Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-277
128 277. országos ülés 1903 május 23-án, szombaton. E helyett a jóakaratú tanács helyett hallottunk biztatásokat és a szőlőbirtokosok ezen kormänyigéretek folytán léprementek, nagy kedvvel és áldozattal felújították szőlőjüket, s most a szőlőtermelés kezdetén a szőlőgazdaság már válságos helyzetbe került. Én a földmMelésügyi miniszter urnak azon felfogását, hogy nálunk a bortermelőknek és az országnak tartania kell attól, hogy a bor terén túiprodukczió fog származni, nem oszthatom, mert a magyar borból nem vagyunk képesek annyit termelni, hogy helyes közgazdasági politika mellett azt elhelyezni képesek ne volnánk. (Igás! TJgy van! a bal- és a szélsobalóldalon.) Francziaország a maga 39 millió lakosával termel 60 millió métermázsa bort, Igaz, súlyos helyzetben van az ottani szőlőgazdaság, de ezzel szemben ma még csak kétmillió ötszázezer métermázsát termelünk, tehát oly elenyésző csekélységet, a mely számba sem vehető. Már pedig itt van arra a termelésre az országnak 20 millió lakosa! Továbbá Ausztria, a mely nekünk jó fogyasztási piaczunk volna! Itt van Németország, Oroszország is! Szóval, körülöttünk olyan országok vannak, a melyekben a magyar bort igen könnyen el lehetne helyezni, De természetes dolog, ehhez az kívántatik, hogy oly közgazdasági politikát folytassunk, a mely lehetővé teszi a magyar bor elhelyezését. (Helyeslés a haloldalon.) Ezek után egészen nyíltan, bátran és őszintén kimondom, (Halljuk! Halljuk!) hogy én azzal a politikával, a melyet a kormány a magyar bortermelőkkel szemben folytat, egyáltalában megelégedve nem vagyok, nem vagyok pediglen azért, mert annak az erkölcsi obiigónak megvalósítását, a melyet különösen a földmMelésügyi kormányzat vállalt arra nézve, hogy a magyar bortermelést és szőlőgazdaságot felvirágoztassa, annak felvirágozását lehetővé tegye, egyáltalában nem látom. Ez azután óriásilag veszedelmes is lehet, mert különösen a kisebb szőlősgazdákat a szocziálizmus karjaiba löki, s egyenesen kMándorlásra kényszeríti. Ilyen körülmények között én nem fektetek súlyt arra, hogy elfogadom-e a kérvényi bizottságnak azon javaslatát, hogy adassanak ki ezek a kérvények egyszerűen a földmMelésügyi miniszter urnak, vagy pediglen, hogy azok, mint Molnár Ákos t. barátom javasolta, pártolólag adassanak ki, vagy pedig, hogy ezeket a kérvényeket tegyük az irattárba, mert szerintem tökéletesen mindegy, akár a képviselőház irattárába kerülnek ezek a kérvények, akár a miniszter uraknak papírkosarába, (Derültség a baloldalon.) hogyha egyszer nincsen meg kormány férfiainkban az a mély előrelátás, az az öntudatos és czélirányos politika, a mely bele tudja képzelni magát az adott helyzetbe, hogy ezáltal az ország közgazdaságát felvirágoztassa. Én tehát bizalmatlanságom következtében erre egyáltalában nem fektetek súlyt, mégis mivel Molnár t. barátom beadott egy olyan indítványt, hogy a kérvények pártolólag adassanak ki, én ahhoz hozzájárulok. (Élénk helyeslés a baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Csak pár szót kívánok szólani. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur figyelmébe ajánlja a kormánynak azokat az intézkedéseket, különösen a borhamisítás ügyében és a külföldi szerződések alkalmával létesítendő védelem ügyében, a melyek szükségesek arra, hogy Magyarország bortermelése megvédessék. Várady Károly: Budapest ma is tele van hamis borral! Széll Kálmán miniszterelnök: De mindjárt hozzáteszi, hogy úgyis hiába való dolog minden, mert előrelátás hiányából, kormányzási érzéktelenségből ez a kormány semmit sem tesz. (ügy van! TJgy van! a baloldalon.) Önök azt hiszik, hogy ugy van. Hát előrelátás hiányából, az ország szükségletei iránti érzéketlenségből mondtuk fel az olasz szerződést ? Hát ki mondta azt fel, nem-e mi? És miért mondtuk fel? Mert felállítottuk azt a tételt — s nem egyszer ebben a házban is — hogy lehetetlen Olaszországot abban a kedvezményes tételben meghagyni, a melyet az annak idején kötött és borvámklauzula czímén neki adott kedvezmény tartalmaz. Hát előrelátás-hiány; érzék-hiány ez? (Egy hang balfelöl: Igen!) Hát, t. képviselő ur, tessék kissé gondolkodni, mielőtt ily hangosan akkonipanyiroz Buzáth képviselő urnak. (Mozgás a baloldalon.) Mi megcsináltuk a borhamisítási törvényt és kezelem azt a magam részéről, a magam szempontjából, a földmMelésügyi miniszter ur kezeli szintén a maga szempontjából teljes szigorúsággal. És teljességgel nem ugy van (Zaj a baloldalon.) és épenséggel nem áll az, hogy ezek a borhamisítók csak pénzbirságra, és pedig enyhe pénzbirságra ítéltetnek. Tessék megnézni, nem itéltük-e azt a négy pécsi borkereskedőt fogságra? Zboray Miklós: Leülte? (Mozgás a baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondják a nürnbergiek, hogy azt a zsMányt lehet csak felakasztani, a kit megfog az ember. (Derültség jobbfelöl. Egy hang balfelöl: Szökni engedték !) Hát én, bocsánatot kérek, ezt felületes, felszintes, ide nem való közbekiáltásnak tartom. Hát a t. képviselő ur asszisztált volna nekem, hogy én megfoghassam? Zboray Miklós: Igen, én nem eresztettem volna szabadlábra! A nagy gonosztevők mind megszöknek. (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Persze, Zboray képviselő ur, minthogy jurista, azt tartja, hogy mielőtt valaki elitéltetik, már fogságba lehet ejteni. Zboray Miklós: Hogyne! Ha szökésben van,
