Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-255

03 április 27-én, hétfőn. 30 255. országos ülés 19i le magáról az iskola porát. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) Itt ülök szakadatlanul, összenőve érzem magam e házzal, egy emberéleten keresztül. (Halljuk ! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) Hát miután de me agitur, nem lesz talán szerénytelenség, ha e komoly perczben egypár szót magamról beszélek. (Halljuk! Halljuk!) Nem sokat. Azt, a mi szMemen van, elmondom. (Halljuk! Halljuk!) Idejöttem. Azonosítottam magam Magyarország alkotmányos küzdelmeMel, közéletével, kMettem a magam részét a munkából, egész erőmet, mindenemet annak szenteltem. Ennek a háznak diáriumai és iromänykötetei 1868-tól fogva egészen 1879-ig, 12 esztendőn keresztül talán tanúságot tesznek róla. Az én koromhoz képest fényes állásra szólítottak fel, nem egyszer, 1875-ig minden évben többször is, de nem léptem be a kormányba. Mikor elkövetkezett az az idő, hogy magasabb kötelesség teljesítéséért vállaltam ezt a súlyos tárczát (A pénzügyminiszteri székre mutat.), azon súlyos idők és viszonyok közt, és vittem a magam fiatal lelkes buzgalmával és egész erőmmel négy évig és annyi hónapig, — és hogy nem volt sikertelen egészen, hMatkozom az önök elődjeire, a kikkel kemény tusákat álltam, Irányira, Simonyi Ernőre, Helfyre — akkor elkövetkezett egy nap, a mikor a collisio officiorum súlyos esetét láttam magamra nézve bekövetkezni. Az én meggyőződésem, a melyet komoly, érett megfontolás után alkottam meg magamban, azt mondatta velem, hogy társaimtól, munkámtól, sikereimtől váljak meg konfliktus árán, mert az királyomnak, országomnak, hazámnak érdekében, a kötelességteljesítés ügyében és az én meggyőződésemnek a szent parancsszava alatt történik. És én ott hagytam azt a helyet habozás nélkül, megmaradva tántoríthatatlanul, rendületlenül elhatározásom mellett. (Zaj a szélsőbaloldalon.) És ha ugyanazon helyzetbe jönnék, ugyanazt cselekedném azzal az erős elhatározással, szilárdsággal és nyugalommal, melylyel akkor cselekedtem. És ha akkor tettem meg, életem és férfikorom kezdetén, ambicziómmal, annál inkább megtenném ma, a mikor engem ide erre a helyre csak a kötelesség hozott, és csak a kötelesség tart itt. Engemet sem látható, sem láthatatlan kéz nem szőrit, nem befolyásol. Kubik Béla: Nono! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem »nono!« hanem ugy van ! Ebben a komoly órában követelhetem, hogy higyjenek nekem! /'Éljenzés és taps jobbfelöl és a középen.) Életemben sohasem hazudtam, a magánéletben sem mondhatja rám senki sohas hogy én életemnek, közpályámnak ezen komoly perczében valótlanságot mondanék, ez irtózattal, utálattal töltene el. (Zajos helyeslés jobbfelöl.) E komoly perczben tehát hihetnek nekem; lelkem meggyőződése nyilatkozik meg abban, a mit mondok. Nem szorít engem senki; és ha meggyőződésem nem igy parancsolná, nem volna bármely hatalom a világon, a mely itt tartana. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Engem meggyőződésemnek tán tori thatatlansága és tisztasága tart itt, mert igy vélek kötelességet teljesíteni és használni annak az ügynek, a melyet szolgálok, országomnak, hazámnak. (Zajos éljenzés és taps jobbfelöl és a középen.) Én számoltam magammal. Következzék be bármi, én tisztának tudom magamat, hogy én törvénytelenséget és alkotmánysértést nem fogok elkövetni. De hogyha engemet arra szorítanak, hogy törvény nélkül kénytelen vagyok a salus reipublicae suprema lex alapján kormányozni, (Zaj a szélsöbaloldalon.) akkor én habozás nélkül ezt a magasabb rendű kötelességet választom, és e mellett tántoríthatatlanul megmaradok. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Erős meggyőződésem, hogy igy parancsolja nekem a kötelességem; és én nem hallgatok senkire, csak egyre, lelkiismeretemre. Az én lelkiismeretem tiszta, nyugodt. Én egy perczig sem haboztam. Sok van, a ki tudja, hogy ez iránt tisztában voltam mindig és tudtam, hogy jól választottam, mert felelős magyar vezető politikusnak ily viszonyok közt mást választani nem szabad. (Zajos helyeslés a jobboldalon és a középen.) Itt állok; ítéljenek felettem, ítéljen felettem a nemzet; én máskép nem cselekedhetem. (Hosszantartó, szűnni nem akaró, többször megújuló zajos éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. Szónokot jobbról és a középről a képviselők tömegesen üdvözlik.) Polónyi Géza: (Szólásra jelentkezik. Nagy zaj a jobboldalon ! Felkiáltások holnap! Eláll! Szavazzunk.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyüket elfoglalni. (Felkiáltások: Halljuk az elnököt! Halljuk a napirendet! Holnap! Holnap! Folytontartó nagy zaj.) Csendet kérek mindenekelőtt. Polónyi Géza képviselő ur . . .(Altalános nagy zaj. Felkiáltások : Holnap! Nem akar! Napirend. Elnök csenget.) Polónyi Géza képviselő ur félremagyarázott szavainak helyreigazítása czimén kért szót, (Folytontartó zaj. Elnök ismétélten csenget.) a mire neki a házszabályok szerint joga van. Azonkívül a mai ülésnek napirendjére, az ülés végére ki volt tűzve még Lengyel Zoltánnak egy interpelláczíója a kereskedelemügyi miniszterhez. Azt hiszem, t. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!), hogy az idő előrehaladottságára és a ház hangulatára való tekintettel (Helyeslés a jobboldalon.) helyesebb lesz ezeket a felszólalásokat ma meg nem tenni. (Helyeslés a jobbóldalon. Altalános nagy zaj. Elnök csenget.) Mindenekelőtt kötelességszerüleg meg kell állapitanom a jövő ülés napirendjét. A napirendet megelőzőleg Polónyi Gréza képviselő ur