Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-283

%83. országos ülés 1903 június 3-án, szerdán. 263 ezt a két czimet. (Zajos felkiáltások a néppárton : Micsoda tanulmányi alap ? Katholikus tanulmányi alapról van itt szólj Ugron Gábor: Az nemcsak magyar, hanem katolikus tanulmányi alap! Kellenének a milliók ugy-e? (Nagy zaj a néppárton.) Rakovszky István: Ezeket a szabadkőm üveseket igazán ki kellene herélni! (Nagy zaj a ház minden oldalán.) Gajáry Géza: Az ultrámon tanokat pedig fel kellene akasztani! (Zajos Rendre! Rendre! Máltások.) Vázsonyi Vilmos. Vall ás-erkölcsi alapon kell azt "megcsinálni! (Nagy zaj.) Elnök: Rakovszky képviselő urat rendreutasítom. Azt hiszem, hogy az általa használt kifejezés olyan természetű, a melyet a naplóból töröltetni kell. Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi miniszter : Bármennyire kényes is a kérdés, ez elől sem térek ki. Ismétlem, hogy hol igy, hol amúgy használták ezt a czimet és illetékes oldalról sohasem kifogásoltatott az, hogy »kir. katholikus jogakadémiá«-nak czimezték azt az intézetet, mert hogy vájjon a tanulmányi alap közalap-e, vagy szorosan katholikus alap, arra nézve eltérhetnek a vélemények, de ujabb alkotmányos gyakorlatunkban mindig elismerték a kormányok, hogy a tanulmányi alap katholikus czélra szolgál, (Igaz! TJgyvan! balfelöl.) ezt a czélt kétségbe nem vonja ma senki sem, és ennek következtében ebből a czimkérdésből sem ezen kormány, sem az előző kormányok közül egy sem csinált kérdést, mert az állami akadémiát ugy különböztette meg a tanulmányi alapból fentartott akadémiától, hogy kir. akadémia czimet adott ennek, és mikor azt kérték, hogy kir. katholikus akadémia czimmel ruháztassák fel, akkor egy régi jogra hivatkozva tették ezt és mivel a tanulmányi alap katholikus czélra való szolgálását az alkotmányos kormányok kezdetétől fogva mindig elismerték, ennek következtében ez a czim helyesen nem is diffikultálható. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Áttérve az interpelláczió tulajdonképeni tárgyára, erre nézve bátor vagyok egész tárgyilagosan elmondani a tényállást és nagyon kérem az igen t. képviselő urakat, ajándékozzanak meg az ügynek komolyságához méltó tárgyilagos megítéléssel, mert teljesen lehetetlen ezt a kérdést a szenvedély izzó hevében ugy elintézni, hogy azután mindenki tiszta és objektív ítéletet alkothasson magának erről az ügyről. (Helyeslés.) Somló Bódog tanár 1903. márczius 29-én a Társadalomtudományi Társulatban egy értekezést tartott, melynek czime: »A társadalmi fejlődés elméletéről és néhány gyakorlati alkalmazásáról.* Hozzáteszem, hogy a ki ismeri az evoluezionista tanokat, tudja, hogy ezeknek a gyakorlati alkalmazása is, a mely kifejezi a czimben foglaltakat, tisztán akadémikus, elméleti jellegű és nem azt jelenti, mintha a mai viszonyokra, a mai állapotokra, vagy alkotmányunkra vonatkozó gyakorlati alkalmazásban tanították volna azokat, hanem, a mint a Kant-féle filozófiában is a reine Vernunftot és a praktische Vernunftot megkülönböztetik, a gyakorlati életnek alkalmazására vonatkozólag tanítják és a praktische Vernunft azért az legelvontabb filozófia. Ez az értekezés, a mint beletekintettem, Spencer-féle evoluezionista tanokat hirdet és azt is megmondom, hogy a mennyire én beletekintettem, azt láttam, hogy bár akadémikus jellegű, de kissé nyersebb, talán mondhatnám, nem eléggé kiforrott formában fejtegeti azon elveket, de ez csak az én egyéni nézetem, másoknak lehet más véleménye e tekintetben. A kérdéshez a felolvasás alkalmával nagyon sokan hozzászólottak, — itt van a kezemben a XX. Század czimü folyóirat, a hol az egész ülés lefolyása le van írva — többen ellenezték is bizonyos tételeit és maga Somló Bódog zárszavában azt mondja (olvassa): »Az elhangzott felszólalásokra válaszolva kifejti, hogy a fejlődés elvét nem mondta ő sem csalhatatlan dogmának, csak konstatálta, hogy a tudomány mai állása szerint ez a tan megdönthetlen szilárd alap. Hogy egy későbbi kor tudása talán helytelennek fogja tartani, bizonyára nem tekinthető komoly érvnek. Ennek az okoskodásnak mintájára egyáltalában semmiféle tudományban, semmiféle igazság alapjára helyezkedni nem volna szabad, mert egyikről sem tudhatjuk, vájjon egy haladottabb kor nem fogja-e megczáfolni. Ilyen alapon azt sem fogaclhatnók el bebizonyitottnak, hogy a föld forog, mert valamikor nem igy tartották s hátha jön idő, a mikor megint nem fogják tartani.« Mondom tehát, ő maga is ugy beszél és szól erről, mint a mely nem megdönthetetlen és azt konstatálnom kell, hogy okoskodását tudomán}os fővel és methodussal teszi, midőn nem csalhatatlan dogmákat hirdet, de azt hirdeti, hogy a tudomány folytonosan változik, fejlődik, a mit tegnap igaznak tartottunk, az ma lehet igaztalan és azt hiszem, ezt kétségbevonni nem lehet, akármilyen álláspontból sem. (Általános helyeslés.) Mert senkisem mondhatja, hogy a tudomány fejlődése a jövőben mily irányban fog haladni s ha van gondolkodó fő, a mely nem mindazt, a mi van, tartja tökéletesen jónak, tökéletesen helyesnek, hanem azt mondja, hogy a dolgok alapjukban is megváltozhatnak, az nézetem szerint helyes tudományos utón jár, (Helyeslés a jobboldalon.) mert kutat az igazság után és az igazság után kutatni kötelesség és szabad. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a szélsobaloldalon.) B. Kaas Ivor: Helyes, de nem ez a panasz! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az erről szóló értekezés megjelent a XX. Században. Gondolom, külön lenyomatban is megjelent. Ez ellen a nagyváradi jogakadémia tanárai közül öten előterjesztést tettek hozzám,