Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-269

269. országos ülés 1903 május 13-án, szerdán. 363 mondottam, a közös költségekhez Taló hozzájárulási arányra nézve semmi egyéb alapot nem ismertünk, mint a teljesítési képességet, a mely pedig az abszolút korszakban a központi kormányhoz az osztrák tartományokból és Magyarországból befolyt jövedelmek arányában állapíttatott meg, (Zaj. Elnök csenget.) és ennek a 30 °/

0-nak fizetésére köteleztük magunkat, minden tekintet nélkül arra, hogy elvállaljuk-e a 29 millió frt kamatnak megfelelő államadósságot, vagy tekintet nélkül arra, hogy megkötjük-e a vám- és kereskedelmi szövetséget, és ha e kérdéseket el is hagytuk volna, ha a későbbi szabályozásra hagytuk volna vissza az államadósságok elvállalását, vagy a vám- és kereskedelmi szövetség megkötését, mi akkor sem vállalhattunk volna több kötelezettséget, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) nagyobb arányt, a közös költségek viselésére, mert minket semmi egyéb szempont nem kötött, csak a teljesítési képesség. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Igen ám, csakhogy Ausztria nem ugy tett. Ausztria a nélkül, hogy mi gondoltunk volna erre, ugy állította fel a kiegyezés mérlegét, hogy az egyik serpenyőbe bedobta nemcsak az általunk elvállalt 30°/

0-ot, (Zaj a jobb- és a baloldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Helyre! Helyre! Elnök csenget.) hanem bedobta azt a vagyoni értéket is, a melyet az általunk elvállalt államadósság képvisel, és azt az értéket is, a mit a vám- és kereskedelmi szövetség megkötése képez, és azután, a mit ő a mi tudomásunk nélkül mint vagyoni ellenértéket tekintett, ezt továbbra is szeretné alkudazási alapul megtartani magának. (Za% Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) És miután most már nincs semmi oly dolog, a mit junctimként a mérleg serpenyőjébe tehetnének, nyíltan előállanak követeléseikkel, és azért állottak a népességi arány alapjára. Most már nyíltan megmondják azt, hogy ők nemcsak a teljesítési képességet tekintették akkor. (Igaz ! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Babó Mihály: Dupla alapot kerestek! Nessi Pál : Hunczut a német! Reich Aladár: Ez a quóta-alap megállapitása különben is a leggyengébb oldala ennek a kiegyezési munkának. Ezzel a gyenge oldallal ugy vagyunk, mint a Forgószél kisasszony Le Bardieux Gastonja, annak is sok gyenge oldala van. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Ez a hiány, a mely itt a kiegyezési törvényben tapasztalható, csakis abból magyarázható, hogy mikor megalkották, valami olyan békülékenységi máIvor, általános kiengesztelődési láz volt az egész országban, mert különben józan állapotban a legkisebb előrelátás mellett sem lehetett volna elképzelni, hogy egy ilyen kérdésnek a nyitvahagyása állandóan meg ne bénítsa azt a jó viszonyt, a melyben két egymásra utalt szövetségesnek lenni kell. A nélkül, hogy a legcsekélyebb alap megjelölve volna arra, hogy az egyezkedés mikép történjék, lehetetlen, hogy helyes, törvényes szabályozásnak fogadjuk el azt, a mit a törvény tartalmaz. Minden alku egyszersmind veszekedés is. Még ha olyan felek alkudoznak egymással, a kik nincsenek egymásra utalva, a kik esetleg még ma is, hogy ne létesítsék az egyezséget, még azok is igénybe veszik a furfangnak, az ügyeskedésnek leglehetetlenebb eszközeit azért, hogy többet kapjanak és kevesebbet adjanak. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Mi lesz most már a viszony két olyan fél közt, a kiknek muszáj egymással megegyezni, mert elválaszthatatlanul össze vannak kapcsolva és meg kell egyezniök akár így, akár ugy, akár tetszik nekik, akár nem? (Igaz! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Az 1867:

XII. t.-cz. megállapítja a közösügyeket és azt is, hogy ezek a közösügyek közös költségen intézendők el. Ezenfelül állit fel olyan ügyeket is, a melyek csak egyöntetűen intézendők el. Ez alól nincs kibúvó, ez a törvénynek egy kategorikus imperatMusa és ezt végrehajtanunk kell mindaddig, mig a törvényt meg nem változtatjuk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azonban, miután ezen kategorikus inrperatMust felállította a törvény, arról is kellett gondoskodnia, hogy az életben miként fog megoldódni ez a kérdés. Azonban itt már megakadt; maga a törvény érezte, hogy lehetetlenség az, a minek a szabályozására vállalkozott, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert a törvényben szépen ki lehet mondani, minden nehézség nélkül el lehet rendelni, hogy bizonyos ügyek kezelése és költsége közös legyen. De mikor arra került a sor, hogy meghatároztassék, ki mennyMel járuljon ezekhez a költségekhez, akkor meg kellett állania a törvényhozónak a nehéz, feladat előtt. És hogy nem volt képes megoldási módot találni, miután féltette attól a lehetetlenségtől magának a törvénynek létrejöttét, felhasználta az általános békülékeny hajlamot, elfogadtatta az arányt, és a további 10 évre volt egy respiriuma, a melynek elteltével újra kezdődjék a harcz, az egyenetlenség, a mely harcz soha el nem dönthető, a mely egyenetlenség soha megszüntethető nem lesz. (Igaz! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) Az a körülmény, hogy a két törvényhozás egymással meg fog egyezni, a legrendkMülibb esetben képzelhető csak el, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) mert, hogyha egy alkuról van szó, a mely alkunál homályban marad minden érdek, melynél egy pontos alap nem képzelhető el, melyre építeni lehessen, akkor nem lehet várni azt, hogy a két törvényhozás egymással megegyezésre jusson; mert, a ki jó osztrák lehetetlen, hogy engedjen a magyar követeléseknek, a ki pedig jó magyar, az nem közeledhetik az osztrák állásponthoz. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) 46*