Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-282

282. országos ülés 1903 május 29-én, pénteken, 235 páráit emberanyag azután menjen be nyelvével és jelvényeivel a magyar hadseregbe? Polczner Jenő: Hát miért nem csinálják ? (Zaj a szélsöbaloldalon.) Beleegyezünk, hozzájárulunk ! Vészi József: Tessék proponálni! Felszólítom a t. ellenzéket: ha a t. ellenzék olyan nagyra van a szabadelvű párt tarkaságával, akkor méltóztassék ilyen propoziczióval idejönni,... Thaly Kálmán: Az önök kötelessége! Vészi József: ... mi meg fogjuk szavazni... (Zaj a szélsőbaloldalon, felkiáltások : Arra nincs •pénz !) Polczner Jenő: A quótára és a czivillista felemeléséra van pénz! Vészi József: ... mi meg fogjuk szavazni, de hogy az ellenzéknek egysége hány másodperczczel fogja túlélni ezt az indítványt, arra igazán kíváncsi vagyok. (Mozgás a szélsőbaloldalon) T. képviselőház ! Talán volna egy még hálásabb és még sürgó'sebb területe annak, hogy a magyar állam nyelve, a magyar nemzet nyelve érvényesüljön. Eötvös Károly: Jól van, de nekünk nem az kell, most nem az van napirenden ! Vészi József: Tessék a t. képviselő urnak gondoskodni arról, hogy az adminisztráczió a járástól lefelé a községekben mindenütt a magyar állam, a magyar nemzet nyelvén folyjon. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Gabányi Miklós: Bízzák reánk ! Polczner Jenő: Adják ide a hatalmat nekünk! (Zaj.) Vészi József: Ez is igen hálás tere a nemzeti munkának. Tessék továbbá arról gondoskodni, hogy Magyarországon felekezeti különbség nélkül lelkészkedni csak olyan magyar állampolgároknak lehessen, a kik a magyar nyelvet "szóban és írásban teljesen bírják. Ez is egy nagyon alkalmas módja a nemzeti munkának. (Zaj a szásöbaloldalm.) Méltóztassék arról meggyőződve lenni, hogy a közös hadsereg magyarrá tételének ideje észszerűen csak akkor követkézhetik el, ha mindezek a reformok már keresztülvitettek. (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Thaly Kálmán: Akkor sohasem következik be! Vészi József: Az én igen t. képviselőtársam azt mondta nekem, mutassak neki Angliában példát arra, hogy idegen nyelven folynak fontos állami funkcziók és hogy idegen elemek tudnak befurakodni az állami életbe. Egyenes felszólítást intézett hozzám. Én közbeszóltam, hogy a Hannoveri ház nem angolabb, mint a mennyire magyar a Habsburg-ház, hogy a Hannoveri-ház ereiben nem csörgedez r

több angol vér, mint a Habsburg-ház ereiben Arpád-vér. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Polczner Jenő: Mikor lettek magyarokká a Habsburgok ? (Zaj. Halljuk! Halljak! a jobboldalon.) Vészi József: A t. képviselő ur bizonyára jobban tudja nálam, hogy az angol királyi ház czimerében foglalt jelszó: »Ich dien« bizonyára nincs angolul, hogy a másik czimernek a jelszava: »Dieu et mon droit«, szintén nincs angolul, hogy egy harmadik angol királyi jelszó: »Honny sóit qui mai y pense« bizonyára szintén nincs angolul. De a t. képviselő ur azt is nagyon jól tudja, hogy Angliában, ha a király konszenzusát kérik a legfontosabb közjogi kérdésekhez, akkor a forma, a melylyel a király megengedi az, hogy: »Ainsi sóit fait«, tehát francziául irja rá: »igy történjék.« Ugron Gábor: Ez a normán királyok idejéből való. A miénk is Szent István kora idejében járjon, ne pedig német legyen. Vészi József: Én bátor vagyok csak arra utalni, hogy a t. képviselő ur kért tőlem a külföldön analógiát, hát én mutatok neki analógiát annak a nemzetnek történetéből, a melyet ő a legönérzetesebbnek tart. (Elénk tetszés a jobboldalon.) Azt mondja az igen t. képviselő ur, hogy neki az mindegy, 37 esztendő óta mit cselekedett a függetlenségi párt, mit nem cselekedett, nekem se legyen semmi közöm hozzá. 37 esztendeig állt a fatengely, most eltörött, vége. Hát én nem törődöm azzal, hogy a függetlenségi párt mit csinált 37 esztendőn keresztül, de akkor legyen szives a függetlenségi párt sem törődni azzal, hogy a szabadelvű párt most azon a nyomon jár, a mely nyomot a függetlenségi pártnak 37 esztendős működése irányoz elő a szabadelvű pártnak. Széll Kálmán miniszterelnök: És melyet eddig nem obstruált meg! Vészi József: Azt mondja a t. képviselőtársam, hogy ő 1889-ben már ebben a képviselőházban elmondotta mindazt, a mi a mostani vita anyagát és tárgyát képezi. Megengedem, sőt én emlékszem is arra a beszédre, gondolom hívebben, mint ő Deák Ferencznek 1865. évi levelére. Valóban abban a beszédben ugyanaz az anyag fordult meg, a melyet most az ellenzéki oldalról hallunk. De 1889 óta az én t. képviselőtársam is volt már elnöke a függetlenségi és 48-as pártnak. Hát magyarázza meg nekem és ennek a t. képviselőháznak a képviselő ur, hogy mikor ő elnöke volt a függetlenségi pártnak, a mikor tehát a pártkormányzat szálai az ő kezében voltak, a mikor a gyeplő az ő kezéban volt: hogyan mulaszthatta el azt a kötelességét, hogy obstrukczióra, végsőkig menő harczra, olyan barczra, mint a minő most folyik, buzdítsa, kényszerítse saját pártját? Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ezért tették! (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton: Nem fogunk reá szolgálni erre a szemrehányásra. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Vészi József: Én nem értettem a közbe30*