Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-276

2/6'. országos ülés 1903 nem lehet irányadó az olyan fölfogás, hogy van­nak dolgok, a melyek az elnöknek magánagendái közé sorozandók, a mikhez a háznak semmi köze; mert ha sérelem fenforog — hogy fen­forog-e a jelen esetben, vagy nem, azt nem dis­cutiálom — de ha fenforog, mindaddig, mig az elnök a háznak bizalmát birja: a háznak mél­tósága, a háznak személyesitése az ő egyénisé­gében van kifejezve. Az a sérelem tehát, a mely az elnök személyét éri, kell, hogy visszahasson magára a házra, és annak önérzetére is, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és kell,hogy arra reagáljon maga a képviselőház, nem pedig annak csak egy lagja. De azt a felfogást, hogy egy kívülről, habár legmagasabb helyről jövő támadás is az elnököt abban az állásában meg­ingathatná, egyszersmindenkorra vissza kell uta­sítanunk. Semmiféle külső támadás, semmiféle külső bántalom azt az állást, a mely magának a parlamentnek bizalmából keletkezik, és a mely csak a parlamentnek bizalmából tartható fenn, meg nem ingathatja, (ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és ha nekünk kötelességünkké válik egy bizonyos esetben egy sérelmet akár a bizalom nyilvánítása által, akár bizonyos korrek­czió keresése által az elnök személyéről elhárí­tani : ennek lehet következménye pártválság; lehet következménye kormányválság, de elnök­válság annak nem lehet következménye. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) T. ház! Ujolag kijelentem, hogy magát az esetet én mérlegelés tárgyává tenni nem kívá­nom, és áttérek interpelláczióm tulajdonképeni tárgyára. Hogy milyen czélok és érdekek körül folyik ez a mostani küzdelem, azt mindannyian tudjuk és látjuk, sőt előreláttuk azokat a nehézsége­ket is, a melyek ezen czélok elé tornyosulnak. Azonban ebben a küzdelemben, legalább mi: az ellenzék, két dolgot semmiképen sem akarnánk áthágni és figyelmen kívül hagyni; először azt t. i. hogy ezt a küzdelmet az ellenzék az alkot­mányosság és parlamentarizmus fegyverével vMja. A keserűség csalhat ajkunkra sokszor heves ki­törést, de a parlamentáris fegyverek használatá­nak teréről bennünket leszorítani semmi sem fog. A második dolog pedig, a melyet konsta­tálnom kell, az, hogy itt minden küzdőnek szi­gorú meggyőződése az, hogy a midőn a kitűzött nagy eredmények érdekében harczba szálltunk: nemcsak a nemzet és haza érdekeit, de egyúttal a dinasztia érdekeit is szolgáljuk, mert bennün­ket a bazánk iránti hűség épen ugy áthat, mint a dinasztia iránti lojalitás és hűség. De a mi­dőn ez igy van, és a midőn a mi a parlamentáris fegyverek használatának teréről letérni nem aka­runk, akkor egyaránt kívánatos az is, hogy a szuverenitás másik közege, a mely minden párt felett áll, a mely felé mindannyian egyforma hazafiúi bizalommal és tisztelettel fordulunk, a pártküzdelmek kereteitől teljes mértékben távol május 22-én, pénteken. 111 tartassák. (Elénk helyeslés a szélsöbahldahn.) Mi elmondottuk előzetesen is, és elmondottuk utólag is, hogy a. felséges udvarnak ideérkezésé­től ennek az egész kínos válságnak gyorsabb megoldását is, s gyorsabb lebonyolítását remél tük és vártuk . . . Barabás Béla: De csalódtunk! Holló Lajos: ... és sajnálatunkra, az udvar egész itt tartózkodásának inczidenséből csak az merült fel, és csak az domborodott ki, hogy a fejedelmi kegy ostentatMe fordult mindazok felé, a kik e küzdelemben a nemzeti álláspont ellen voltak; (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobb felöl.) a kik az alkotmányos fegyverek megválasztásában nem ígérkeztek nagyon kíméleteseknek, ellenben tün­tetően elfordult a fejedelmi kegy azoktól, a kik bárminő irányban nemzeti kívánalmakat han­goztattak, és a kik az alkotmányos eszközök kezelését tényeikkel, példájokkal már eddig is beigazolták. Bartha Miklós: Sok százados igazság ! Holló Lajos: ... És ez máskor is káros lenne, de a mikor a szenvedélyek annyira alkal­masak az izgalmakra, mikor a kérdések annyira élére vannak állítva, egy ilyen halványabb és nem valami nagyon erőteljes külső eszköze is a fejedelmi akarat megnyilatkozásának elég arra, hogy — különösen a mi nyomott parlamenti viszonyaink között — a fejedelmi akaratnak megnyilatkozása áthassa tartalmával, czéljávai, irányításával többséget és azt a pártot, a mely ebben az országban a parlamentáris hatal­mat gyakorolja. És ebben az irányban nemcsak alkotmányos veszélyt látunk, de, sajnos, látunk egy nemzeti veszélyt is; a nemzeti czélok el­érése tekintetében hátrább vettetünk, mert azt hiszszük, hogy a korona véleményének ilyen ki­alakulására nem az alkotmányos tényezők, nem a magyar tanácsosok gyakorolnak csak kizáróla­gos befolyást, hanem az a százados háttér, az a százados káros következmény, a mely ő Felsé­gét a jogara alatt álló másik államhoz fűzi, ezen viszonyból kifolyólag idegen tanácsadók és idegen érdekek képviselői uralják ezen akaratot és irányítják annak kifejlődését. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) El­ismeréssel kell mondanom a jelen kormányról, hogy tendencziája volt a koronát föléje helyezni a pártoknak; igen helyesen tette, mert a mi eddig nem volt meg, hogy a korona a minden irányú pártokban legalább abban a formában, a mely az udvari etikettnél szokásos, hogy a koronához hozzáférést nyerjenek a különböző felfogású politikai egyéniségek, az a t. kormány­nak közreműködése folytán bekövetkezett. Habár ez — a mint ismeretes — nem valami komoly tartalma a politikai informácziók szerzésének, mégis annak nyilt és egyenes kifejezése, hogy a korona egyaránt valamennyi pártnak felette áll és egyaránt kíván táplálkozni valameny­nyi párt nézetéből. Ha most ellenkezőleg tör-

Next

/
Thumbnails
Contents