Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-283

13 június 3-án, szerdán. 252 283. országos ülés WC nem fog megtűrni. (Elénh helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. ház! Miután már kiterjeszkedtem Vészi igen t. képviselőtársamnak a pénteki napon elmondott beszédére, a t, ház engedelmével leszek bátor ezen beszédhez még egypár reflexiót fűzni. Azt mondja Vészi igen t. képviselőtársunk, hogy furcsa dolog az, hogy az elleüzék a magyar nyelvet épen a hadseregben akarja keresztülvinni, oda akarja beerőszakolni, holott az állami életnek igen sok tere van, a hova a magyar állam nyelvét még nem vitte be, bár ahhoz törvényes joga volna ugy a közös ügyekben, mint a tisztán és kizárólag a mi rendelkezésünknek fentartott ügyekben. Kérdi a t. képviselő ur, hogy miért épen a hadseregben akarjuk megvalósítani a magyar nyelvet, miért nem inkább a külügyekben, a hol annak tág tere van és a hol még az az állítólagos felségjog sem akadályozna bennünket, mert Vészi József t. képviselőtársam szerint a magyar nyelvhez való jogunk némely viszonylatban felségjogot képez. Ezt a tételt én határozottan tagadom és azt hiszem, hogy e tekintetben nem kell hivatkoznom arra, hogy olyan törvényünk nincsen, a mely a magyar nyelvhez való jogunkat felségjognak deklarálta volna. És ha nincsen ilyen törvényünk, ugy arról beszélni, hogy ez felségjogot képezne, törvénytelen, helytelen és olyan tétel, a mely meg nem áll. Hivatkozom Vészi képviselő ur saját szavaira, a melyeket a »Budapesti Napló «-ban, szombaton vezérczikkben irt meg, a melyben azt mondja: »A nemzet törvényhozásának szuverén hatalma igenis kiterjed a hadsereg nyelvére és jelvényére is és lógiszlácziónk e kétségtelen jogát a kormány és a szabadelvű párt is kész mindenkivel — hangsúlyozva mondjuk, mindenkivel — szemben megvédeni.* Hát vagy képez a hadseregre nézve a magyar nyelv joga felségjogot, vagy nem. Ha igen, ugy helytelen Vészi József t. képviselőtársamnak ez a nyilatkozata, ha pedig nem, akkor miért akarja a felségjogokat helytelenül és szükségtelenül kiterjeszteni oly országban, a hol a felségjogok úgyis túltengésben vannak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbahldalon.) Hisz ba körültekintünk, ugy egész állami életünk terén minden lépten-nyomon felségjogba ütközünk és nagyon nincsen igaza t. képviselőtársamnak, a mikor azt mondja, hogy a felségjogok szűk körre vannak szorítva. Én épen ellenkező felfogáson vagyok, mert azt tartom, hogy a felségjogokat, mint kivételes jogokat minden országban a legszűkebb körre kell szorítani (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és minden olyan intézmény, minden olyan jog, a mely a nemzetnek önállóságát, függetlenségét és akaratának szabad elhatározásához való jogát csorbítja, a legszűkebb térre szorítandó, mert hiszen törekvésünknek oda kell irányulnia, hogy a nemzeti jogokat minél inkább kifejleszszük; hogy a nemzet tevékenységének, intézkedéseinek minél tágabb tért nyissunk. (MénJc helyeslés a bal- és a szélsöbahldalon.) Hogy a magyar nyelv jogát hogyan vonhatják a felségjogok körébe, azt igazán nem értem, nem pedig azért, mert az nem foglaltatik és nem foglaltathatik abban a három felségjogban. Hiszen a szervezethez csak nem tartozik a nyelvhez való jog; a vezénylethez szintén nem tartozik, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) valamint a belszervezethez sem. A t. miniszterelnök ur, ha jól emlékezem, egyszer azt mondotta, hogy ő azt a vezényleti jog körébe vonja, de ennek ellentmond a »vezénylet« szónak helyes értelmezése. Mert a vezénylet alatt mi nem a kommandót értjük; nem azt értjük alatta, hogy milyen jelszavakkal vezettetik a hadsereg, hanem értjük alatta a hadsereggel való rendelkezést; értjük azt, hogy a vezénylet jogánál fogva a felségnek jogában áll a díslokáczió. Várady Károly: Kem vagyunk negyvenen! Gabányi Miklós : Csak 34-en vagyunk! olyan rengeteg mamelukból alig van itt egy-kettő! TSTe beszélj! NeSSÍ Pál: Már az imént jeleztem, t. képviselőház, nem helyezek súlyt arra, hogy a t, képviselő urak itt vannak-e vagy sem. Én kötelességemet nyugodtan és higgadtan teljesítem (Mérik helyeslés és éljenzések a szélsöbahldalon.) azon meggyőződésben, a mely egyedül vezérel, és kell, hogy vezéreljen engem, hogy annak a kötelességnek, a melynek teljesítésére választóim ideküldöttek, nyugodt öntudattal megfeleljek. (Élénlt helyeslés és éljenzés a szélsöbahldalon.) Ha Isten olyan ékesszólással áldott volna meg, és ha olyan szerencsét juttatott volna osztályrészemül, hogy képes volnék akár csak tizet is a tiíloldalon ülő t. képviselőtársaim közül meggyőzni, akkor súlyt helyeznék a jelenlétükre, igy azonban arra semmi súlyt nem helyezek, és azzal nem is törődöm. Fő czélom az, hogy nyugodt öntudattal térhessek vissza választóimhoz, és elmondhassam, hogy megtettem mindazt, a mit kötelességemül elismertem. Az csak a túloldalt jellemzi, hogy tagjai távol tartják magukat az ülésektől és ez intő jelül szolgálhat a miniszterelnök ur számára a nyári napokra vonatkozólag, mert ne higyje a miniszterelnök ur, hogy az ellenzék mindig ilyen lojális lesz vele szemben és dikcziókkal fogja önöket tartani. Ha majd azt látja az ellenzék, hogy a kormány makacssága olyan megátalkodott, hogy tagjai nem akarják elhagyni azokat a helyeket mindaddig, a mig az ellenzék arra nem kényszeríti őket, akkor majd más eszközökhöz nyúl az ellenzék, és hogyan fog a miniszterelnök ur itt tartani a szavazásokhoz 100 embert, a midőn arra szükség lesz, a nyári meleg naj)okban, midőn a t. gazda urak majd hazamennek aratni és csépelni? (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Gabányi Miklós: Most még csak simogatjuk, azután majd borzolni fogjuk!