Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-277

277. országos ütés 1903 május 2J-án, szombaton. 131 meghatározó 1883 : XLM. törvényczikk 39. és 40. §§-ai tulajdonképen ina Magyarországon érvénynyel nem birnak ; ez az adótörvény, miután az a költségvetésben megállapítva, s ennek végrehajtására költségvetési törvény által a kormány feljogosítva nincs, nem alkalmazható, végre nem hajtható, egy végre nem hajtható törvény alapján pedig késedelmi kamatot alkotmánysértés nélkül szedni nem lehet. De, t. képviselőház, a késedelem, a melynek jogi következményét képezik a késedelmi kamatok, vélekedésem és jogi meggyőződésem szerint csakis a fizetési kötelezettség esedékessége esetén állhat be az adófizető polgárra nézve és képezheti ennek következményét a késedelmi kamat. Már pedig az jogi abszurdum — észszerütlen állítani is — hogy ott. a hol fizetési kötelezettség nincs, mint ma Magyarországon az adófizető polgárokra nézve, ott, a hol a fizetési kötelezettség alapja, a budget, a költségvetési törvény, vagy az azt pótló indemnitás, az országgyűlés által megszavazva és a kormányra átruházva nincsen, ott, a hol az alap hiányzik a fizetési kötelezettségre, a minek természetszerű és jogi következménye, hogy maga a fizetési kötelezettség sem válhatik esedékessé, egy esedékessé nem vált fizetési kötelezettség nem teljesítése miatt az adófizető polgárok késedelembe essenek. A fizetési kötelezettség tehát be nem állott, az törvénybozásilag megállapítva nincsen; ha pedig nincsen, ugy eltekintve attól, a mit az imént emiitettem, hogy t. i. a késedelmet és annak jogi következményeit megállapító 1883. évi XLM. t.-cz. alkalmazásában és végrehajtásában érvénynyel nem bír, az adófizető polgárok késedelemben nem eshetnek. A késedelmi kamatok kérdése tulajdonképen, a melylyel a zombori pénzügyigazgató, kedveskedni akart a t. pénzügyminiszter urnak, res judreata, a magy. kir. közigazgatási biróság által elitélt dolog. Az 1899. év alkalmával ugyanis ilyen hasonló ügyben elvi jelentőségű határozatban kimondotta a közigazgatási biróság, hogy: »az visszatérítendő.« Ezen és az 1899-iki eset között csak az a különbség, hogy ott az adófizetés az ex-lex megszüntetésével történt, itt pedig a törvényen kívüli állapotban. Annál súlyosabb beszámítás alá esik tehát a zombori pénzügyigazgató eljárása, mert itt, a törvényen kívüli állapot tartama alatt, az önkéntesen jelentkező, polgári jogaikat hűségesen, lelkiismeretesen gyakorolni akaró adófizető polgárokat eltiltják és csak késedelmi kamat fizetésének büntetése alatt engedik meg, hogy május 15-ike után a májusi negyedre eső adójukat lefizethessék. A dolog, t. ház, akként áll, hogy a szabadkai városi adóhMatalnál annak a polgárnak adóbefizetését, a ki a május lő-iki negyedre önkéntesen fizetni akar, nem fogadják el késedelmi kamat nélkül, vagyis a zombori pénzügyigazgató utasítására — ez tény, és én tapasztalatból tudom, mert meggyőződtem róla — az állami adókban befizetendő összegből a késedelmi kamatnak megfelelő részt levonják; külön könyvelik el, és csak a megmaradt részt számítják és könyvelik el, mint állami adót. Ez tehát sokkal súlyosabb beszámítás alá esik, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mint az az eset, a melyben a magy. kir. közigazgatási biróság ítélkezett, nevezetesen akkor már a törvényenkMüli állapot megszűnt. (Ugy van! a szélsőhalóidalon.) Az 1899. évi ex lex-állapotból kifolyólag késedelmi kamattal megterhelt egyik adófizető polgár ugyanis folyamodott a közigazgatási hatóságokhoz; s miután ez eredménytelen volt, a közigazgatási biróság döntését egy panaszával kérte ki. A közigazgatási biróság a következő elvi jelentőségű határozatot hozta: (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon. Olvassa): »12.557,1899. p. sz. Az elvi jelentőségű határozat száma: 234. — 0 Felsége a király nevében. A magyar királyi közigazgatási biróság F. Gyula k . . . . i lakosnak késedelmi kamat törlése és visszatérítése iránti ügyét, a melyben a kért törlést a sz i m. kir. pénzügyigazgatóság 1899. rnárczius hó 21. napján 9658. sz. a. kelt határozatával megtagadta, és a mely határozatot a vármegye közigazgatási bizottsága 1899. évi június hó 12. napján 1636. sz. a. kelt határozatával helybenhagyta: ügyfél által beadott panasz folytán 1900. évi február 9-ikén tartott nyilvános ülésében tárgyalás alá vévén, a következőleg itélt: (Halljuk!) A magy. kir. közigazgatási biróság a panasznak helyt ad, és a szóban forgó 2 frt 79 kr., vagyis 5 K. 50 f. késedelmi kamatnak panaszos javára leendő visszatérítését, esetleg beszámítását elrendeli.« (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Nagyon csodálom, hogy miután ez a kérdés már a pénzügyigazgatóságnál és a megyei közigazgatási bizottságoknál megfordult, s ezek arra az álláspontra helyezkedtek, vagyis inkább azt határozták, — mert hogy ezeknek jogi álláspontjuk nem igen van, — hogy a késedelmi kamat, vagyis az egyszer befizetett akármilyen köztartozás maradjon benn az államkincstár pénztárában : (Mozgás a szélsöbaloldalon.) most találkozzék egy pénzügyigazgató, a ki — nem tudom, hogy a t. pénzügyminiszter ur külön utasítására tette-e; miért ez is interpelláczióm egyik kérdését fogja képezni, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) — a ki táviratilag utasítson egy városi adóhMatalt, s a pereknek és kérvényeknek rengeteg mennyiségét idézze elő, és vegye igénybe a pénzügyigazgatóságoknak munkaerejét. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mellékesen legyen szabad megjegyeznem. hogy a zombori pénzügyigazgatóság abban exczellál, hogy a restancziákat tizezerszámra halmozza össze és rajtuk alszik. Ily eljárással igy a restancziák számát még jobban szaporítva, a közigazgatási bíróságnak csinál ujabb munkát, 17*