Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-270

270. országos ülés 1903 május lh-én, csütörtökön. 389 T. képviselőház, én azt gondolom, nem fogja tagadni senki, hogy akkor, a midőn a kormány a ház asztalára az ujonczlétszáni felemeléséről szóló törvényjavaslatot letette, a törvényhozással egy uj törvényt akar alkottatni, igy tehát még az önök álláspontjából — de mesterük álláspontjából és tanításából kifolyólag is — fel kell tenni a kérdést: vájjon az a javaslat megfelel-e a nemzet kívánalmainak, előbbreviszi-e a nemzet felvirágzását? Ha önöknek megengedi meggyőződésük, hogy erre igennel feleljenek, a mienk hangosan tiltakozik az ellen, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert mi tudjuk és érezzük, hogy ez a nemzet koldus, szegény, és ujabb terheket sem pénz-, sem véráldozat alakjában, elviselni nem képes. (Mérik tetszet} és taps a szélsöbaloldalon.) Arról világosította volna fel a t. miniszterelnök ur a nála járt küldöttséget, hogy ez az ellenzék azért küzd, hogy megtakarítást eszközöljön ki a katonai javaslatoknál azért, hogy nekik is jusson és jusson a nemzet többi oly rétegeinek és intézményeinek is, a melyek a támogatásra feltétlenül reászorulnak. (Elénk tetszés és taps a szélsobaloläalon.) De, t. képviselőház, akkor, midőn azt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, a melynek szükségszerű folyománya volt e pártnak az indemnity ellen való állásfoglalása is (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) épen azon merev magatartásnál fogva, a melyet a t. miniszterelnök ur és pártja elfoglalt: akkor önöknek figyelmükbe kell még ajánlanom Deák Ferencz következő szavait (olvassa): »az opportunitást, szemben a törvénynyel, igen nehéz megvédeni«. A »quid juris« látszik a törvény szövegéből, mutatja azt a gyakorlat, és érti rendesen minden ember — kMált közdolgokban. A »quid consilii« rendesen a politika mezején tapogatózás: igen nehéz, nagyon gyakran megítélni, hogy mi a valóságos »quid consilii«, igen nehéz azért, mert annak minden faktorait, kMált korunkban, igen nehéz ismerni«. íme, t. képviselőház, mintha Deák Ferencz szelleme önöket ós a t. kormányt óva akarná inteni, hogy vigyázz, mert az a javaslat, a melyet beterjesztettél, nem quid juris, hanem quid consilii — te nem látod azon tényezőket, a melyek ennek létrehozásában közreműködtek, tehát kétszeresen vigyázz, mert kárt teszel nemzetednek, hazádnak. (Élénk tetszés a szélsobaloläalon.) És miután mi ugy vagyunk meggyőződve, hogy Deák Ferencznek ez a kijelentése is tiltakozás a katonai javaslatokkal szemben, mi állampolgári, törvényhozói kötelességünknek tartjuk azt, hogy annak az áldatlan törvényjavaslatnak törvényerőre emelését, az önök és a kormány passzív rezisztencziája daczára is, erőnktől telhetőleg megakadályozzuk. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Mert nem szabad, vagy legalább nem volna szabad feledni, t. képviselőház, különösön annak a pártnak, a mely mint többség uralkodik, hogy a hatalomnak meg van az a sajátsága, hogy az csak erősbödni és terjeszkedni akar, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és olykor az eszközökben sem válogatós. De ne feledjünk egyet: hogy, ha azután egyszer öntudatra ébred a nemzet, és ha egyszer a közvélemény egy kérdésben állást foglal, akkor nem állhat érdekében sem a hatalomnak, sem a nemzetnek, hogy a kettőt egymással szembeállítsák, mert szoIvorú tanulságokat mutat fel a a történelem, hogy akkor ugy az egyik, mint a másik fél vészit. De elvesztek koronák, a melyeket visszaszerezni nem lehetett. (Ugy van! Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Az azonban bizonyos, hogy a nemzet, ha a kitartás ösztöne", az életfentari ás ösztöne meg van benne, ha van lelki ereje, akármiként tiportatott össze, előbb vagy utóbb feltámad. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ne méltóztassék továbbá a kormányelnök urnak megfeledkezni arról, hogy még az a hires Rónia is, akkor, a mikor hatalmának tetőpontján állott, mikor a diktatúrát megteremtette, az sem volt képes hat hónapnál tovább fentartani. Talán ezt tartotta szem előtt a t. miniszterelnök ur, a mikor az önök kibőjtölési politikáját mindössze hat hónapra akarja kiterjeszteni, mert tudta, — a történelemből tudnia kellett, — hogy még a diktatúra is hat hónap alatt kimerült. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nos hát, méltóztassanak megnyugodva lenni, hogy a mi türelmünk, kitartásunk nem megy hat hónap alatt tönkre; mert mi tudjuk, mi érezzük, hogy a nemzet közvéleménye és az igazság velünk van. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Nekem az a meggyőződésem, hogy annak a quóta-bizottságnak a kiküldése teljesen felesleges, mert annak a munkának Magyarországon gyakorlati eredménye, gyakorlati haszna nem lesz. Semmi egyéb- sem czéloztatik annak a bizottságnak a kiküldésével, mint tisztán az, hogy mód és alkalom adassék a kormánynak, hogy ő Felsége elhatározását kikönyörögje. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Noshát, mi nem kérünk abból a felségdöntésből. Mi követeljük a törvény becsületes végrehajtását, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a mely törvény világosan előirja azt, hogy miképen kell ezt a quótakérdést magának a koronának is eldönteni abban az esetben, ha az előfeltételek megvannak és a törvény értelmében is ez kötelességévé válik. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És figyelmeztetem a t. miniszterelnök urat, hogy akkor, a midőn 1899-ben ez a kérdés itt a házban tárgyaltatott, akkor, a midőn a múltra vonatkozólag, — a melyért nem ő volt a felelős, hanem elődje, — a volt kormány mentegetőzését itt előadta és kérte annak az intézkedésnek utólagos jóváhagyását, akkor egyenesen, nyilt férfiassággal kijelentette azt, hogy ezentúl, a jövendőben, különös gondot fog fordítani arra,