Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-269

374 269. országos ülés 1903 május 13-án, szerdán: elég az, ha javaslatommal elkészülök, hanem annak sok más tárgyaláson is keresztül kell mennie. Méltóztatnak tudni, legközelebb a beruházási javaslatok készülnek el és várjuk, hogy azok a törvényhozás elé kerüljenek. Remélem azonban, hogy ezek elintézése moBt már csak rövid idő kérdése. (Mozgás balfelöl.) Ezeket elmondva, kérem, méltóztassék ezt az előleges választ tudomásul venni. (Helyeslés.) Dobieczky Sándor: T. képviselőház! A t. miniszterelnök ur válaszát köszönettel veszem ugyan tudomásul, (Mozgás a szélsobalóldalon.) de kérnem kell, hogy méltóztassék, mihelyt meg van állapítva a fizetésfokozat, legalább abban a tekintetben megnyugtatni a vasutasokat, hogy mikor és mily idő alatt érik el a 2400 koronás, mikor és mily idő alatt érik el a 3200 koronás fizetést? (Mozgás a szélsobalóldalon.) Kérem, ez lényeges, mert ha elérik a 2400 koronát, akkor családjukat képesek eltartani és képesek nyugodt lelkiismerettel megfelelni ama nehéz szolgálatnak, a melyet elváUaltak. (Helyeslés.) Ezt szorgalmazzák ők és azt bátorkodom kérni a t. miniszter úrtól, méltóztassék különösen erre nagy súlyt fektetni és a vasutasok karát e tekintetben mielőbb megnyugtatni. A választ tudomásul veszem. Elnök: Az interpelláló kijelentvén, hogy a miniszter válaszát tudomásul vette, én is kijelenthetem, hogy a ház tudomásul vette a választ. Következik Kelemen Béla interpelláczíója a csongrádmegyei munkásviszonyok ügyében a bel- és földmMelésügyi miniszterekhez. Kelemen Béla : T. képviselőház ! Csongrád vármegye munkásviszonyaira óhajtom felhívni a t. belügyi és földmMelésügyi miniszter urak figyelmét. Ugy a Szegeden megjelenő napilapok tudósításaiból, mint a legutóbbi napokban a vármegyében tartózkodásom ideje alatt szerzett informäcziókból azt az értesülést nyertem, hogy Csongrád vármegye több községében huzamos idő óta tartó, tehát az állandóság jellegével bíró munkahiány miatt a népesség alsó rétegében, az ottani tősgyökeres magyar munkásosztályban, ijesztő mérvben terjed a nyoIvor és komolyan aggódni lehet, hogy a nyoIvornak, az ínségnek a terjedésével elannyira növekedni fog az elkeseredés az ellen a társadalmi rend ellen, mely a dolgozni vágyó munkabíró férfiaknak fáradságos, verejtékes munkájok felajánlása árán sem akarja megadni a mindennapi kenyeret, hogy a jogos panaszoknak eredménytelen hangoztatását az izgalomnak erőszakos kitörése fogja követni. A > Szegedi Napló«, a szegedi és vidéki napilapok közleményeit összegezni óhajtom; ezek azt tartalmazzák, hogy Csongrád vármegyében aggasztó mérvet kezd ölteni a munkanélküliség, a földmMelő nép százai és százai már kMándoroltak a vármegyéből, de még mindig száz és száz kéz van kenyérkereset nélkül. Molnár Jenő: Százszámra állnak a piaczon munka nélkül! Kelemen Béla: Különösen Mindszent, Szegvár és Csongrád községek azok, melyekben legnagyobb a munkanélküliek száma. Mindszenten és Szegvárott a munkanélküliek naponta gyűlést tartanak és küldöttségeket menesztenek a közigazgatási hatóságokhoz, hogy helyzetük javítását, kenyeret, illetve munkát kérjenek. A kenyértelenség következtében terjed a nyoIvor, a nyoIvor következtében a hangulat mindinkább békétlenebbé válik. Szegvár községben mintegy ezer munkás, Mindszent községben több mint 600, Csongrád községben szintén 600 munkás van munka hiányában kenyér nélkül, és ezen utóbbi helyen a bajt az növeli, hogy aratási szerződébe sincs a munkás népnek. Nem sokkal vigasztalóbb a helyzet a vármegye többi községeiben, elannyira, hogy a hírlapi közlemények szerint Csongrád vármegyében mintegy 6000 aczélos munkáskar nem talál keresetet a nemzeti munka terén és így joggal igényelnek állami beavatkozást a nyoIvor enyhítésére, annak megszüntetésére. Molnár Jenő: Birtokot kellene ott vásárolni, nem a Csorbai-tót megvenni! Kelemen Béla: Még csak egy tényt óhajtok felemlíteni. A legközelebb múlt napokban Mindszent községben 600 munkás már fenyegetőleg lépett fel és az ottani főszolgabírótól, nemkülönben az algyő-mindszenti Pallavicini hitbizományi uradalom mérnökétől követelőleg, csoportosan fellépve, sürgetett munkát vagy pénzt ugy, hogy a csendőrség összpontosítására volt szükség, hogy a munka hiánya miatt nyoIvorban sínylődő nép kétségbeesése erőszakos módon ne nyilatkozzék meg. T. képviselőház! Abból az elvből indulok ki, hogy a kormánynak visszautasithatlan kötelessége a munkásosztály helyzetén javítani, a munkásnép ügyét emberbaráti módon és igazságszeretettel felkarolni és a magyar munkásosztálynak minden jogos panaszát nemcsak meghallgatni, de gyökeresen orvosolni. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Ebben a konkrét ügyben, melyet interpelláczió tárgyává teszek, egy tősgyökeres magyar vármegye munkásosztályának jogos követeléséről van szó. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Nem idegen befolyás által felizgatott, a társadalmi és állami rend felforgatására törekvő, félrevezetett, hazafiatlan tömeg megfékezéséről, (Igaz ! Ugy van ! a szélsobalóldalon.) nem kommunisztikus irányzatok elnyomásáról, hanem egy vármegye magyar lakosságának hazafias érzelmű alsó néposztálya jogos igényeinek igazságos kielégítéséről van szó. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Csongrád vármegye munkásosztálya azt követeli, a mihez természeti joga van. Követeli a jogot az életre, a jogot a megélhetésre, és követeli a mindennapi kenyér megszerzésének becsű-