Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-283

260 283. országos ülés 1903 június 3-án, szerdán. Benedek János: Mondom, t. képviselőház, hogy nem valami épületes dolog a feljelentés megtétele, még akkor sem, hogy ha azt kötelességének tartja ennek a háznak akármilyen oldala, része vagy tagjai. De hogy ha már egyáltalában feljelentést tett az a t. tanári kar tanártársával szemben, legalább annyit megvárhattunk volna tőle, — mert az intenczió czélja iránt lehet vitatkozni, — de azt mondom, legalább is elvárhattuk volna, hogy a tényeknek megfelelő feljelentést tesznek és az általuk felvetett kérdés a valódi tényállásnak, legalább meg is felel. (Felkiáltások a néppárton: Meg is felelt!) De a feljelentésben oly dolgok elmondásával és megírásával van vádolva Somló Bódog, a milyeneket ő egyáltalában nem is mondott, sem nem irt, és a minők soha nyomtatásban meg nem jelentek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csak az alapgondolattal kell tisztában lennünk, hogy fejtegetéseit nyomon kisérhessük. Fejtegetése csak a társadalom folytonos fejlődéséről és haladásáról szól. Azt mondja ugyanis: (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Mihelyt valamely alapon felismertük a haladás lehetőségét, észrevettük a czélszerü változtatás módját, azonnal teljes erőnkből e változtatásra kell törekednünk.« Ez, kérem, egy társadalom-politikai tan. (Igaz! Ugy van! a szélsöoaloldalon.) Rakovszky István: Ez a mimikri elmélet? (Zaj.) Vészi József: A ki a mimikri-elméleten nevet, az nem tud természetrajzot! (Zaj.) Elnök (csenget) : Ha az uraknak privát dolguk van, tessék künn elintézni! (Folytonoszaj.) Benedek János: Egy, a társadalmi vonatkozású kérdésekkel tisztán a tudomány szempontjából foglalkozó egyesületben elmondott tétel ellen lehet kifogást emelni a bölcsészet, a tudomány szempontjából. Azonban ez nem kivan politikát szolgálni, nem kivan politikai agitáczió lenni és a tanári kar mégis beleolvassa a politikát. Szatmári Mór: A politikához is van joga! (Zaj a néppárton.) Benedek János: De nem az volt a célja! A nagyváradi jogakadémia tanári kara, már t. i. az az öt tanár, a ki a följelentést beadta, ezt az általam szóról-szőra elmondott idézetet a következőkép adta vissza (Halljuk! Halljuk! a szélsöoaloldalon. Olvassa)'- »Mihelyt azonban bármely j>onton felismertük a haladás lehetőségét, észrevettük a czélszerü változás módját, azonnal teljes erőnkből erre a változtatásra, tehát nálunk a monarchikus államformának is változtatására, kell törekednünk. (Nagy zaj és felkiáltások a szelsöbaloldalon: Pedig ezt nem mondta!) Vázsonyi Vilmos: Alávaló ferdítés! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Benedek János: Már pedig ezt Somló Bódog sem felolvasásában, sem munkájában, a mely nyomtatásban is megjelent, nem mondotta, ő a magyar monarchikus államformáról egyáltalán nem is beszélt, . • . Vészi József: Komisz denuncziáczió az egész! Benedek János: . . . hanem ezt a csak társadalombölcselettel foglalkozó, az aktuális politikát nem is érintő munkába szándékosan belemagyarázzák . . . (Folytonos nagy zaj.) Zboray Miklós: Belemagyarázás ez ? Benedek János: . . . épen ugy, mint annak idején a sötét inkviziczió korában . , . Rakovszky István: Sötét! Benedek János: . . . a mikor a legártatlanabb embert is be lehetett csekély jelentőségű dolgok, egy pár szó miatt vádolni. Akkor Eichelieu azt mondta, hogy nincsen az a három ártatlan szó, a mely miatt ő valakit fel ne akasztathatna. Az illető azt felelte: »Egy, kettő, három!« »Mit? Ön a Szentháromságot meri gúnyolni! El vele a Bastilleba!« Nincsen olyan ártatlan mondás, a melybe, ha tendencziákat akarunk belemagyarázni, ha olyan sötét szemüvegen keresztül akarjuk nézni . . . Zboray . Miklós: Mint a demokratikus szemüveg! Benedek János: . . . mint bizonyos oldalról némelyek teszik, nincs az az ártatlan mondás, a mely Íj el ezt csak ugy meg ne lehetne cselekedni, mint a hogy megcselekedték Somló Bódog tisztán tudományos müvével. Zboray Miklós: Éljen Somló! (Nagy zaj és fölkiáltások a néppárton: Éljen Somló!) Rakovszky István: Zboraynak volt ügyvédbojtárja ! Vészi József: Különb a mesterénél! Zboray Miklós: Te mondod ezt, nagy kanczellár! (Zaj.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a tanácskozás komolyságát megóvni. Benedek János: Sorra vehetnem mindazokat az inkriminált kifejezéseket, a melyek miatt panaszt emeltek Somló Bódog ellen tanártársai. De határozottan merem állítani és méltóztassék figyelembe venni magát az egész czikket, a melyet a ház asztalára le is teszek, hogy ebben a czikkben egyetlenegy olyan kifejezés sem foglaltatik, a mely a tudomány hirdetésének szabadságával visszaélne, a mely túlmenne azon a korláton, a melyet egy tudós a maga tudományos kutatásai elé fel kell, hogy állítson. De ha volna is ebben politikai intenczió, akkor is kérdezem én, hogy jogtanárnak nem szabad politikával foglalkoznia? Hiszen akkor a mélyen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur sem töltené most be azt az őt méltán megillető díszes helyet, a melyet elfoglal, mert hiszen ő is az egyetemen hirdetett elveivel szerezte magának meg az elismerést, mert meggyőződtünk arról, hogy ő nemcsak a tudománynak, hanem a szabadelvüségnek is igaz barátja. (Nagy zaj. Elnök csenget.) De meg le-