Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-267
267. országos % ülés 1903 május 11-én, hétfőn. 323 mérvben emeltük azon kiadásokat, a melyek a közösügyes állapot fentartására szolgálnak (TJgy van ! a szélsöbalóldalon.) és elfelejtik azt, hogy mi egy háromszázéves mulasztást voltunk kénytelenek 30 esztendő alatt pótolni; elfelejtik azt, hogy ennek az országnak szegénységét legnagyobb mértékben épen Ausztria okozta; (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) elfelejtik azt, hogy 1867 óta ennek az országnak terhei, adóssága 3^2 milliárddal szaporodott, nem számítva bele azon kiadásokat, a melyeket az 1867 előtti állapot következtében elvállaltunk, t. i. azt a hozzájárulási arányt, a melylyel az osztrák államadósság terhének viselését elvállaltuk és nem számítva a földtehermentesitésből kifolyó terheket, minthogy ezek még az 1867 előtti időben keletkeztek. Miután a kérdéssel még hosszasabban szándékozom foglalkozni, azon tiszteletteljes kérelmet intézem a ház igen t. elnökéhez, kegyeskedjék tiz percznyi szünetet adni. Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem Nessi Pál képviselő urat, szíveskedjék előadását folytatni. Nessi Pál: T. ház! A t. miniszterelnök ur által beadott javaslat azt czélozza, hogy a közösügyek viseléhez szükséges összegek megállapítása végett egy deputácziót küldjünk ki; de mi ennek a deputácziónak a czélja? Nem egyéb mint hogy eszköz legyen továbbra is, a mely megállapítsa azon módokat, hogy mikép lehet ezt az országot tönkre tenni, mikép lehet ezt az országot mindig súlyosabb és súlyosabb helyzetbe hozni, és az elszegényedést előmozdítani. Mi, a függetlenségi párt tagjai, ugy vagyunk meggyőződve, hogy ennek az országnak minden kára, ennek a népnek szegénysége onnan származik, hogy az 1867 :XIL törvényczikk a közösügyeket megállapította. Nagy mulasztást követne el tehát a nemzet, "ha minden alkalommal fel nem emelné tiltó szavát az ilyen merénylet megvalósítása ellen. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Arra kellene törekednünk, hogy azokat a törvényeket, a melyek állami függetlenségünket és önállóságunkat megakadályozzák, megváltoztassuk, és arra kellene törekednünk, hogy olyan törvényeket hozzunk, a melyek ennek az államnak függetlenségét, önállóságát és szabadságát lehetővé tegyék. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) És e helyett mit teszünk, t. képviselőház? Soha nem hozunk olyan törvényeket, a melyek a mi állami önállóságunkat és függetlenségünket előmozdítanák, hanem minden erőnkkel támogatjuk azokat az intézkedéseket, a melyeket a mi megalázásunkra hoztak be 1867-ben. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) A mi törvény pedig megvan, mint az 1867 : XII. törvény ezikk, a melynek keretén belül még lehetne egyes intézkedéseket végrehajtani a nemzeti függetlenség érdekében és irányában, azt egyszerűen nem hajtjuk végre. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Barabás Béla: Letagadják! Nessi Pál: Mit szándékozik tenni az a quóta-bizottság ? Megállapítani azon arányt, melyben hozzájárulunk a hadügy és a külügyek viteléhez. Nézzük meg hát ezt a két ügyet külön-külön ! Nézzük meg mindenekelőtt a külügyet. Az 1867 : XII. törvényezikk alapgondolata a paritás, az egyenjogúság volt a két állam között. Végre van-e hajtva ez a paritás a külügyekben ? Végre van-e hajtva a hadügyben ? Sehol. Sőt, a ki figyelemmel kiséri, azt fogja látni, hogy nem hogy fejlődtünk volna az önállóság irányában, hanem ellenkezőleg 1867 óta évről-évre fokozatosan visszafejlődtünk. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Harminczöt évig volt idejük önöknek arra, hogy a paritást a külügyekben kifejezésre juttassák. Kérdem én a t. túloldal tagjait: ha elmennek külföldre, hol fogják kidomborítva látni azt, hogy Magyarország egyenjogú állam Ausztriával? Sehol sem. Hol látják a mi czimerünket, a mi zászlónkat egyenjogúsítva Ausztria czimerével és zászlajával? Sehol sem. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Hol látják a mi nemzeti nyelvünket érvényre juttatva? Sehol sem. Hiszen egy igen érdekes vita folyt itten tavaly a keleti akadémiát illetőleg, a hol a konzuli kar succrescentiáját nevelik, rámutattunk arra, hogy ott a magyar nyelv teljesen el van nyomva, mintegy tűrt nyelvként szerepel a többi idén nyelv között. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Napról-napra olvassuk és halljuk, t. képviselőház, hogy a magyar városoknak magyar átiratait a magyar pénzen fentartott külügyi konzulátusaink visszaküldik azért, mert méltóságukkal ellenkezőnek találják azt, hogy azon államnak, a mely őket fizeti, hMatalos nyelvén szerkesztett okiratokat azon nyelven intézzék el, sőt még azt is méltóságukon alulinak találják, hogy annak az államnak nyelvét, a mely őket fizeti, megtanulják. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Én azt hiszem, hogy a paritásnak legelső feltétele az lett volna, hogy minden külügyi hMatalban minden egyes alkalmazott a magyar nyelvet épen oly mértékben tartozik megtanulni és alkalmazni, mint a német nyelvet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Rákosi Viktor: A quóta arányában legalább is! Nessi Pál: De ezt sehol a világon nem találjuk. Pedig milyen szoIvorú helyzet az, midőn itt van egy ezeréves ország, egy ezer év óta fennálló állam, a melynek önállóságát ós függetlenségét a külföldön alig-alig ismerik, sőt nagy tudósok vannak a külföldön, a kik a mi 41*
