Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-276

276. országos ülés 1903 május 22-én, pénteken. 99 törekszik ama törvény megváltoztatására, a mely a közösügyi kiadások arány szerinti elosztása által Magyarországnak annyi kárt és annyi veszteséget okozott eddig is, (Ugy van! - a szélsöbaloldahn.) és ügyeink kezelésében, rendes vitelében annyiszor megakadályoztatott és hátráltatott, és az immár egész rendszerré vált királyi döntések következtében a nemzet jogainak összeszoritásával mintegy utat mutat a jövőre a korona ma is már túltengésben levő jogainak kiterjesztésére. (TJgy van! a szélsőbaloldalon?) De hát, t. ház, nem czélom, hogy eme, szerintünk bár káros törvénynek végrehajtása alapján a bizottság megválasztása elé ezzel a felszólalásommal akadályt gördítsek és azt késleltessem, mert felszólalásom úgyis csak egypár perezre fog kiterjedni. (Halljuh! Halljuk! a szélsöbahldalon.) Csak azért szólalok fel, hogy a már felhozott indokokhoz én is egy indokkal járuljak (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) és felemlítsek egy körülményt, a mely szerintem teljesen igazolná azt az álláspontunkat, azt a magatartásunkat is, ha ennek a bizottságnak megválasztását minden parlamentáris eszközzel, a mely módunkban van, meg akarnók akadályozni, (Ugy van! a szélsöbaloldahn.) a mely igazolná azt, ha ennek a bizottságnak a megválasztását, a mint mondani szokták, meg akarnók obstruálni. Az előttem szólott igen tisztelt képviselőtársaim felemlítették és kimutatták azt, hogy, ha nem is a függetlenségi és negyvennyolezas párt elveinek alapjára helyezkednek, hanem a hatvanhetes kiegyezési elvet fogadják el alapul, a mely alapról azonban az igen tisztelt túloldal már nagyon régóta meszsze tovacsuszott, (Ugy van! a szélsöbaloldahn.) akkor is, a mostani körülmények között ellent kellene állanunk egy ilyen bizottság megválasztásának, (Ugy van! a szélsöbaloldahn.) és akkor sem volna szabad, mondom, a jelenlegi körülmények között belemenni bármely közösügynek tárgyalásába. (Ugy van! a szélsöbahldalon.) Mert hiszen, t. képviselőház, a közösügyek tárgyalásának épen a közösség elvéből kifolyólag egyik főfeltétele az, hogy a két állam között, a mint itt már többen kifejtették, a teljes paritás meglegyen, a mely paritásnak nem csupán csak az egyenlő teherviselésben kellene nyilvánulnia, hanem ennek az egyenlőségnek fenn kellene állani az előnyökben való részesedésben, az erők eloszlásában, a nemzeti jogok érvényesülésében, a jogokban és a befolyásban, a tekintélyben ós a hatalomban is. Hol van meg ez az egyenlőség? Nem akarok erre hosszasabban kitérni, mert hiszen ennek vitatása és a felhozott indokok ebben a tekintetben Ma gyarországon már maholnap közhelylyó válnak. A hadseregnek az ügyét, a melynek csak a terhe a miénk, hosszú idő óta bőven tárgyaljuk és remélhetőleg még hosszú ideig bőven fogjuk tárgyalni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Ha ezt az ügyet akár mint a nemzeti gondolat megerősítésének, megizmositásának, a nemzeti eszmék megvalósításának eszközét tekintjük, akár pedig ugy veszszük, mint a nemzeti vagyonnak egy részét, azt kérdezzük, hogy mi haszna van mindebből a magyar nemzetnek ? Azt felelhetjük reá, hogy alig valami. De ha nem is beszélek sem nemzeti gondolatról, sem nemzeti eszményről, hanem csupán csak a dolog reális oldalát veszem, abból a vagyonból, a melynek gyarapítására 35 — 37 esztendő óta a magyar nemzet annyi milliót áldozott, a mi nem a magyar nemzet vagyonát, hanem az u. n. katonai kincstár tulajdonát képezi, ebből a vagyonból alig van valami Magyarországon elhelyezve, mert hiszen ott vannak a galicziai várak, a nagy katonai felszerelések, arzenálok, katonai intézetek, ezek mind Ausztriában vannak elhelyezve és ez tulajdonképen nem Magyarországé, hanem Ausztriáé. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Elmondottuk nagyon sokszor azt is, hogy a mi külügyi képviseletünkben, mely szintén közösügy, alig látható, hogy tulajdonképen Magyarországnak is volna külügyi kéjwiselete. Hiszen gróf Goluchovvski voltaképen még quóta szerint sem a mienk, mert nem is külügyminiszter, hanem a császári háznak a minisztere. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbahldalon.) Olyan a felfogása, hogy előtte magyar királyi mMolt és a jeruzsálemi királyi mMolt körülbelül egyforma aviticum czimezés, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) ő magát a magyar király külügyminiszterének, Magyarország külügyminiszterének aligha vallja valaha. Mi hozzászoktunk sok mindent lenyelni, és ha lenyeljük ezeket a külügyi képviseletnél előforduló dolgokat, sérelmeket, hát legalább czélszerüségi szempontból láthatnók azt, hogy ott, a hol a magyar érdekek túlsúlyban vaunak, mint pl. Romániában, a külügyi politikánknak, képviseletnek legalább ott volna meg a magyar színezete. De hát a magyar ember, a mint azt számtalan példából tudjuk, sehol sem érzi a külföldön azt, hogy ő Magyarországnak a védő szárnyai alatt áll, legkevésbbé ott Romániában, (Ugy van! a szélsöbaloldahn.) és megtörténik néha, hogy magyar állampolgár kénytelen idegen államnak, Németországnak vagy Francziaországnak oltalmához fordulni védelemért. (Ugy van! a szélsöbahldalon.) Valahányszor mi ezeket a dolgokat felhoztuk, pedig felhoztuk nagyon gyakran, az igen t. miniszterelnök ur egyáltalában nem reflektált reája, nem is hederített reája; ugy tekintette a dolgot, mint hogyha ezek valami idegen államnak, Argentiniának a dolgai lettek volna. (Z&j a szélsöbahldalon.) Itt az ideje, hogy ebben a tekintetben a helyzet tisztáztassék és Magyarország legalább ama jogok élvezetébe lépjen, a melyek a dualizmus keretében őt mint államot megilletik, a melyhez különben elvitathatatlan 13*