Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-270

386 270. országos ülés Í903 május ík-én, csütörtökön. javaslata annak a rendszernek a támogatása érdekében azért, hogy az anjagi eszközök birtokába jusson, kéri a quóta-bizottság kiküldését, csak természetes, hogy én a magam részéről nem fogok a quóta-bizottság kiküldéséhez hozzájárulni, és pedig az ezután felsorolandó okoknál fogva. (Helyeslés a szélsöbáloldálon.) Tegyük fel a kérdést magunknak, hogy mi az alkotmány? Itt nincs szükség definiczióra, mert hiszen a ház minden tagja kell, hogy ezzel tisztában legyen. Azonban az alkotmány, vagyis azon szabályok összege, melyek az államfő' és a nemzet jogait, egymáshoz való viszonyát megállapítják, a melyeknek czélja, hogy mindkettőnek működésében a harmóniát biztositsák, itt nem tartatik szem előtt. A túloldal és a t. kormány a helyett, hogy különös gondot fordítottak volna arra, hogy egyik hatalom a másikkal szemben túl ne tengjen, nemcsak nem követtek el arra vonatkozólag mindent, hogy annak bekövetkezése meggátoltassák, hanem szánt szándékkel odaműködtek, hogy a királyi hatalom fölébe helyeztessék a nemzeti hatalomnak. (Igaz 1 Ugy van! a szélsöbáloldálon.) Nem volna ez akkora veszedelem, mint a mekkora, ha nekünk nemzeti dinasztiánk és olyan uralkodónk volna, a ki nem fejedelme egyúttal egy másik államnak is. De akkor, mikor annál a szerencsétlen viszonynál fogva, melylyel bennünket Ausztriával összekötöttek, egy idegen uralkodó legközvetlenebbül, önszemélyében és minden más egyénnek beavatkozása és közbenjötte nélkül is megteheti, ha ugy akarja, hogy az idegen hatalmat érvényesítse a nemzettel szemben, akkor nekünk féltékenyen kellett volna őrizkednünk attól, hogy a királyi hatalom a legkisebb mértékben is kiterjesztessék, sőt magának a királynak és családjának érdekében is az állott, hogy a nemzet jogai gyarapittassanak azért, hogy kritikus időben erre a nemzetre nyugodtan támaszkodhassak. De vájjon ilyen irányban történtek az intézkedések ? Vájjon azok a kérdések, a melyeknek a megoldására a t. miniszterelnök ur és a kormány vállalkozott, meg vannak valósítva ? Ugy oldattak-e meg, a mint azokat a t. miniszterelnök ur és a kormány ígérte ? Hát lássuk. Én csak egyre mutatok reá a sok közül. Akkor, mikor a miniszterelnök ur székfoglalóját tartotta, azt mondotta, hogy különös gondot fog helyezni arra, hogy a Magyarország és Horvátország közt fennálló viszony véglegesen rendeztessék és pedig ugy, hogy a magyar szent korona összes jogai és igényei érvényesülve legyenek akként, hogy Horvátország a maga autonóm körében a maga jogait sértetlenül gyakorolja. Vájjon véglegesítve van-e, meg van-e csinálva Magyarország és Horvátország közt csak a pénzügyi egyezmény is? Azok a nehéz kérdések, melyek ezzel kapcsolatban állanak, vájjon előkészítés és vita tárgyát képezték-e ebben a képviselőházban? Nem. A t. miniszterelnök urnak és a kormánynak a négy esztendő nem volt elég arra, hogy ezen komoly és nehéz kérdésekkel foglalkozni még csak meg is kísérelte volna. (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldálon.) Pedig ha azokat teljesítette volna, a miket igért, Horvátországban nem fejlődhettek volna a viszonyok és körülmények oda, a hol ma állanak. (Élénk helyeslés a szélsöbáloldálon.) A t. miniszterelnök ur iparkodott enyhíteni azokon a bajokon, a melyek ott vannak, de még sem zárkózhatott el annak elismerése elől, hogy ott rendszeresen szíttatik a gyűlölet minden ellen, a mi magyar. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Arra is tett a t. miniszterelnök ur ígéretet, hogy a nemzetiségi kérdést akként fogja megoldani és intézkedéseMel oly irányban fog működni, hogy a nemzetiségek ismerjék el, tudják meg, hogy ők ennek a magyar nemzetnek része és tagjai és mint ilyennek ezt a nemzetet, ezt a hazát szeretni és becsülni kötelesek. (Helyeslés a szélsöbáloldálon.) Vájjon ekként intézkedett-e a t. miniszterelnök ur? Vájjon jobban állunk-e e tekintetben, mint akkor, mikor miniszterelnöki székét elfoglalta? Én nem tudom, hogy a miniszterelnök ur mennyi súlyt helyez a kormánypárti és hozzá közel álló lapok véleményére, ez az ő dolga, de egy bizonyos, hogy azok a képviselő urak, kik a zsurnalisztika terén működnek és őt támogatják, azokat a véleményeket, melyeket az újságukban kifejezésre juttatnak, kell, hogy kifejezzék itt a házban is és itt is el kell mondaniok mindent, hogy azok a vélemények, ha helyeslésre találnak, az állam életében is érvényesüljenek.^ (Helyeslés a szélsöbáloldálon.) Én nem tudom, hogy a t. miniszterelnök ur olvasta-e a ^Budapesti Napló« május 13-án megjelent 130. számát. (Felkiáltások a szélsöbáloldálon. Legkedvenczehb lapja! Leibzsurnálja !) Lehetetlen, hogy a »Túl a Dráván« czimü czikk irója, a miniszterelnök úrral ne közölte volna e tekintetben való felfogását és igy lehetetlenségnek kell tartanom, hogy az a felfogás, melyet a czikk irója kifejezésre juttat, nem lenne egyúttal a kormány felfogása is. Mit ir t. képviselőtársunk a ^Budapesti Napló«-ban? Nagyon érdekes ; nem olvasom fel az egészet, csak azt a részt fogom bemutatni, melyből kitűnik, hogy a t. miniszterelnök ur nemzetiségi és Horvátországban követett politikáját, a háta mögött ülő és őt tüskön-hokron keresztül támogató kormánypárti képviselő, ezen czikk következtében, teljesen elitélte. Csak ezt akarom bebizonyítani. (Halljuk! Halljuk! a bál- és a szélsöbáloldálon.) Azt mondja e czikk (olvassa): »S az elmékben kezd felderengeni annak a megismerése, hogy az ostor és az abrak politikája helyesebb lett volna belső ellenségeinkkel szemben. Az abrakzsák íme üres és nem igen van már mit beléje tennünk. Az ostort pedig — sajna — ezelőtt 35 évvel könnyelműen eldobtuk magunktól. Ha ezt — legalább most már — nagyon komolyan