Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-271
16 á7l országos ülés 1903 május 16-én, pénteken. sietség, hanem csak az eredményt nézem; az eredményre nézve pedig konstatálom, hogy — meggyőződésem szerint — a t. földmMelésügyi miniszter urat nagy csalódás érte, mert épen az ellenkező eredményt érte el beszédével, mint a melyet elérni akart, vagyis — a mint magyarosan mondják — a puska visszafelé sült el. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha az igen t. földmMelésügyi miniszter ur abban a boldog hitben ringatódzott, hogy, ha ő argumentumait, érveit elősorolja, illetőleg, hogy ha ő az ország súlyos helyzetét, a károkat, a hátrányokat oly ékesen elénk tárja, a milyen ékesen azt megcselekedte, ez által minket, az ellenzéket leszerelésre birni képes lesz, s illetőleg képes lesz bennünket meggyőzni érvei helyességéről : nohát akkor azt a beszédet nem az utolsó napon kellett volna elmondania, a mikor már fizikailag is lehetetlen volt a törvénytelen állapot bekövetkezését megakadályozni, hanem, ha oly nagy reményekkel volt eltelve beszédének hatása iránt, akkor azt a beszédet legalább két héttel előbb, az indemnity vita megnyitása alkalmával kellett volna elmondania. (Ugy van! a baloldalon.) Gabányi Miklős: Arra számított, hogy ő lesz a miniszterelnök! (Zaj jobboldalon.) B. Solymossy Ödön: Gabányi gyanúsít! (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Halljuk ! Halljuk!) Hellebronth Géza: Csalódott a t. földmMelésügyi miniszter ur akkor is, midőn beszédét hozzánk fordulva mondotta el. A földmMelésiigyi miniszter ur igen okos ember; tudnia kellett tehát, hogy e szerencsétlen állapotoknak nem mi: az ellenzék vagyunk az okai, hanem a t. kormány. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldaIon.) Oka ezen állapotoknak maga a t. táloldal, s a többségnek és a kormánynak a makacssága. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) illetőleg az a magatartása . . . Kubik Béla: Ez a passzív rezisztenczia! Hellebronth Géza: . . . hogy még akkor is, mikor már elmerülés fenyegeti hajóját, kidob abból a hajóból mindent; kidobja a tisztviselők fizetésrendezéséről szóló javaslatot; kidobja a legfontosabb dolgot: a kiegyezést; kidobja mindazon szükséges és hasznos javaslatokat, a melyeket az igen t. miniszter ur volt kegyes felsorolni ; (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Csak a patkányokat nem! Azokat benhagyja! Derültség.) de meghagyja benne épen azt, a mi szülő oka minden veszedelemnek, a mi azt a hajót zátonyra fogja vinni, meghagyja benne a katonai javaslatokat, és ehhez a phantomhoz görcsösen ragaszkodik. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Feláldoznak ezért, feláldoznak az udvari politika és a militarizmus moloch ja miatt mindent. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hát a t. kormány elnök ur gazdálkodása és az a mohó sietség, a melylyel a földmMelésügyi miniszter ur az ő segélyére sietett, önkéntelenül eszembe juttatja egy alföldi földbirtokos ember sorsát. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon).) Az is nagy ur volt, nagy birtokokkal, dominiummal rendelkezett, talán arany sarkantyús vitéz is volt, hanem egy kissé könnyelmű is volt, és apró-cseprő könnyelműségei mellett különösen az volt a legnagyobb baja, hogy volt egy igen költséges szenvedélye, a melyhez legjobban ragaszkodott, (Halljuk! Halljuk!) és ez a vörös frakk volt. Mert hát abban az időben az volt a dMat, hogy vörös frakkban vadásztak rókára Gödöllőn. (Derültség a szélsobaloldalon.) Ezért a vörös frakkért azután eladtak mindent; eladták időnap előtt lábán a termést ; eladták a gulyát, a ménest és a birkanyájat; eladták a kondát; utoljára kifogták az ekéből és eladták a jármos ökröt is. A mikor azután már mindent eladtak; a mikor más semmijök sem maradt: akkor átadta a gazdaságot a méltóságos ur jó öreg jószágigazgatójának, azt mondván neki: »No öreg, itt van az egész mindenség, vagy jobban mondva, az egész semmiség. Most már add el te, ha ugyan tudsz még valami eladni valót találni.« Az a jószágigazgató okos ember volt, épen ugy mint a t. földmMelésügyi miniszter ur is, és azt felelte gazdájának, — bocsánatot kérek, ha nem lesz egészen parlamentáris a kifejezés, (Halljuk! Habijuk! a szélsőbaloldalon.) de én ismertem a gazdát is, ismertem a jószágigazgatót is, tehát szórói-szóra tudom, hogy mit válaszolt neki; — azt felelte rá: »De már, méltóságos uram, ha mindent elpocsékoltál, hát üres spájzban bolond a gazdaasszony. Ajánlom magamat. Elmegyek más okosabb gazdát keresni, te pedig eltemetheted magadat minden gazdaságoddal együtt a vörös frakkodba!* (Helyeslés a bal- és a sz élsöbaloldalon.) Kubik Béla: A nagyzási hóbort áldozata lett ő is! Helebronth Géza: A t. kormányelnök ur is betemetheti vörös frakkjába: a katonai javaslataiba egész politikai _ múltját; beletemetheti egész gazdálkodását. (Élénk helyeslés, tetszés és taj)s a bal- és a szélsobaloldalon.) Feláldozott érette mindent; nem maradt meg más, mint ez a phantom, a melyhez most is olyan görcsösen és olyan szívóssággal ragaszkodik. Pedig, t. kormányelnök ur, mégis el kell tőle válnia, mert a t. kormányelnök úrra is elkövetkezett már az az idő, a melyről az egyszeri abádszalóki polgár ember beSzéll. (Halljuk! Halljuk!) A mikor t. i. Herman Ottó volt a mi szeretett, kedves képviselőnk a törökszentmiklósi kerületben, jártuk a kerületet, és ő beszámolókat tartott, nem ugy, mint a mostani képviselők szokták, hogy csak akkor mennek el a kerületükbe, a mikor votum kell. 0, minden esztendőben elment a választóihoz. Én jártam vele, és mikor Abád-Szalókon mentünk az utczán, találkoztunk ott egy tisztességes öreg paraszt emberrel. HerI man Ottó, a ki ismerte az öreget, azt kérdezte
