Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-278
148 278. országos ülés 1903 május 25-én, hétfőn. Barabás Béla: Ha én arról szereznék meggyőződést, hogy a többséget alkotó egyeseknek csakugyan mély meggyőződésük a katonai javaslat, én volnék az első, a ki pártom tagjai közt arra igyekezném, hogy bár helytelen akarat, rossz akarat, de a többség igazi, meggyőződésből fakadó akarata: vonuljunk vissza. De ez nem az önök akarata, mert az egyeseknek ez nem akarata; a többségnek ez csak formális akarata s ez előtt a formális akarat előtt nekünk nem szabad meghajolni, nekünk, kik a nemzeti jogokat védelmezzük. (Zaj balfelöl.) És azután, t. képviselőház, hát szabad-e nekem feltennem, . . . Pichler GyÖZÖ: Titkos szavazással szavazzunk ! (Mozgás jobb felől) Endrey Gyula: Hát kell a német szó ? Kell a Gotterhalte ? Kubik Béla: Ha igy sorba fogjuk feltenni a kérdést, majd meglátjuk, hogy ide szavaz Széll Kálmán is! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez csak olyan jó tavaszi viccz! Kubik Béla: Én bizonyos vagyok benne, hogy velünk fog szavazni! Széll Kálmán miniszterelnök: Jó nyári viccz! Sebess Dénes: Lesz még őszi viccz is belőie, miniszterelnök ur! Kubik Béla: Lehet, hogy viccz, csak hogy jó! Leszkay Gyula: Az a tavaszi viccz, a mikor a miniszterelnök ur a többségre hMatkozik! (Zaj. Elnök csenget.) Barabás Béla: T. képviselőház! Engedjenek ma egy kérdést feltennem. Ez a kérdés az, hogy hát a többségnek, a mely ma Magyarországon uralkodik, csak akarata van! Esze, belátása, bölcsesége nincs? Hát ez hiányzik? Hát az a merev akarat, a melyet nem támogat sem az észszerüség, sem a bölcseség, sem a belátás: ez uralkodjék Magyarországon ? Ez előtt a többségi akarat előtt hajoljunk meg? Hisz önöknek mint többségnek az volna a kötelessége, az észszerüség, a belátás és a bölcseség szerint is, hogy a kisebbségnek netalán jogosulatlan akaratát vagy mondjuk erőszakosságát — még idáig is elmegyek — ezt az erőszakosságot lehetőleg elsimítsa, féken tartsa s elővegye azokat az eszközöket, a melyek a belátásnak és a bölcseségnek tanujeleiül szolgálnak. Mi az ellentállás terén vagyunk, mi nemleges álláspontot foglalunk el, mi azt akarjuk, hogy ha már keresztülvisz is a többség valamit, annak legyen értéke nemzeti szempontból és nemzeti szempontból anyagi előnye is legyen. (Ugy van! a szélsöbahläalon.) Ilyen a mi állapotunk! Mi nem követelünk semmit sem; hiszen én azt elhiszem, hogy a kisebbség akaratának érvényesítését önök a szemünkre lobbanthatnák két esetben: ha az aktMitás terére mi mentünk volna. (Ugy van! a szélsölaloldalon) ha mi pl. azt az álláspontot foglalnék el, a melyet Csávolszky t. barátom ott a mi pártunkban előhozott, hogy semmit sem engedünk tárgyalni addig, mig a katonai javaslatokat le nem veszik a napirendről. Ha mi ezt a pozitív álláspontot teszszük magunkévá és itt állunk meg és semmit sem engedünk tárgyalni, akkor kárhoztathatnának bennünket . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Érdemileg ugyanaz! Berzeviczy Albert: Ez ugyanaz! Barabás Béla: Bocsánatot kérek, mi mindent engedünk tárgyalni, csak a katonai javaslatokat nem! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez ugyanaz! Barabás Béla: Önök semmit sem akarnak tárgyalni, csak a katonai javaslatokat! Széll Kálmán miniszterelnök: Az ugyanaz ! Barabás Béla: Hiszen a kormánynak és a többségnek alkalma van választani két rossz között; hát miért nem választja a kevésbbé rosszat? Mimi között válaszszunk? Itt hagyjuk becsületünket, tisztességünket ? Széll Kálmán miniszterelnök: A becsülete a kisebbségnek nincs ehhez kötve! Barabás Béla: Bocsánatot kérek, igenis van, mert a mi becsületünk a nemzet becsülete. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Eleget engedtük már pofon ütni a nemzeti becsületet. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Most már nem tűrhetjük azt tovább. Elég szoIvorú az, hogy a nemzeti becsület ma már csak a kisebbség kérdése. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem a becsület kérdése ez! Barabás Béla:.. Önök nem törődnek a nemzeti becsülettel. Önök elnéznek a felett és bánják is, akármi történjék, csak a többségi akarat érvényesüljön! (Ellenmondás jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ugy van ! Kiforgatása a szavaknak ! Endrey Gyula: Geszler-kalapként felállítják: Tessék meghajolni! Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy! Még az Endrey kalapját se! (Derültség jobbfelöl.) Barabás Béla: Az ex-lexért és a törvényenkMüli állapotért még illethetne talán bennünket a szemrehányás egy másik esetben: Mondjuk azt, hogy az önálló magyar hadsereg kérdése vagy az önálló vámterület kérdése vagy a nemzeti jogoknak a kérdése, pozitív, írásban beadott törvényjavaslat alakjában tárgyaltatnék, a melyet mi óhajtunk legjobban és a melyet mi kívánunk és a mi kívánságunk folytán a tanácskozásba a t. többség is belemenne, és ha mi akkor is, a mikor már elkövetkezik az ex-lexnek az ideje, ragaszkodnánk ezekhez a szMünkhöz nőtt javaslatokhoz ós nem hátrálnánk meg azért, hogy az alkotmányt és a törvényt megvédjük és hogy ex-lex-állapot elő ne álljon: akkor bennünket tehetnének felelőssé érte, mert mi volnánk az aktMitás terén, mi nem engednénk alkotni. De,
