Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-271

6 271. országos ülés 1903 május 15-én, pénteken. száma 3,375.000, a szlovének száma 1,000.000, a szerb-horvátoké, mint emiitettem, 711.000, az olaszoké 727.000, a románoké pedig 230.000. Most jönnének sorrend szerint, mert utolsónak vannak téve, a magyarok; az összes magyarok száma — mert az ausztriai statisztika csak a a bukovinai magyarokat tünteti fel — 9516-tal van beállítva, ugy, hogyha egy külföldi ezt a statisztikát tanulmányozza, akkor arról szerez .tudomást, hogy Ausztriában csak 9516 magyar ember van, holott tudjuk, hogy a Bécsben lévő magyar egyletnek magának van vagy 30.000 tagja. Ezzel a számmal, t. ház, csak fel akartam tüntetni, hogy én nem valami barátságos és reánk nézve kedvező statisztikát mutatok be; sőt ellenkezőleg, aggodalmaink lehetnek az iránt, hogy e statisztika túlságosan kedvez az ausztriai németségnek. Tényleg a BöhmischesHandels-und Gewerbe-Kammer ezeket a számokat egyenesen megtámadta, hamisaknak mondta, és hMatalos utón mutatta ki, hogy a németek száma nem 9 millió, hanem alig éri el a 7 milliót, a csehek száma pedig nem 6 millió, hanem 7 és fél millió Ausztriában. De én elfogadom ezt a statisztikát, és, t. képviselőház, mi tűnik ki ebből? Kitűnik az, hogy a horvátok száma 1,478.000 és az ottani lakosságnak összesen 60°/o-át képezi, Ausztriában pedig a németség a lakosság 28°/o-át képezi. Tehát, igen t. ház, ha nekünk azt mondják, hogy csak akkor van a nemzeti nyelvre jogunk, ha 20 millió magyar lesz: én kérdem, hogy — ezen statisztikai adatok tekintetbevételével — mi jogon van a horvátoknak saját állami nyelvük? Mi jogon van a hadseregben a német nyelv, midőn a nemzetiségek között Ausztria és Magyarországon számarány szerint egyedül a magyar az uralkodó — a mint ezt a statisztikai adatok bizonyítják — és sem a csehek, sem a horvátok Ausztria-Magyarországon nincsenek annyian — még az elrontott és letagadott statisztika szerint sem — mint a magyarság, s így a magyar nemzet számarányánál fogva is, mint egységes nemzet, a legnagyobb gyanánt szerepelhet Ausztriában és Magyarországon. (Helyeslés a . szélsőbaloldalon.) Ezt a statisztika is bizonyítja, ezeket a számokat letagadni nem lehet. Es, t. ház, én most, midőn ezeket előhoztam, egyet kérdezek a t. képviselő úrtól: nem borul-e le e nemzet türelme előtt, midőn itt, ebben a képviselőházban, feláll egy képviselőtársunk és azt mondhatja: mi önálló államot képezünk e hazában, nekünk megvan az önállóságunk, meg van adva az a 68-as törvényben, meg van adva nekünk hMatalos nyelvként a horvát nyelv és sok minden egyéb, és ez így van évtizedek és évszázadok óta. S az ember azt hinné, hogy ők hatalmas faktorok számarányban, tekintélyben, erőben, intelligencziában, és kisül, hogy " horvátok, a kik ily óriási jogokat élveznek a magyarok mellett Magyarország területén, szemben a tiz millió magyarral, összesen egy millió és néhány százezren vannak! Egy millió és néhány százezer embernek adott a magyar ilyen hatalmas alkotmányt, adott függetlenséget, és ,pedig a magyar nemzet védő szárnyai alatt. És ha ez a néhány százezer ember, kiknek száma összesen sem akkora, mint maholnap Budapest, Szeged, Debreczen és Nagyvárad városok lakosság együttvéve, beszél így és jogokat követel, s pedig egyenlő jogokat egy olyan nemzet jogaMal, a mely a régi jogokat számukra megőrizte: ez semmi más, mint nagyzási hóbort. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Josipovich Imre: A törvényt tessék elolvasni! Pichler Győző: Mi olvassuk a törvényt és meg is akarjuk azt tartani. Mi mindig a törvény alapján állottunk, ellenkező állásponttal a függetlenségi párt részéről soha sem találkozott igen t. képviselőtársam. Pedig lett volna alkalmunk rá néhány évvel ezelőtt, a midőn a horvát ellenzék nagyon iparkodott, hogy a függetlenségi pártnak bizonyos irányban szolgálatot tegyen; azonban mi mégis a törvényre és a jelen állapotokra hMatkozva Horvátországban ezen állapotokat soha sem támogattuk, az izgatókat megvetettük, és a magyar állam szupremácziáját épen olyan, vagy még különb gonddal őriztük és őrizzük, mint önök. Mi respektáljuk a 68-as törvényt. A miket elmondtam, azért adtam elő, hogy lássák Magyarország nagylelkűségét önökkel szemben. Méltóztassék csak tekintetbe venni, hogy hány lengyel ember van Németországban; méltóztassék megtekinteni, nincs-e lengyel ember Németországban, Posenben és Porosz-Lengyelországban. A lengyelek száma ott összesen tudtommal körülbelül három millió, tehát másfélszer többen vannak, mint a horvátok. S jut-e eszébe annak a német nemzetnek ezeknek a lengyel nemzetiséget csak egy perczig is tekintetbe venni? A legnagyobb erőszakkal, fegyveres brutalitással nyomják el a lengyel érzelmek megnyilatkozását. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És a melyik gyermek ajkáról az Istenhez fohászkodó ima nem német nyelven, hanem nemzete nyelvén hangzik el, annak az ajkairól a lehelletet is letörli a német tanitó brutalitása, mert Németországban lakó embernek még az Istenhez is csak német nyelven szabad beszélnie. (Ugy van! a szélsőbal oldalon.) És ime, itt előállanak a horvátok és azt mondják, hogy: ha jól viselitek magatokat és mindent szépen megtartotok, a miben megállapodtunk, akkor kegyesek leszünk benneteket elismerni, különösen, ha húsz millión lesztek! (Derültség és mozgás a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Ez nem lojális politika! Több őszinteséget kérünk! (Zaj.) Pichler Győző: T. ház! E statisztikai adatokat háromszor is néztem, négyszer is néztem,