Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-276
276. országos ülés 1903 május 22-én, pénteken. 107 Tannak és ezeket a jogokat respektálni kell. Nem arról van tehát szó, hogy csak-e, vagy nem csak, hanem arról van szó, hogy Magyarország politikáját azon értelemben fejleszszük-e tovább, a mely az egyházpolitikai törvényekben nyilvánul, a mely a keresztény alapokat ledönti, a mely ezeket az állapotokat, ezeket a szocziálisztikus mozgalmakat teremtette, azon alapokon vezessük-e, vagy pedig azon történelmi, társadalmi, czMilizatórius alapokon, a melyek a kereszténységben, Magyarországon pedig a történelmi tradicziókban, a nemzetnek lelkületében, a népnek érzésében élnek. Ez az az összeférhetetlenség, a mely köztem és a miniszterelnök ur között politikai tekintetben fennáll, ós ez meglesz közöttünk ugyan sokáig, de, remélem, hogy a küzdelem ezen országban csak a keresztény politika és a keresztény társadalom jogainak érvényesülésével érhet véget. {Kiélik helyeslés és a taps a néppárton.) A másik különbség, a melyet a miniszterelnök ur felhozott, az az agrárius és merkantilis különbség. Miután én azt állítottam, hogy mi agráriusok vagyunk, ő pedig merkantil politikát követ, ő azt mondta, hogy mindenféle politikát követ. Széll Kálmán miniszterelnök: Ellenkezőt mondtam! Sem az egyiket, sem a másikat! Mind a kettőt! B. Kaas Ivor: Agrárius is, minthogy agráriusnak kell lennie. (Egy hang a jobboldalon: Az ország érdekeljen! Ne gyanúsítson!) Ilyent ne tessék nekem mondani, én nem mondom, hogy a saját érdekében, én nem gyanúsítok. Én elismerem azt, hogy azokban a vámszerződésekben, a melyekre a miniszterelnök ur velem szemben hMatkozott, — múltkori beszédemben nem szóltam erről, mert az időelőtti dolog, — azokban becses agrárius vívmányok vannak, kMált a minimális gabonavámokban, (fogy hang jobbfelöl: Nemcsak ezek!) Nemcsak ez, hanem főleg ez; nem ismerhetem azonban be, hogy azok a mezőgazdasági érdekeknek teljes védelmet biztosítanak, mert azok csak egy behozatalra szoruló államnál bírnak effektív értékkel; egy kMiteli, mezőgazdasági államnál csak esetleg, rossz termés idején ós akkor érvényesülnek, ha behozatalra van szükség, (ügy van! JJgy van! néppárton.) Ellenben ezen vívmányokkal szemben állanak mindazok az ipari engedmények, a melyeket Ausztriának tett, és az iparvámoknak ezen nagymértékű felemelései nézetem szerint kedvezők lehetnek ugyan egyes, Magyarországon meghonosított iparágakra nézve is, de nagyban és egészben a magyar fogyasztó közönségnek roppant nagy megterheltetésével járnak; (JJgy van! JJgy van! a néppárton.) megterhelik a magyar mezőgazdasági közönséget is, és nem fognak arra vezetni, hogy Magyarországon az ipar megteremtése lehető legyen. (JJgy van! JJgy van! a néppárton.) Nem is azért akarta és pártolta azokat az osztrák közvélemény, hanem épen ellenkező okból, mert azok által az osztrák érdekeknek' nagymérvű megvédését reméli. A harmadik dolog, a melyre csak röviden akarok itt reflektálni, az, hogy a miniszterelnök ur a függetlenségi párt obstrukcziőjával szemben, de én reám hMatkozva, azt mondotta, hogy a törvényesség egészen ő mellette van; az obstrukczió azzal ellenkezik; az barrikádot képez a parlamentben, és azzal szemben a passzív rezisztenczia politikája indokolt. (Mozgás a szélsöbaloldcdon. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Hát, hogy barrikádot fel lehessen dönteni és el lehessen foglalni passzív rezisztencziával, ezt még III. Napóleon sem tudta felfedezni. (Helyeslés és tetszés a bal- és a szásöbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ez máiérdemleges vitatkozás; méltóztassék a személyes kérdés keretében maradni. B. Kaas Ivor: Hogy pedig az ex-lex törvényes legyen, azt a miniszterelnök ur sem fogja tudni bebizonyítani! (JJgy van ! JJgy van ! a hal- és a szeísöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Az kényszerűség, a melyet az ellenzék idézett elő! (JJgy van! JJgy van ! a jobboldalon.) B. Kaas Ivor: Es hogy e tekintetben Deák Ferenczre méltóztatott hMatkozni, az nagyon szoIvorú, mert Deák Ferencz május elsején a sírjában megfordult! (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldcdon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Csak bizza rám, hogy a mit én teszek, az nem sérti Deák Ferencz emlékét! Rátkay László: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Minő czimen kMan szólani a képviselő ur? Rátkay Lászlő: Akár félreértett szavaim helyreigazítása, akár személyes megtámadtatás czimén. Ezt az utóbbi czimet nem akartam említeni, mert bár megnevezett a t. miniszterelnök ur, én ezt a felszólalási jogot nem a magam szempontjából akarom igénybevenni, hanem azért, mert az a határozati javaslat, a melyet benyújtottam, a párt nevében volt benjujtva, és a t. miniszterelnök ur szavaiban szinte kétségbevonta ezen párt eljárásának a következetességét. Ezt kell helyreigazitanom és pedig a következőkben. (Halljuk! Halljuk! a szeísöbaloldalon.) T. miniszterelnök ur! Ha a függetlenségi párt 1867 óta következetesen megtagadta volna már a quóta-bizottság megválasztását is; ha ehhez következetesen ragaszkodott volna, — a mint hogy ragaszkodott is — ha ebben a kérdésben nagy vitákat provokált volna: akkor is csak azt az álláspontot erősítette volna és azon álláspont megvédésében lett volna következetes, a mely állásponton a függetlenségi párt áll, a mely az 1867 : XII. törvényezikket, vagyis a kiegyezési törvényt nem akarja elfogadni. Hogy 14*
