Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-278
278. országos ülés 1903 májas 25-én, hétfőn. 153 vényesiteni. És mert az a miniszterelnöki jelentés, mely ide került a ház elé, a melylyel a miniszterelnök ur magát fedezni akarja és a törvénytelen állapotok ellen védekezik, nem felel meg a mi alkotmányunknak, azt ide nem lett volna szabad beterjeszteni, épen azért nem érzem magamat hMatva arra, hogy annak még átolvasásába is belemenjek, hanem ahhoz az állásponthoz csatlakozom, a mely visszaadatni akarja azt, mert ha ez a javaslat visszamegy, az igen t. miniszterelnök ur megtalálja a másik megoldási módot, hogy holnap itt békét teremtsen és tisztességesen tárgyalhassunk. Elmondottam ezzel szavaimat, csak azt kívánom, hogy értsük meg egymást, t. képviselő urak és ne makacskodjunk. A nagyváradi feliratból olvashatják, hogy az orvoslás az önök kezében van, legyenek önök az orvosok és mentsék meg ezt a szegény beteg hazát. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Endrey Gyula jegyző: Kubik Béla! Kubik Béla: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Tekintettel az előrehaladott időre, kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet máskorra halaszthassam. (Zaj jobbfelöl.) Elnök: Az idő 3 ji2-re lévén, a képviselő ur kérése jogosult és igy a ház megengedi, hogy beszédét a képviselő ur holnapra halaszthassa. Javaslom a t. háznak, hogy a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjére elsősorban a quóta-bizottság megválasztása, másodsorban a miniszterelnök által benyújtott jelentés feletti intézkedés, harmadszor az indemnityjavaslatnak a tárgyalása tűzessék ki. Ha ehhez a t. ház hozzájárul, (Helyeslés) ezt határozatilag kimondom és az ülést bezárom. lelkesedését, tüzét, lelohasztotta a férfiaknak lelkes munkáját, azt a törekvést, mely egyedül egy szabad és független Magyarországnak akar jövőt teremteni és nem jut eszébe, hogy az a nagy költő, ha megjelenik ön előtt, mint szellem, azt mondja, hogy játszani ily drága kincsek neki nem adattak. T. miniszterelnök ur, ön eddig játszott ezekkel a drága kincsekkel, mert nem becsülte meg. Becsülje meg ezt a drága kincset, becsülje meg családi szentélyén belül, nézzen annak a kis gyermeknek a szemébe és lássa meg, hogy az hazát kMan, szabad hazát, mert a mit őseink egykor karddal kMívtak, azt az eszmét, azt a zászlót, a melyért ezrek véreztek el, legalább azt adjak át gyermekeinknek és unokáinknak szeplőtlenül, vagy ha ezt nem is tudjuk keresztülvinni, legalább ne áruljuk el a jogot, hadd legyen győzelme a jövőnek, hadd támadjon fel hite és reménye, hogy lesz még egyszer egy szabad és önálló Magyarország. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Ne vegye rossz néven, t. miniszterelnök ur, ha én mint magyar embernek a lelkéhez akarok szólni és kérem, menjen fel a Felséghez, mondja meg nyiltan és őszintén, hogy azokat a túlköveteléseket, a melyeket e nemzettől követelnek, ez már nem birja meg és segítse elő, hogy ez a törvényenkMüli és alkotmányellenes állapot végrevalahára megszűnjék, hogy mi az üdvös, becsületes, tisztességes munkának lehessünk részesei a nagy alkotásokban, a nemzeti követelésekben és mindazon jogok érvényesítésében, a melyek minket Istentől, emberektől és a hatalomtól elfogadott jogoknál fogva megilletnek. A természet törvényeit tapodjuk lábbal, nem csupán az emberek által készített törvényeket, ha a magyar nem akar magyar maradni, ha mi itt egyetlen féltett kincsünket, jelvényünket, nyelvünket nem tudjuk a haza határain belül ér(Az illés végződik d. u. 1 óra 45 percekor.) KÉPVH. NAPLÓ 1901 — 1906. XVI. KÖTEf. M
