Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-268

346 268. országos ülés 1903 május i2-én, kedden. jük, a hol minket gyalázatosan és erőszakos törvénymagyarázattal becsapni igyekeznek, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) a hol milliókra menő károkat szenvedünk évenkint: már ez magában véve szintén felülmúlja az átutalás folytán előállható hasznot, (Igás! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! A t. miniszterelnök ur, valamint elődje is folytonosan tagadták azt, hogy a quótaemelés és az átutulási eljárás között valami összefüggés volna. T. képviselőház! Ha a kezeim között lenne> idézni tudnám Széll Kálmán miniszterelnök ur nyilatkozatát, a melyben egyenesen arra vonatkozólag tett kijelentést, kogy a quóta és az átutalási eljárás között junktim teljességgel nincs, mert a quótát kizárólag a magyar nemzet teherviselési képessége alapján állapították meg. Most, e hó 8-dikán, a t. miniszterelnök ur Eötvös Károly képviselő urnak válaszolva egyenesen a következőket mondta: »Emlékezetébe hozom t. képviselőtársamnak, hogy ezzel a kérdéssel karöltve nem legális junktim alapján, de — a mint egyszer kifejeztem magam — egy bizonyos benső junktim alapján áll egy másik kérdés, t. i, egy nagy anyagi károsodásunk megszüntetése, az átutalási eljárás.« Nyilvánvaló tehát, t. képviselőház, hogy ha a miniszterelnök ur előbbi nyilatkozata nem is lett volna, ezzel is be van bizonyítva, hogy a quóta-kérdésben megfizették Magyarország kormányai az osztrákoknak azt, a mihez nekünk törvényadta jogunk volt és a mi eddig is csupán a mi károsításunkra és tökéletes kijátszásunkra állott fenn. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! A mint mondom, a kormány jelentései és a miniszterelnöki nyilatkozatok szerint is a quóta kérdésénél egyesegyedül a nemzet teherviselési képessége lett volna irányadó. Azonban nem ez történik, nem is történt ez soha sem, hanem a quótát a magyar kormány és az osztrák kormány állapitja meg és pedig nem a nemzetek akarata és kívánsága szerint, hanem egyesegyedül a császári politika igényei szerint. (Igás! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A császári politikának igényei — képzelt igényei — pedig azt tartják, hogy az egyik népet a másikkal szemben kibékíteni szükséges, tehát prédát adnak oda; a kormány pedig meghajlik ezen akarat előtt és prédául dobja oda Magyarország gazdasági érdekeit csak azért, hogy a másik ország népeMel szemben előzékeny legyen. És, t. képviselőház, mégis mit tapasztalunk mi ezzel szemben? A magyar kormány belement a quótaemelésbe és a párt is elfogadta azt, annak daczára, hogy olyan hazafiak, olyan képzettségű emberek, mint Horánszky Nándor, Földes Béla, s mások nyilvánvaló adatokkal beigazolták, hogy nem felemelni, hanem leszállítani kellene a quótát; mondom, belementek az emelésbe, a népek közötti egyetértés létesítése végett és a császári akarat kívánsága folytán. S ennek daczára az történt, hogy az osztrák quóta-bizottság és az osztrák nép nemcsak hogy köszönettel nem fogadják Magyarországnak ezt a mértéken felüli áldozatát, a mit semmMel meg nem lehet indokolni, hanem ellenkezőleg még többet követelnek, ugy, hogy a kormány nem hogy kielégítette volna ezzel az osztrákokat, hanem még kapzsibbá tette őket, mert látják, hogy a kormány, s a magyar parlament többsége lejtőre lépett, látják, hogy még sokkal többhöz juthatnak, mint a mennyihez jutottak. Azt láttam az osztrák quóta-bizottság múlt évi tárgyalásaiból, hogy a múlt esztendei quótát, a mely azonos volt az előző évek quótájával, csak ugy fogadta el, hogy a szavazatok teljesen egyenlők voltak, ugy, hogy elnöki döntéssel lehetett csak az osztrák quóta-bizottságban a magasabb quótát elfogadtatni, s ezután még az történt, hogy a quóta-bizottság egyhangú határozattal utasította az osztrák kormányt, hogy az adatokat és kimutatásokat, a melyekből kitűnik, hogy Magyarországnak ez a quótája is kevés, terjeszsze elő. 8 a mig az egyik oldalon a folytonos nagyobb követelés áll, addig a másik oldalon azt látjuk, hogy Magyarország ezzel szemben nem fejt ki nagyobb ellenállást, hanem ellenkezőleg Magyarország részéről az engedékenység nagyobb ma, mint bármikor ezelőtt. Ily körülmények között a lehető legerősebb ellenállás is teljesen indokolt volna a mi részünkről, mert az a véleményem, hogy ha nincsen a többségben elég lelkierő, elég ellenállási képesség, akkor nekünk nem az a kötelességünk, hogy feladjuk politikánkat, hanem hogy kétszeres erővel folytassuk azt a munkát, a melyet eddig folytattunk. Nem fog bennünket ily körülmények között megijeszteni a t. túloldal abszentálása a parlamenti ülésteremből, nem fog megijeszteni a nagy többség hangos örömrMalgása minden kérdésben, a mely a nemzeti ügy ellen van, nem fog megijeszteni sem terrorizmus, sem semmiféle más, mert elhatározásunk és meggyőződésünk, hogy helyes utón vagyunk és azon tovább maradunk. A quótakérdésben én azt látom, t. ház, hogy a magyar nemzet fejlődésétől elvonatnak az anyagi eszközök. S itt utalok arra, a mikor hMatkoztam beszédem bevezető részében, hogy t. i. ez is olyan kérdés, a mely a magyar faj fejlődési politikájával teljesen ellentétben áll. Mert egy nemzet fejlődése és léte három tényezőtől függ: az anyagi eszközöktől, a szellemi erőktől és az intézmények erejétől. Magyarországon megingottak az erkölcsi erők, megingottak az intézmények alapjukban, és meggyengültek az anyagi erők is; ennek daczára azt látjuk, hogy a kormányzat még ilyen kérdésekben is lépésrőllépésre fokozatosan odaviszi a nemzetet, hogy életfentartásához szükséges anyagi eszközeit is