hogy az ország kiváncsi arra, vájjon többség-e a többség, és mi történik a többséggel. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a szélsobaloldalon.) A t. képviselő urnak ne fájjon a feje a többség kérdése miatt. Osak engedjék a többséget a maga jogainak megnyilatkozásában érvényesülni az által, (Zaj a szélsobaloldalon.) hogy a t. képviselő urak el ne torlaszolják az utat, akkor meg fogják látni. (Ellenmondások és zaj a szélsobaloldalon. Helyeslés jobb felöl.) hogy a többség többség; de mikor a kisebbség, az ellenzék, nem engedi a többséget megnyilatkozni semmiféle kérdésben, (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon. Elénk ellenm-mdások a szélsobaloldalon.) akkor ne méltóztassék arról beszélni, és ne méltóztassék azt a kérdést napirendre tűzni, mert nincs a t. képviselő urnak joga annak vitatásához, hogy a többség többség-e vagy sem; bizza csak mi reánk, elvégezzük azt mi. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Folytonos zaj a szélsobaloldalon.) A t. képviselő urnak azonban még több dolog miatt is fáj a feje. Polónyi Géza: Az én fejem? Széll Kálmán miniszterelnök: A t. képviselő urnak a maga aggályai közben eszébe jut arról is gondoskodni akarni, hogy nekem csináljon egy aranyhidat, a melyen visszavonulhatok. Hát a t. képviselő ur kezéből nem fogadok el sem aranyhidat, sem másféle hidat, hogy visszavonulhassak. Polónyi Géza: Csak a miniszterelnökséget! Széll Kálmán miniszterelnök: Ha látom, hogy a visszavonulás órája rám nézve üt, a mi j>arlamentáris férfiura nézve minden perczben bekövetkezhetik, akkor közönséges hidat fogok választani; közönséges hidon, nem aranyhidon, alkotmányos utón fogok visszavonulni ós nem fogom választani azt a hidat, a melyet a t. képviselő ur jónak fog látni nekem kijelölni, hanem azt fogom választani, a mit alkotmányos kötelességeim és az ország iránti kötelességeim nekem diktálnak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Már most az ő aggódásának és gondoskodásának felesleges voltát leginkább bizonyítja az, hogy magam kérem a t. képviselőházat, méltóztassék a Jegyzőválasztást a holnapi napra kitűzni. (Általános helyeslés.) Szentiványi Árpád: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk.') Én igen szivesen veszem, hogy a jegyzőválasztás a holnapi napra tűzessék ki, s hozzájárulok ehhez annál is inkább, hogy bebizonyitassék az én t. barátomnak az, hogy nem használt semmit az a konkolyhintés, a mit közénk akart vetni, mert meg fog róla győződni, hogy a szabadelvüpárt egyhangúlag fog szavazni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: T. ház! Elnök: Micsoda czimen kivan szólani a képviselő ur? Polónyi Géza: Személyes megtámadtatás és félreértett szavaim értelmének . helyreigazítása czimén. T. képviselőház! A magam részéről csak nagy örömmel konstatálom, . . . (Zaj a jobboldalon.) Szőts Pál: Oli micsoda öröm az ! Polónyi Géza: . . . hogy az a t. miniszterelnök ur, a ki öt perczczel ezelőtt a napirendre vonatkozó indítványában nem javasolta, hogy holnapra a jegyzőválasztás is kitüzessék. . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Megmondtam, miért! Szőts Pál: Az elnök akarta megtenni! Polónyi Géza: . . . ezt most megtette. T, miniszterelnök ur, nekem a fejem, mint a hogy méltóztatott mondani, abszolúte nem fáj, különösen pedig nem fáj a t. miniszterelnök ur politikai helyzete és jövendője fölött. Rám nézve az, hogy a t. miniszterelnök ur aranyhidat vagy közönséges hidat fogad-e el, teljesen közönbös. Azt az ígéretet azonban fogadja tőlem, hogy segíteni fogom őt tolni mindkettőn keresztül. (Élénk derültség a szélsobaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) T. képviselőház! Kétségtelenül ugy van, hogy a t. miniszterelnök ur nekem szemrehányást tenni jogositva nem volt, mert én is parlamentáris haut gout-nak és parlamenti különlegességnek tekintem, hogy nekünk ezelőtt öt perczczel kellett tudomást szereznünk arról, hogy egy kabinetkrizis fenyegeti Magyarországot a jegyzőválasztás folytán. Széll Kálmán miniszterelnök: Az ön fejében ! Polónyi Géza: A t. képviselő urak bizonyosan felmentenek engem attól, hogy a magyar parlamentben szokatlan indiszkréczió területére térjek át; ez nekem nem szokásom. A t. képviselő urak lelkiismerete lesz mellettem a tanú, hogy ez a dolog igy van. Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy van igy. Polónyi Géza: Hogy a t. szabadelvű párt egységes-e vagy nem, méltóztassék megengedni,