Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-276

276. országos ülés 1903 május T2-én, pénteken. 103 szik és meghunyászkodom minden kérdésben. Mikor én közbeszóltam neki, hogy bizonyítson, három dolgot hozott fel, a mi igen szerencsét­len volt, mert visszafelé elsülő bizonyíték ter­mészetével bírt. Felhozta, hogy ime, Dalmácziá­nak adunk — talán nyelvbotlás volt — két millió mm. kukoriczára való vámmentes behozatalt. Hiszen csak 80.000 és 20.000 métermázsáról van szó. De nem is adjuk ezt sem, csak fentartjuk az eddigi állapotot, a mely eddig is volt, tehát semmit sem konczedáltunk és most ugy tartjuk fenn, hogy ne ugy legyen, mint eddig volt, a mikor csupán Dalmácziának volt meg ez a kedvezménye, hanem részesüljön benne a magyar határőrvidék szegény népe is, a mely e nélkül nem tud megélni. Ebben tehát egészen ellenkezően áll a dolog. (Ugy van! Uyg van! jobbról.) Azután épen most hozza fel a képviselő ur, hogy a fogyasztási adóknál micsoda engedmé­nyeket tettünk: épen most, a mikor az átutalási eljárás képezi azt az egyik nehéz kérdést, amely miatt Ausztriában vannak olyanok, — nem a kormány, nem a Reichsrath többsége, — de van­nak olyanok, a kik nem akarják elfogadni a kiegyezést; most, a mikor az átutalási eljárással — mely igenis ezzel a kiegyezéssel fog életbe lépni, vagy pedig a kiegyezés nem jön létre, — Magyarországnak az a nagy sérelme orvosolva lesz, a melyet eddig szenvedett. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Harmadiknak felhozta a valutát. Nos hát, ha eddig fel lehetett hozni, hogy Ausztriában a valutarendezést akadályozzák, — bár a törvény értelmében az idő még nem érkezett el és én konstatálom, hogy kormány vagy hMatott té­nyezők részéről ellene akadály nem forgott fenn, ha eddig lehetett azt felhozni, hogy a valuta­kérdés mozdulatlanul maradt, lehet-e ezt ennél az egyezségnél, a mikor a valutakérdés a ma­gunk nézete szerint egészen helyesen, alaposan és az ország pénzügyi, gazdasági és hitelszerve­zeti érdekeinek teljes megóvásával legközelebb megoldásra jut, mert elvileg meg van oldva, semmi akadály többé nem merülhet fel, mert a törvény által el vannak az akadályok hárítva. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A mikor a valutakérdés először jutott abba a helyzetbe, hogy elvileg tisztáztattak köztünk a nézetek és semmiféle akadály — vis major esetét kMéve—• annak végrehajtásában nem állhat be a történt előterjesztés folytán: akkora szemünkre vetni azt, hogy ebben a kérdésben is engedtünk, engedelmet kérek, ez az igazságnak teljes félre­ismerése és egyenesen arczulütése. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Hiszen, ha ezeknél a kiegyezési tárgyalá­soknál csakugyan az vezetett volna engem, hogy mindig Bécset nézem és meghunyászko­dom, azt hiszi a képviselő ur, hogy azok a ke­serves és nagyon nehéz tárgyalások másfél esz­tendeig tartottak volna és azt hiszi, hogy nem adtam volna be a derekamat, ha ez a nézet és érzés élt volna bennem? De nem adtam be a derekamat, a magyar kormány nem adta be a derekát, hanem igyekezett a kormány az or­szág gazdasági érdekeit az egész vonalon meg­óvni és ez sikerült is neki. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Zaj a szélsőbal- és a bal­oldalon.) Azt mondja báró Kaas Ivor képviselő ur, idézve az én szavaimat, hogy én azt mondtam : ben­nünket egy világ választ el, a gondolatoknak és érzelmeknek egész világa. Ebben igaza van. Ezt ismétlem most is és konstatálom és ugy látom, hogy köztünk az áthidalásnak nincs meg a re­ménye vagy a lehetősége. És a t. képviselő ur azt mondja: Es ez mind csak azért, mert mi az antediluviális sza­badelvüséghez ragaszkodunk. Nohát én nem ahhoz ragaszkodom. Én azt a szabadelvüséget vallom magaménak, a melyről már sokszor nyilatkoztam, — most nem nyilatkozom — a mely örök igazságokon nyug­szik, a mely nem évül el. a mely sem nem antediluviális, sem nem modern, hanem örök, mert az embernek, a társadalomnak, a jognak és az államnak lényegéből van merítve (Élénk helyeslés és tetszés jobbról.) és örök igazság épen ezért; (Zajos tetszés és helyeslés a jobb­oldalon.) az önöké pedig nincs ebből merítve, mert az önöké, a mint Kaas Ivor képviselő ur kifejezetten meg is mondotta, csak keresztény államot akar. Hát engedelmet kérek . . . B. Kaas Ivor : Nem mondtam, hogy csak' Széll Kálmán miniszterelnök: . . . én keresz­tény ember vagyok és a kereszténységnek min­den tanát benső, egész meggyőződésemmel val­lom ; ele azt tartom, hogy az államnak nem szabad semmiféle felekezetinek lenni, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) sem kereszténynek, sem antikereszténynek: az államnak annak kell lenni, a mi az állam fogalmának és feladatának lénye­géből folyik, az pedig a felekezeti jelleget nem tűri, mert az csak az egyenlőségnek, még pedig a minden vonalon való egyenlőségnek alapján áll­hat fenn. (Zajos helyeslés és tetszés a jobbolda­lon. Zaj a néppárton.) B. Kaas Ivor: Szabadkőműves-társaság! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondja a képviselő ur, a második dolog, a miért nem ért velem egyet, az, hogy én párthatalmi politikát követek. Nohát, t. képviselőház, a ki figyelemmel kiséri négyéves kormányzatomat és látja, hogy én a kormányzatnak minden tényébe, a köz­igazgatásnak minden izébe soha j^árthatalmi momentumot bele nem vegyitettem, hanem igyekeztem elfogulatlanul eljárni, sohasem kér­deztem, sohasem tudtam, kinek az ügye, párté-e vagy nem, tartozik-e párthoz, vagy melyik párthoz tartozik az, a ki hozzám folya­modik, az, engedelmet kérek, ezt igazságo­san nem mondhatja. (Ugy van! Ugy van! a

Next

/
Thumbnails
Contents