Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-269

269. országos ülés 1903 május 13-án, szerdán. 367 mit látunk? Azt, hogy a mi politikai előrelátásunk meddő és hiábavaló volt. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Az igen t. miniszterelnök ur azt mondja, (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldalon.) hogy őt Ausztria nem befolyásolja, (Mozgás jobb felöl.) a baloldalon pedig azt mondják, hogy Ausztriának semmi befolyása sincs Magyarország politikai viszonyaira, és a tények az ellenkezőt bizonyítják, mert az ellenzék összes követeléseinek jogosultságát önök is elismerik, és önök is ezen követelések mellett éreznek és bármiképen tiltakozzanak is ez ellen, önök csak muszájból harczolnak az ellen. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Nekem különben is az a meggyőződésem, hogy a túloldal a hadseregre vonatkozó nemzeti követelések meggátlása tekintetében muszájharczot folytat. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Hol számolta azonban el magát az ellenzék? Egyszerűen ott, hogj Ausztria pártjai, a melyek, a mint emliteni bátor voltam, folytonfolyvást borravaló politikát folytattak, (Ugy van! a szélsobalóldalon.) mihelyt a parlamenti rend helyreállt, bár minden politikai következetesség azt diktálta volna, hogyha majd e nagy katonai követelések napirendre kerülnek, akkor ugy a csehek, mint a németek előadják, és fölszámolják igényeiket, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a mi alatt megérlelődnek a mi nemzeti követelményeink is, a melyek elől a trónnak az odaát adott engedmények folytán elzárkóznia lehetetlen lesz, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) azok, a kik egymással ezelőtt hajbakaptak, a kik egymást fojtogatták és agyongázolták, abban a pillanatban, a mint észrevették, hogy az ő küzdelmük folytán itt Magyarországon a mi nemzeti politikánk fog érvényesülni, összeölelkeztek és összecsókolóztak a császári lojalitásban, hogy lehetetlenné tegyenek itt minden nemzeti követelést. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) (Az elnöki széket Dániel Gábor alelnök foglalja el.) Ámde most, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldalon.) a nemzeti követelmények érdekében az ellenzék állásfoglalása mellett megmozdult az egész ország. A küldöttségek nagy tömegei, a feliratok számtalan sokasága mind-mind tanúbizonyságot tesznek a mellett, hogy az ország együttérez az ellenzékkel. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt ma már nem is tagadhatja a miniszterelnök ur sem, a ki ma már nem állhat arra az álláspontra, a melyet a kormánypárt több tagja hangoztat, hogy ezeket az embereket felhajszolták és harangirozták, habár egymásután érkeznek a vármegyék • feliratai, a melyek bizalmat szavaznak a miniszterelnök urnak. Nessi Pál: De Somogy megye nem küldött bizalmi feliratot! Pichler Győző: Én azonban ismerem pártom beltörténetét és tudom, hogy a küldöttségeknek feljövetele tisztán spontán érzelmi megnyilatkozása a népnek. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) A miniszterelnök úrhoz tegnap óta jöhet akárhány felirat, akárhány bizalmi nyilatkozat annak már nincsen értéke, mert daczára annak, hogy megrendeléseket gyűjteni már nem szabad, (Derültség és tetszés a szélsobalóldalon.) a miniszterelnök ur tegnap a legzseniálisabb diplomácziával megrendelte magának az összes vármegyék feliratát, midőn csodálatos ügyességgel a tisztviselőknek küldöttségét vezető Vörös László volt államtitkárrak, a ki igazán odaadó buzgalommal állott a mozgalom élére, azt mondotta, hogy 5—6 hónap miatt nem lehet a javaslatokat levenni a napirendről, hiszen látják, hogy a vármegyék egy része már itt van és remélhetőleg rövid idő alatt a megyék mind itt lesznek. (Ellenmondások a szélsobalóldalon.) Midőn Magyarország tisztviselő karának küldöttségét fogadja a miniszterelnök ur és felhasználja ezt az alkalmat arra, hogy önmagának a bizalom megszerzésére megrendeléseket gyűjtsön, (Felkiáltások a joliboldalon: Nem áll!) azzal, hogy reméli, hogy rövid idő alatt a vármegyék mind itt lesznek, ez egy olyan Aufforderung zum Tanz, a melyre valczerrel vagy Cake-walk-kal igen, de magyar csárdással felelni nem lehet. Miért ment az ellenzék az obstrukczióba? Azért, hogy megmutassa, hogy nemzeti engedmények nélkül a katonai javaslatokat nem engedi törvénynyé válni. És a mi ezen küzdelmünkre, a bizottsági tárgyalások befejezése után, de közvetlenül a törvényjavaslat napirendre tűzése előtt, a zománczot gróf Apponyi Albertnek és társainak meIvoranduma adta, mert az a körülmény, hogy e meIvorandum nem a bizottsági tárgyalások előtt, nem is a törvényjavaslat benyújtásakor hónapokkal előbb, hanem közvetlen a napirendre tűzés előtt adatott át, csak zománcz lehet és helyeslés abban a tekintetben, hogy a nemzeti követeléseket tovább már halasztani nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) A különbség köztünk és gr. Apponyi Albertnek meg társainak benyújtott meIvoranduma közt csak az, hogy ő a meIvorandum tartalmára nézve megalkudott, beosztotta és klasszifikálta azt, mi pedig nem klasszifikálunk, hanem követeljük, hogy legalább valamit csináljanak meg. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Belement az ellenzék az indemnitás megobstruálásába is, mert a mi taktikai felfogásunk szerint szervi kapcsolatban van az indemnitás megszavazása a katonai javaslatokkal. Egyiknek megadása a másik javaslat ellen folytatott küzdelemnek bukását jelenti. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) A függetlenségi pártnak számítani kell nemcsak erkölcsi erejével, melylyel immár nem három évtizeden, hanem három évszázadon át ellenáll az