Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-280

190 280. országos ülés 1903 május 27-én, szerdán. mm. sómennyiséguél pedig, a mennyire az ország sófogyasztását tenni lehet: 1 millió koronánál többet jelent. Endrey Gyula: Egy kis panama! B. Kaas Ivor: Csak gsefU Kecskeméthy Ferencz: Én azt szeretném tudni, hogy az országgyűlés melyik intézkedéséből kifolyólag adta meg a pénzügyminiszter ur azon czégeknek ezt a hitelt; melyik törvényhozási intézkedés hatalmazta fel a pénzügyminiszter urat arra, hogy egyik, vagy másik czégnek ilyen kedvezményt adjon? És ha már kedvezményt adott, a mely kedvezmény az országra nézve tetemes károsodást jelent, jelenti-e ez a sónak olcsóbbá tételét és az állami sóhMatalokkal való konkurrencziát ? Nessi Pál: Meg is szüntetik azokat! Kecskeméthy Ferencz : Ha pedig ilyen hitelkedvezményt adott némely czégeknek: miért adta azt a kedvezményt épen csak négy czégnek, és miért nem adta azt többeknek is? Ez olyan kérdés, a melyen már igen sokan törik a fejüket, de a melynek magyarázatát még eddig nem sikerült megtalálni, és nagyon kíváncsiak volnánk erre a kérdésre adandó feleletre. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Talán. Maxfeld, Goldmann, Bulyovszky és Elek Pál urak valami különös szolgálatokat tettek az országnak; talán valami különös érdemeik vannak, a melyeknél fogva ilyen nemzeti dotácziókban részesítették őket ? Vagy talán, a mint némelyek gondolják, hatalmasabb protektoraik voltak? Én nem tudom, melyik igaz ezek közül, de remélem, hogy a t. pénzügyminiszter ur majd fel fog bennünket erről világositani. Darányi Ferencz: Választási kortesjutalom! Kecskeméthy Ferencz: A sóhitelt már csak egy czég, t. i. a Kereskedelmi Eész vény társaság élvezi. Nessi Pál: Az sokat moDopolizál! Kecskeméthy Ferencz: A sóüzlet ennek a czégnek a kezében van. Az állami sóhMatalok már két esztendővel ezelőtt olyan utasítást kaptak, hogy az őrölt sót se rendeljék a bányákból, mint a hogy azelőtt tették, hanem ezen részvénytársaságnál. Tehát még az állami sóhMatalok is ilyen magánczéghez vannak utalva! Volt ennek a czégnek, a mint tudjuk, három versenytársa; de a Kereskedelmi Kész vény társaság hajszát indított ellenök, és, minden módon leszorítani igyekezett azokat. 0 volt köztük a leghatalmasabb, vagy talán a »papa kedvencze« és ennek következtében csakugyan sikerült ^neki három versenytársát az útból leszorítani. Érdekes, hogy ez mi módon történt. (Halljuk! Halljak!) Én elhiszem, hogy a t. miniszterelnök urat ez nem érdekli, vagy legalább is nem szívesen hallgatja. de az vigasztal, hogy vannak itt elegen, a kiket érdekel és az országot mindenesetre érdekli. (Halljuk!) A második és harmadik versenytársat ez a hatalmas versenytárs, a papa kedvencze leszorította, de nem minden kárpótlás nélkül állottak félre, kártalanítani kellett őket és közülök kettőt kártalanítottak is és az a furcsa, hogy nem a Kereskedelmi Részvénytársaság kártalanította őket, hanem az állami pénztártól kapták a kártalanítást és pedig horribilis összegeket. Százezreket adtak kárpótlásul ezeknek a szerencsés, dédelgetett czégeknek oly kedvezmények megszűntéért, a melyekért ők tulajdonképen nem nyújtottak semmiféle ellenszolgáltatást. B. Kaas Ivor: Ez már a régi liberalizmus, a régi rendszer! Kecskeméthy Ferencz: Az egyik czég valami 230 ezer forint ilyen kártalanításban részesült, a másik czég is jelentékeny kártalanítást kapott, mig egy erdélyrészi, amely talán legjobban megérdemelte volna valamennyi közül ezt a kedvezményt, a mennyiben nagy szolgálatot tett annak a vármegyének az által, hogy egy bukófélben lévő bankot megmentett a maga áldozatkészségével a bukás szoIvorú következményeitől, semmit sem kapott. Ez a magyar czég, a mely egész évre szóló hitelt élvezett, ez állott még, nem kellett volna az útból leszorítani. Hogy ez sikerült-e az utóbbi időben, azt nem tudom, de ugy látszik, hogy a pénzügyminiszter ur segítségével a kereskedelmi részvénytársaság erősen szorongatja ezt a nemzeti hMatást is teljesítő bankot. A sóüzlet, ugy látszik, nem rossz üzlet. Kitűnik ez abból, hogy százezrekkel kártalanítanak egy-egy versenytársat, csakhogy egy részvénytársaság egyedül maradhasson a téren. Kitűnik ez onnan is, hogy a kereskedelmi részvénytársaság részvényeinek osztaléka a múlt esztendőben 10 koronával emelkedett. Beavatottak pedig azt mondják, hogy ebben az esztendőben 35 korona osztalékot fizettek részvónyenkint és ez ebben az esztendőben legalább is meg fog kétszereződni. A részvénytársaság közelebbről 6000 részvényét több mint megkétszerezi, mert 6500 ujabb részvényt bocsátott ki. A részvények névértéke 400 korona, folyó áruk pedig mintegy 610 korona körül áll. Minden egyes uj részvény után tehát 210 korona nyereség esik azonnal, mihelyt az illető az ujabb részvény árát leszúrja. Igazán jó volna tudni azt, hogy mi ok vezérelheti a t. kormányt és különösen a t. pénzügyminiszter urat, hogy egyes részvénytársaságokat ilyen kedvezményben részesítsen, ilyen horribilis nyereségekhez juttasson? Az államra nézve azonban a sóüzlet nem ilyen jövedelmező, távolról sem ilyen nyereséges, mert az uj reform első esztendejében, mint tudjuk, 10 millió kárt vallott. Ennyi volt az államkincstárnak vesztesége az első esztendőben. Azután az államkincstárnak a terhére történt az illető emiitett kedvezményezett czégek kártalanítása is. E mellett esztendőnkint a kamatnélküli kölcsön révén is százezreket veszít az állam. Mikor ilyen manipuláczióról van szó, mikor a törvény ellenére a törvény által felállított intézményeknek megszüntetéséről, uj intézmények megszüntetéséről