Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-277

277. országos ülés 1903 május 23-án, szombaton. 125 mányférfiak ajkairól elhangzottak. Azok a kérvények, a melyek a képviselőházhoz az olasz borvámklauzula megszüntetése kérdésében beadattak, bizonyítják ezen aggodalmakat. Igaz ugyan, hogy e kérvények beérkezte óta az olasz borvámszerződés fel lett mondva, de ennek ellenére kétségek merültek fel a tekintetben, hogy képesek leszünk-e Olaszországgal olyan borvámszerződést kötni, a mely a magyar bortermelés érdekeinek megfelel. így beszélnek arról, hogy a közös vámterület részéről kontingentált 500.000 hektoliterben lesz megállapítva az a mennyiség, a melynek behozatala a jelenlegi borvámtétel mellett fog történhetni és csakis az ezen felüli behozatal lesz magasabb borvámtétellel sújtva. Hát, t. ház, a mennyiben Olaszországból az 1901-ik évben, már csak 368.903, mm.-át hoztunk be, ez nem jelentene egyebet, mint a jelenlegi állapotnak továbbra való fentartását. Beszélnek továbbá arról is, hogy ezen szerződések megkötésénél politikai szempontokat is fognak mérlegelni. A multak tapasztalatai szerint igen sok aggodalmunk lehet és van a tekintetben, mert ezeknek a politikai szempontoknak igen sok nemzeti érdek esett már áldozatul és hogy kormányunk nem lesz eléggé erős ezen érdekeink megvédésére. Felemlítem ezeket azért, hogy az igen t. földmMelésügyi miniszter urnak alkalmat adjak arra, hogy ezen híreket megczáfolja. Felmerül már most az a kérdés, hogy a megújítandó szerződésben minő borvámot állítsunk be, mint minimumot. Hát én azt hiszem, hogy 50 — 60 korona vám volna az, a mely az olasz bor behozatala ellen borgazdaságunkat megvédelmezné. Az olasz bor behozatala ugyan kezdi mindinkább jelentőségét elveszíteni. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Az e tekintetben rendelkezésünkre álló statisztikai adatokból látjuk, hogy 1897-ben behoztunk Olaszországból 929.824 mm.-át, 20 millió korona értékben, 1898-ban behoztunk 917.000 mm.-át 20 millió korona értékben, 1899-ben 890.056 mm.-át 19 millió korona értékben, 1900-ban 463.900 mm.-át 12 millió korona értékben; már 1901-ben, tehát az utolsó évben, a melynek statisztikai adatait ismerjük, csak 368.903 mm.-át hoztunk be 8,859.000 korona értékben. Ez is mutatja azt, t. ház, hogy az olasz borbehozatal évről-évre óriási mértékben csökken, s ennek okát két körülményre lehet visszavezetni. Az egyik az, hogy a szőlők Olaszországban is pusztulóban vannak, a másik pedig az, hogy most már mi is elegendő mennyiségű bort vagyunk képesek produkálni; minden vidéknek megvan ma már a maga fogyasztóközönsége, és igy kiszorul az olasz bor, a mely nálunk Magyarországon eddig is inkább csak szükségletet volt hMatva pótolni. Ezen borbehozatallal szemben nagyon érdekes körülmény az, hogy Ausztriából, a mely mai gazdasági politikánk mellett tulajdonképen egyedüli fogyasztási piaczunk, 1901-ben 358.840 mm. bort hoztak be, tehát csak 10,000-rel kevesebbet, mint a mennyit Olaszországból importáltak. Magyarország bortermelői azt hiszik, hogy az olasz borbehozatal a magyar borgazdaságot életfeltételeiben veszélyesen megtámadja, pedig ez az utóbbi adat azt igazolja, hogy ma már az osztrák borbehozatal a magyar borokra nézve nagyobb konkurrencziát képez, mint az olasz borok behozatala. (Mozgás a hal- és a szélsöbaloldalon. Ugy van! Ugy van! balfelöl) 1901-ben az osztrák borbehozatal értéke 9,913,000 korona volt, tehát 1,054.000 koronával nagyobb, mint az Olaszországból valóé. Ezen statisztikai adatok pedig azt bizonyítják, hogy Olaszországból való behozatalunk óriási mértékben csökken, Ausztriából való behozatalunk pedig rendkívül nagy mértékben emelkedik. (Mozgás a bal- ós a szélsöbaloldalon.) Ezt a szoIvorú jelenséget annak tulajdonithatjuk, t. ház, hogy kereskedelmünk nem mozog hazafias irányban, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és nem nemzeti, hanem egyenesan idegen érdekeket szolgál. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) És ha ennek daczára is ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy Olaszországgal kötendő borvámszerződésekbe magas vámtételek illesztendők: ezt egyrészt azért tartom szükségesnek, hogy onnan való borbehozatalunkat a minimumra redukálhassuk, másrészről pedig azért, hogy az olasz bornak Ausztriába való behozatalát lehetőleg megakadályozzuk, mert, ismétlem, mai gazdasági politikánk mellett Ausztria egyedüli borpiaczunk, és az említett vámok felemelése által kilátást nyerünk arra, hogy Ausztria Olaszországból beszerzett szükségletét a jövőben tőlünk fogja beszerezni, annyMal is inkább, mert boraink sokkal jobb minőségűek és aránylag olcsóbbak is. Ezt ugy értem, hogy az olasz bor behozatalára nézve 50—60 koronányi magas vámtétel lemé szabva, a mely összegért nálunk már a bor hektoliterjét vásárolhatják. T. ház! Magával a kérvénynyel, a mely tulajdonképen csak azt kívánja, hogy az olasz vámszerződés bontassák fel és a kötendő uj szerződésben a magyar borgazdaság érdekei kellőleg olíalmaztassanak, talán már végezhettem volna is, de mindazonáltal felhasználom ezt az alkalmat arra, hogy egyes dolgokat, a melyek borgazdaságunkkal szoros kapcsolatban vannak, és a melyek talán indirekt befolyással vannak borkMitelünkre és' borbehozatalunkra egypár szóval itt felemlítsek. (Halljuk! Halljuk! a balés a szélsöbaloldalon.) Az 1896 : V. t.-cz. által, a mely szőlőfelujitási kölcsönök nyújtásával lehetővé tette azt, hogy elpusztult szőlőinket kitartó munka, szorgalom, fáradság és nagy anyagi áldozatok árán rekonstruáljuk, a kormányzat, vagyis az állam bizonyos mértékig kötelezettséget vállalt magára; egyrészt anyagi kötelezettséget e kölcsönökkel szemben, másrészt erkölcsi obligót is, hogy minden lehetőt el fog követni, hogy a