Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-282

282. országos ülés 1903 május 29-én, pénteken. 233 rövid vázlatban ezeket, hogy számot adjak neked meggyőződésemről addig is, mig véletek személyesen szólhatok.« (Tetszés a jobb- és a haloldalon.) Eötvös Károly: Csak eddig van? Vészi József: Csak eddig van. A mi előtte van, t. képviselő ur, az privát diskurzus arról, hogy mikor fog Deák Pestre jönni és a mi még azután jön, az azoknak a nehézségeknek a fejtegetése, hogy Magyarországon az ellenzéket meg lehessen szervezni. Eötvös Károly: Majd én megkeresem. Vészi József: Van szerencsém, t. képviselőtársam, a könyvet átnyújtani. (Derültség.) A mennyiben az én t. képviselőtársam ennél többet nem fog találni Deák Ferencz ezen levelében, akkor legyen szíves velem és a t. házzal együtt konczedálni, hogy különben monumentális emlékező tehetsége, mely iránt én bámulattal viseltetem, ebben az esetben cserbenhagyta. Eötvös Károly : No no, várjunk csak! (Derültség.) Vészi József: T. képviselőház! Az én igen t. képviselőtársam felém intézett személyes vonatkozásokkal azt a többséget, a melynek uralmát ő kárhozatosnak és megtörendőnek tartja, és azt a kormányzatot, melyet ő a választások idején ad hoc központnak keresztelt el, bemutatta egy óriási póknak, a mely a szabadelvű pártkörnek vagy a miniszterelnökségnek egy zugában szövi a nagy érdekhálózatnak pókszálait és azzal a jóhiszemű,- ártatlan ellenzéki legyecskékct fogdossa el, hogy ^életnedvüket kiszivja és abból táplálkozzék. Én valóban csodálkozom, hogy nekem is rész jutott a többség összeállításának ilyen analízisében és hogy egyik klasszikus példája a t. képviselő urnak én voltam. Azt kérdezte ugyanis, hogy ha normális utón folyik a többség összeállítása, akkor az Isten miféle csodájából jutottam én innen a r

Duna balpartjáról nem a Duna jobbpartjára, O-Budára, mert abban már semmi csodálkozni valót nem talál, hanem Szászsebesre, a Királyhágón túl? Köszönöm t. képviselőtársamnak, hogy szíves volt konczedálni, hogy mint újságíró ember, a ki már fertályszáz éven keresztül szolgálom a közéletet, van jogosultságom arra, hogy a Királyhágón túl is ismerjék nevemet. De ha a t. képviselő ur azért sodorta be a szászsebesi mandátumot ezen vitába, hogy a többségnek felülről parancsszóra való megalkotása mellett kovácsoljon érveket, akkor legyen szabad egész röviden elmondanom, hogy engem ugyan a Szászsebesen annak idején gróf HorváthToldi Lajos halálával megüresedett mandátumra ajánlott a központ, de a megye ós a választó közönség tekintettel egy születési hibámra és tekintettel egy olyan erényemre, a melyre büszke vagyok, tekintettel ugyanis zsidó voltomra és magyar^ soviniszta voltomra, ott elfogadni nem akart. Én lementem — tehát nem látatlanba KÉPVII. NAPLÓ. 1901 1906. XVI. KÖTET. választottak meg — bemutatkoztam a kerület vezetőembereinek, mondhatom, a leglángolóbb ellenszenvvel találkoztam, mikor leérkeztem, de beszédbe elegyedtem velük, megismertettem bensőmet, megismertettem fáradságos, nehéz társalgási órák után a magam szellemi mivoltát és sikerült őket sok hét munkája után a magam számára megnyerni- Hát, t. ház, az a példa, a melyet a szászsebesi mandátummal méltóztatott a ház elé vinni, az ugyan nem vág azzal a czélzattal, a melyet a t. képviselő ur elérni akart. De, t. ház, ha a többségnek parancsszóra való megalkotásáról van szó, akkor örülök, hogy engem belevett, mert én szembeállíthatom az én szászsebesi mandátumommal, a melynek eredetét immár megmagyaráztam, az én fővárosi harmadik kerületi mandátumomat. Ha parancsszóra létesülnek ezen mandátumok és ha csakugyan az ország közigazgatási közegei felfelé leselkednek és az első intésre hanyatt-homlok rohannak annak karjaiba, a kit a kormány nekik prezen| tál, akkor méltóztassék az én t. képviselőtársam! nak tudomásul venni, hogy a főváros harmadik kerületében a legutóbbi országos választásnál a lakosság független elemei körém sorakoztak, de a az állami tisztviselők nagyon kevés kivétellel az ellenjelölt köré, noha az is szabadelvüpárti programmal lépett fel és noha a párt központja által ajánlott jelölt én voltam. Bocsánatot kérek, de ha ez a kormány székhelyén, az u. n. központi terror meleg szomszédságában eshetett meg, akkor oly vandál dúlás a perifériákon sem eshetett meg a párt központja részéről. T. képviselőtársam e mellett elsiklik, de két nagyon nehéz kérdéssel állit engem szembe s egyenesen követeli tőlem a választ. Az egyik kérdés igy szól: itt egy erős konfliktus van a többség joga és a nemzet joga közt; (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igazsága közt!) Talán nem nagyon ellentétes fogalmak a jog és az igazság, talán lehet őket, mint szinonim fogalmakat egymással felcserélni; de nehogy sérelem essék t. ellenfelem okoskodásán, szívesen szubstituálom azzal, hogy két igazság került összeütközésbe egymással. A kérdés az, tudom-e én okát ezen konfliktusnak ós tudom-e útját a lehető megoldásnak? Erre azt vagyok bátor válaszolni, hogy igenis tudom az okát a konfliktusnak és tudom a módját a lehető megoldásnak, s erre nézve kikérem a t. ház szíves figyelmét, lehetőleg tömören fogom véleményemet előadni. (Halljuk! Halljuk t) Azokkal szemben, a mik az osztrák sajtóban és az osztrák parlamentben a magyar nemzetnek a közös hadseregre nézve fennálló jogaira mondatnak, véleményemet itt nem kell elmondanom, mert az egységes hadseregről, a czentralisztikus felfogásról szóló véleményemet a sajtóban a legnagyobb őszinteséggel és határozottsággal fejtettem ki s ezeket az osztrák felfogásokat a magyar közjogba ütközőknek bélye30