Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-285

296 285. országos ülés 1903 június 5-én, pénteken. ellen védem meg. (Mozgás a jobboldalon. Halljak! Halljuk! a baloldalon.) A mióta én ezen t. háznak tagja vagyok, — a jegyzői karnak magam is tagja voltam, — mindig az a téves és törvénytelen szokás kapott itt lábra, hogy a névszerinti szavazások alkalmával a mi nevünket a horvát képviselők neveivel együtt olvasták fel. így tehát az igen t. elnök urat nem terheli semmi felelőség, mert az ő elődjei, a kik az elnöki székben ültek, ugyanígy működtek, a jegyzői kar is mindig ugy működött. Méltóztassanak a Bánffy-féle obstrukczióból meggyőződni arról, hogy a távollévők sorában mindig ott vannak a távol volt horvátok is. Én nem oszthatom tehát Sebess Dénes képviselőtársam nézetét, mert a szavazás lényegére semmi befolyással nem bir, hogy jelen vannak-e vagy nem a horvát képviselők akkor, a mikor nekik nincsen joguk szavazni. (Ugy van! jobbról.) Itt tehát nincB szó egyébről, mint egy formai hibáról, a melyet ugy, mint a ház igen t. elnöke indítványozta, igenis lehet szanálni. (Helyeslés jobbról.) Ha állana az az okoskodás, a melyet igen t. képviselőtársam felállított, akkor valamennyi házhatározat, a mely eddig igy hozva lett, mind fel lenne döntve, egyetlenegy sem állhatna fenn, s akkor olyan káosz keletkeznék, a melyből eligazodni talán még az Úristen sem tudna. Én tehát csatlakozom a ház igen t. elnökének a kijelentéséhez. (Helyeslés jobbról és a néppárton.) Molnár Jenő : T. képviselőház! Hogy mennyire fontos ez a kérdés, s hogy nem változtat a dolgon az, hogy egy horvát képviselő sem adta le szavazatát, az kitűnik abból, ha tekintetbe veszszük, hogy a szavazás időt vesz igénybe. Ha annak a negyven képviselőnek nevét nem olvassák, a szavazás hamarább fejeződik be, és akkor talán nem lett volna határozatképes a ház. (Zaj, ellenmondás a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy ez tiszta dolog. Negyven képviselő nevének kétszer való felolvasása fél órát vesz igénybe, s ha egy félórával előbb fejezik be a szavazást, akkor talán nem lett volna határozatképes a ház. Nem járulhatok tehát hozzá az elnök indítványához, hanem kérem a t. házat, hogy a szavazást újból elrendelni méltóztassék. Rátkay László: Én is a házszabályokhoz kérek szót. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy mi a házszabályokhoz csak azért szólunk hozzá, hogy talán időt nyerjünk. A t. háznak nem szabad azt elfelejtenie, hogy ez nemcsak házszabálykérdés, hanem nagyon fontos és lényeges közjogi kérdés, mert azt, hogy a horvátok minő kérdésnél szavazhatnak, nem a házszabályok, hanem a közjog dönti el, és a ház elnökének kötelessége meghatározni és tisztába hozni minden kérdésnél, hogy annál szavazhatnak-e horvát képviselők, igen, vagy nem. Ha, mint Rakovszky István t. képviselőtársam mondja, e házban e kérdésben következetesen visszaélések, illetve szabálytalanságok történtek, ebből nem következik az, hogy azokat a jövőben is folytassuk, hanem ellenkezőleg az következik ebből, hogy a mint egy eset felvilágosított arról, hogy a ház szabálytalanul járt el, a jövőben e szabálytalanságot tovább ne kövessük, hanem térjünk vissza arra az útra, a melyet a házszabályok és a közjog meghatároznak. Ha tisztába van hozva az, hogy ez a szavazás érvénytelen, — és az érvénytelenség nem abban áll, hogy szavaztak-e a horvát képviselők, vagy nem, az érvénytelenség abban áll, hogy a ház elnöke a szavazás elrendelése előtt nem jelentette ki, hogy ebben a kérdésben a horvát képviselők nem szavazhatnak — akkor nincsen más mód hátra, mint ezt a szavazást érvénytelennek nyilvánitani. (Igás! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Elnöki beismerésekkel nem lehet azt jóvátenni. A szavazás érvénytelen volt, a közjogi rész meg lett sértve, s a jövőben ilyet kerülni kell. Méltóztassanak tehát kijelenteni, hogy ez a szavazás érvénytelen volt, a jövőre pedig vonjuk le ennek az esetnek tanulságait, és minden kérdésnél jelentse ki a ház elnöke, vájjon a horvát képviselők szavazhatnak-e, vagy nem? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. ház! A magam hatalmánál fogva nem nyilváníthatom érvénytelennek az imént megejtett szavazást, de miután a kérdés felvettetett, e felett a háznak kel döntenie. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon. Miért? Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Vagy belenyugszik a ház, még pedig a háznak minden oldala az elnök kijelentésébe, vagy^ha nem, akkor a háznak kell e felett döntenie. Én nem szeretem ez utóbbi módot. . . Rátkay Lászlő: Tessék a közjogon keresztülgázolni! (Nagy mozgás és zaj jobb felöl.) Elnök: Véghetetlenül sajnálnám, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) hogyha engem is ezen a helyen az a szemrehányás érne, hogy akár a házszabályokat, akár a közjogot bármely szempontnak feláldozni hajlandó volnék. Azt hiszem, hogy egész eddigi működésemmel nem szolgáltam rá erre a szemrehányásra. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közepén.) Rakovszky István: Nem! Nem! Elnök: Lehetett egyes képviselő urakétól eltérő nézetem, de arra a szemrehányásra, hogy akármely szempontnak feláldozni hajlandó volnék közjogunk integritását, rá nem szolgáltam. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobb- és a baloldalon.) Nekem, t. képviselőház, az a felfogásom, hogy a szavazásnak megújítása nemcsak hogy a házszabályok és a közjog értelmében nem szükséges, hanem azokra a képviselőkre is, a kik jelen voltak, s jogukat bona fide gyakorolták, és talán most nincsenek jelen, sérelmes. Egyébiránt, a mint mondám, t. ház, ha nem nyugszik bele mindenki és minden oldal az elnök felfogásába, akkor nem marad egyéb hátra, mint mit nagyon nem szeretek, de a mi már egyszer megtörtént, a mióta ezt a helyet elfog-