Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-258
258. országos ülés 1903 április 30-án, csütörtökön. 89 tüzét, szenét, táplálékát és személyzete éhen veszszen. (Élénk tetszés és taps a szélsőbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur érvelésében csak azért, hogy a nemzet követeléseMel szemben, — mert vívmányokról most még a hadseregnél szó sem lehet, — hangulatot szerezzen, történelmi fejtegetésekbe bocsátkozik és hMatkozik arra, hogy pl. a német vezényszó, a német jelvények a hadseregben következnek az 1867: XII. törvénycikkből. A hadsereg közössége következik a közösügyek természetéből, a közös ügyek következnek Deáknak meg Kossuthnak 1848-iki beszédeiből és az 1723. évi I., II. és III. törvényczikkből. T. miniszterelnök ur, menjünk tovább ! Nem ott kezdődik ez a közösügy. A közösügy meg nem nevezetten kezdődik 1527-ben, de megnevezték már ebben a században is. Széll Kálmán miniszterelnök: Én már egyszer megmondtam! Eötvös Károly : Mit csinált a legelső országgyűlés, a melyhez a közösügyeket odavitték, emlékszik-e reá a t. miniszterelnök ur? Széll Kálmán miniszterelnök: Egyszer már megmondtam! Eötvös Károly: Az én tudásom szerint — valami nagy kutatást nem gyakoroltam ezen a téren, azonban ráakadtam egy meglehetősen érdekes adatra, — valamelyik osztrák herczeg, — mert akkor még főherczeg nem volt, mint királyi biztos a közösügyeket az 1579-iki, vagy 1580-iki országgyűlés elé vitte s nevezte a királyi propozicziókat, a közösügyeket mixta negotia néven. Ez volt az első. Mikor őseink országgyűlésen összegyűlt serege ezeket a szavakat: »mixta negotia« meghallotta, mikor meghallotta a főherczegnek utasítását és ezt a nevet, hogy ezeket a mixta negotia néven nevezett ügyeket a nemzetnek el kell fogadnia, törvénybe iktatnia, következtetései előtt meghajolnia: obstrukczióra határozta el magát az akkori t. képviselőház, 1580-ban, de olyan obstrukczióra, hogy este összejöttek és másnap reggel a t. Karokból és Eendekből egy sem maradt meg. Ott hagyták üresen a sátor alatt az osztrák főherczeget az ő mixta negotiájával. (Derültség és taps a szélsbbaloldalon.) Az obstrukcziónak ezt a módját, ha lehető volna, most is jobb szeretném, hogy a miniszterelnök urnak ne adjunk se pénzt, se hatalmat, se tisztességet, hagyjuk itt őket, hogy csináljanak, a mit tudnak. (Zaj jobbfelöl,) Ugron Gábor (a jobboldal félé). De önök itt maradnak eladni minket! (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Eötvös Károly: Fájdalom, ez most nem történhetik. A viszonyok 320 esztendő óta sokat változtak. Mi bizony most nem hagyjuk el ezt > a helyet, mert nagy kötelesség tart idekötve KÉPVII, NAPLÓ. 1901 1906. XV. KÖTET. bennünket, nem bizhatjuk kizárólag az önök kezére az ország minden érdekét. Ez volt az én tudásom szerint a közösügyek első megnevezése a magyar országgyűlésen. Először jött a név, azután kezdték hirdetni az eszmét, azután kezdtek megbetegülni tőle az elmék, azután lassankint törték a fejüket azon, hogy hogyan instituálják ezt a torzeszmét, azután instituálták 1723-ban, azután instituilták 1867-ben, mindig jobban, mindig szélesebb mezőn, mindig több gyökeret oltva bele a nemzet földjébe. De a t. miniszterelnök urnak igazat kell adnia nekem abban, ha igazán ismeri a nemzet történetét, hogy a mi a közösügyek név alatt 1580-tól kezdve máig történt, az a nemzet javára sohasem történt, mindig ellene történt. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) A mit felhordanak, hogy a töröktől ők mentették meg a közösügyek segitségével Magyarországot, az sem igaz. A magyar nemzetnek vére, áldozatkészsége és ereje sokkal többet áldozott az osztrák érdekekért, a dinasztikus érdekekért, mint az osztrák birodalom serege a magyar érdekért. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Megmenekültünk a töröktől, nyakunkra jött az osztrák! Eötvös Károly: De, t. miniszterelnök ur, ha már a közösügyekről van szó és az ujonczlétszám emelése van napirenden és azzal szemben a nemzet jogos követeléssel áll elő, miként lehet ellenünk Deákot és Kossuthot felhasználni és Deáknak és Kossuthnak 48-diki nyilatkozatait ellenünk kijátszani? Hát Kossuth Lajos azt akarta, hogy a kétfejű sas legyen a magyar ezredek jelvénye, (Élénk tetszés és taps a szélsőbaluldalon.) a Gotterhalte legyen nemzeti zenéje és a magyar ifjak osztrák jelvények alatt szolgáljanak? Széll Kálmán miniszterelnök: Nem erről beszéltem én! Egészen más volt az én dedukcziőm ! Abba tessék belemenni! Eötvös Károly: Én erről beszélek. De, t. miniszterelnök ur, megmondom, miben különbözik a t. miniszterelnök ur államférfiúi működése Deák Ferencz működésétől. Deák Ferencz is alkudott, Deák is tárgyalt, Deák is kötéseket csinált, hanem a tényleges viszonyokhoz képest ingyen soha sem adott oda semmit, a nemzet részére minden téren vagy egész mértékben, vagy nagy részben vMmányokat biztosított a tényleges viszonyokhoz képest. Ez a történelem. (Ügy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.] Széll Kálmán miniszterelnök: Én is! (Ellenmondás a szélsöbaloldalon.) A kiegyezési kötéseimben ! Más kötést én nem csináltam. (Zaj a szélsőbal-oldalon.) Eötvös Károly: A t. miniszterelnök ur pedig most is arra törekszik, — majd egyebekről máskor beszélünk, ha lehet —• hogy mi az eddigi ujonczlétszámot legalább egy harmadával emeljük fel ingyen, annyMal több magyar ifjat 12
